rövid leírás kéne!! SOS

Kezdőlap utazas.com Fórum Magyarország rövid leírás kéne!! SOS

  • Indította
    Témakör
  • #27026 Hozzászólás

    Napsi

    Hello
    Ennek a 4mûnek kéne nekem a rövid tartalma 8-10 oldalba!! Tud valaki ilyen oldalt ahol ez megtalálható???
    Köszi

    1, Fejes Endre: Rozsdatemetõ 1982

    2, Polcz Alaine: Asszony a fronton 1998

    3, Szász Béla: Minden kényszer nélkül 1989

    4, Kertész Imre: Sortalanság 1993 (errröl már találtam

3 hozzászólás megtekintése - 1-3 / 3
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #310719 Hozzászólás

    Vinnie Jones

    Ha ezt tudom

    Bercikém, biztos nem szarakodtam volna ennyit a vizsgáimmal! De lesz még jövõre is!…. Reszkess!!! :o)))

    #310718 Hozzászólás

    Napsi

    Bertalannak

    Köszönöm szépen a segítséget
    Napsi

    #310717 Hozzászólás

    Bertalan1
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    neszeneked

    FEJES Endre

    ROZSDATEMETÕ [Regény]; HAZUDÓS [Novellák]

    A kisregény a nagy családregények modern, lerövidített változata, lényegében két nemzedék rajza. Cselekménye az elsõ világháború végétõl 1962 tavaszáig kíséri végig a Hábetler-család történetét. A mûfajnál szokásos szerteágazó korrajzról lemondva csak azt a vonalat követi végig, mely az elsõ világháborús közlegény, eredeti foglalkozására nézve ács, a két világháború között altisztként dolgozó apa, és Pék Mária cselédlány házasságkötésébõl született fiúk, ifjú Hábetler János gyilkosságáig vezet; a szerzõ arra keresi a választ, miért gyilkolta meg ifjabb Hábetler János sógorát. A színhely a két világháború között egy barakktelep, utána egy külvárosi bérház; a mellékszereplõk a barakkbéli, majd a bérházi szomszédok, s azok a lecsúszott emberek, akiket a három Hábetler-lány férjül választ. A tragikus gyilkosság szülõje maga a kispolgári életforma, mely a második világháború után anakronisztikussá, tartalmatlanná válik, s az új körülményekhez alkalmazkodni nem tudó Hábetler-család teljes szétzüllését, erkölcsi megsemmisülését eredményezi. A konzekvenciát a szerzõ egy lezüllött, részegeskedõ dzsenri-típussal, a harmadik lány volt férjével, a legyilkolt Zentay Györggyel vonatja le.

    A kiváló regény formailag a nyomozati jegyzõkönyvek rideg, tárgyilagos hangján íródott. Lemeztelenített, tömör, sokszor tõmondatos elõadásmódja mindenfajta stílusbeli díszítést mellõz. Az életforma bezárulását s a benne megálló idõt reflénszerûen visszatérõ mondatok érzékeltetik; születésnél, esküvõnél, egyéb családi ünnepnél “Pék Mária halat rántott, túrós csuszát készített, s a társaság férfi tagjai snapllisztak.” Realista írásmódja, stílizált egyszerûsége egyszerre drámaivá és költõivé teszi az egyébként igen olvasmányos regényt.

    Nyolcvan éve született Fejes Endre
    Nyolcvan éve, 1923. szeptember 15-én született Budapesten Fejes Endre Kossuth-díjas író. A középiskola befejezése után szabóinas, majd vasesztergályos-tanuló és szakmunkás volt. 1945-tõl Charleroy-ban bányában, késõbb a párizsi Renault-gyárban dolgozott. 1949-ben tért haza, ekkor vasesztergályos szakmunkásként helyezkedett el. 1955 óta írásaiból él, melyek kezdetben irodalmi lapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Elsõ rövidebb lélegzetû mûvei A hazudós (1958)és a Vidám cimborák (1966) címet viselõ gyûjteményes kötetben jelentek meg. A novellák nagy részét Fejes ugyan még a Rozsdatemetõ megjelenése elõtt írta, azonban ezeknek egy része csak a regény sikerét követõen került napvilágra. Fejes Endre az 1962-ben megjelent “Rozsdatemetõ címû mûvével vált híressé, elsõ és sokak által a legmeghatározóbbnak vélt regényét a kritika általában mérföldkõnek minõsíti a hatvanas évek magyar prózájának történetében. A tárgyilagos hangvételû, egy jegyzõkönyv rideg pontosságával íródott családregény az oknyomozó krónika eszközeivel tárja fel a külvárosi és kispolgári Hábetler család több generációjának történetét, “rántott halas, túrós csuszás” mindennapjaikat az I. világháborútól az 1960-as évek elejéig. A regény az oknyomozás technikáját követi, indító képe egy gyilkosság, amelynek okát a regény a múltból kísérli meg fölfejteni. Ifjabb Hábetler János gyilkos tettén keresztül saját maga, tágabban véve kisszerû családjának szellemi és erkölcsi igényesség nélküli létezése s fejlõdésképtelen vegetációja ellen kiált. …”minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Ezáltal kell feltámadnunk, és nem térben és idõben. Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás” – ahogyan a regény Pascaltól vett idézete mondja; az emberi kiszolgáltatottság a gondolkodáson keresztül gyõzhetõ le. A “Rozsdatemetõ” színpadi õsbemutatóját 1963 novemberében tartották a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében, ifjabb Hábetlert Madaras József játszotta. A regény megjelenését több éves hallgatás követte, csupán korábban íródott novelláiból jelent meg egy kötetre való. Majd a “csendet” az 1969-ban megjelent “Jó estét nyár, jó estét szerelem” címû mûvével törte meg újra, melyben egy 1962-ben történt különös bûnesetet dolgozott fel. A nagy érdeklõdéssel fogadott regény 1977-es átiratából egy önálló, megzenésített színpadi változat jött létre, melyet Presser Gábor dalaival, s Harsányi Gábor emlékezetes fõszereplésével nagy sikerrel játszott a Vígszínház. A regénybõl nagy sikerû tévéjáték is készült, szintén Harsányi Gábor, s a gyönyörû Tordai Teri fõszereplésével. “Szerelemrõl bolond éjszakán” (1975) címû regénye a csavargóregények mintájára három Nyugat-Európában bolyongó munkásfiú kalandjait beszéli el. Színdarabjainak (“Mocorgó”, “Cserepes Margit házassága”, “Angyalarcú”középpontjában is a létezés kiúttalansága, a mûvészi önkifejezés korlátainak s az elmondhatóság határának problematikája áll. Talán legismertebb színmûve a “Vonó Ignác”, melynek fõhõsét szívügyei sodorják különbözõ kalandokba a XX. századi magyar történelem sorsdöntõ fordulatai idején. Legutóbb Koltai Róbert fõszereplésével és Garas Dezsõ rendezésében láthattuk a József Attila Színház elõadásában. Fejes az “ezerszer áldott nyolcadik kerület” peremléten tengõdõ munkásainak és a kisemberek világának elkötelezett “krónikása”, mûveinek mélyrétegében alapvetõ egzisztenciális és etikai kérdéseket feszegetõ, általános érvényû példázatok húzódnak. Munkásságáért több elismerést is kapott: 1963-ban József Attila-, 1975-ben Kossuth-, 1992-ben Nagy Lajos-díjat kapott. Legutóbb 2003-ban – írói életmûve elismeréseként – a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült.

    Fejes Endre a Rozsdatemetõ címû regényével sikerült a tömegeket leginkább foglalkoztató, legidõszerûbb problémákat a maradandóság igényével és igényességével megragadni. Színházi sikerét azonban dramatizált változatával érte el. Olyan közeget, olyan anyagot találtak benne, mely rendkívül alkalmasnak bizonyult egy ,,modern szcenikai szemléletû, modern stílusú elõadás megkomponálására”./14/ A mûvel foglakozó kritikai megnyilatkozások szokatlanul nagy száma, a regény kiváltotta szenvedélyek intenzitása és a mû esztétikai minõsítése a szûkebb értelemben vett irodalmi, szakmai közvélemény reagálásának mértékét jelzi. A regény visszhangjának azonban a kritika csak az egyik összetevõje. ,,Legalább ilyen lényeges a mû példányszámokban lemérhetõ, ankétok tömegén megfogalmazódó, könyvtárakban is érzékelhetõ példátlan tömegsikere.” A szakmai és tömegsiker hullámainak ,,egyelõre még kivételes interferenciája”/15/ ritka szerencsés irodalomtörténeti pillanatot tükröz: amikor is az írónak sikerült a tömegeket leginkább foglalkoztató, legidõszerûbb problémákat a maradandóság igényével és igényességével megragadni. Maradandóságának kulcsa tehát az aktualitás. Fejes Endrének sikerült egy olyan, több generáció életét felölelõ családregényt alkotnia, ,,amit húsz évvel korábban még nem és húsz évvel késõbb már nem lehetett volna — ezzel a hittel és hitelességgel — megírni.”/16/

    A regény a szó klasszikus értelmében is családregény. Hõseinek félévszázados sorsában az elsõdleges és meghatározó kötöttség a családhoz tartozás. A család az a megtartó és összetartó erõ, amely a világban s a világgal szemben is, ott áll az egyes emberek mögött. Az író mindenfajta lirizálás és eszményítés nélkül állítja mûve középpontjába az elsõdleges közösségek kohézióját, világosan megkülönböztetve, hogy meddig jelent megtartó erõt és védelmet az egyes ember számára ez a kapcsolat, s hol válik bilinccsé, börtönné.

    A történelmi események leltárszerû teljessége egyszerre elengedhetetlen és esetleges, az író ugyanis általuk jelöli ki az ábrázolt világ idõbeli koordinátáit. Nem is törekszik arra, hogy magukat a történelmi fordulókat ábrázolja, megelégszik azokkal az utalásokkal, amelyek az olvasóban felidézik mindazokat az asszociációkat, a melyek a hábetlerek magatartásának megértéséhez és értékeléséhez szükségesek. Fejes Endre nem a magyar társadalom negyvenesztendõs fejlõdésének valamennyi összefüggését kutatja, hanem egy létezõ és nem is periférikus társadalmi jelenség — a kizárólagosan vegetatív életforma — természetrajzát vizsgálja. A hábetlerek társadalmon kívüli magatartásának gyökereit és konzekvenciáit kutatja, s ebben a vonatkozásban minden lehetséges összefüggést megvilágít. ,,De csak ebben a vonatkozásban ábrázolja õket. Ha így tekintjük — és nem tekinthetjük másképp –, akkor csorbítatlannak érezzük a mû totalitását. Minden másfajta teljesség igénye, a mûtõl idegen törekvéseket kér számon.”/17/

    A Rozsdatemetõ-ben az események folyamatos és arányos krónikás teljessége helyett egy mozaikszerû cselekményvezetés jut érvényre. A cselekmény ritmusát a részletesebben kibontott epizódok drámaisága szabja meg. A regényen belül az események hierarchiáját az írói mondanivaló határozza meg. És ha elfogadom, hogy Fejes Endrének a vegetatív élõ Hábetlerék ellen intézett véd- és vádirata korunk egyik középponti problémájára irányítja a figyelmet, s érvényesnek vallom a mû sugallta eszmei igazságot, hogy ,,így nem lehet élni”, akkor nemcsak érthetõvé, de szervessé is válik a mû kompozíciója. A regény szokatlan belsõ arányait ugyanis nagyon is szigorúan determinálja a tartalom. A hábetlerek életének hétköznapjairól és ünnepeirõl is elsõsorban azt tudjuk meg, ,,ami ezt a vegetatív életet tényszerûen és atmoszférikusan is hitelessé teszi. Kérdés, vajon nem önkényes-e ez az ábrázolásmód, nem torzítja-e el a figurák jellemét, nem módosítja-e a történet akusztikáját? Nos, azt hiszem, az ,,önkényesség” itt legfeljebb félreérthetõ megfogalmazása lehet az írói szuverenitásnak.”/18/ Az író ugyanis szuverén módon kezeli az ábrázolt valóságot: azt emeli ki belõle, amit mondanivalója megkövetel.

    Fejes Endre kivételes jellemábrázol tehetsége a regényben két, egymástól szélsõségesen eltérõ emberteremtõ módszer alkalmazásában bontakozik ki. Az elsõ — a regény fõhõseinek írói megközelítésmódja, a legjobb értelemben hagyományos — klasszikus típusteremtés. ,,Modern regényben ritka az eposzi epiteton ornansoknak az a következetes alkalmazása, mint amilyennel Fejes Endre él.”/19/ A cselekmény minden fázisában azt érezzük, hogy belülrõl is ismerjük õket, nemcsak a külsõ megjelenési formákat mutatja be az író. Ismerjük változó tulajdonságaikat is, azok eredetét, kibontakozását és elfajulását, s az ábrázolt helyzetekben tapasztalt reakciók alapján ugyanúgy kiszámíthatjuk egy adott, ismeretlen szituációban várható magatartásukat is, mint ahogy családtagjainkról, barátainkról tudjuk — mit várhatunk tõlük mi és mit a világ.

    Idõs Hábetler tisztességének, mindenkor alkalmazkodó alázatának relatív értékét, ifjabb Hábetler lázadásának felemás erõtlenségét, Pék Mária feltörekvõ otthonteremtõ energiáinak és alkalmazkodásra képtelen hisztériájának konfliktusát ismeri Feje Endre. Szinte mindent tud a családról.

    A regényben jelentõsen különbözik a két nemzedék élete. A Hábetler gyerekek gazdagabbak és szabadabbak, mint szüleik voltak. Csakhogy az író nem elégszik meg ennyivel, elsõsorban azt kutatja, hogy mit tudnak kezdeni a megváltozott élettel, a viszonylagos jóléttel és szabadsággal?/20/ Látszólag semmit. Hiába kapták meg azokat a lehetõségeket, melyek az öreg Hábetlerék elõl el voltak zárva, nem tudtak élni velük. A változás csak mennyiségi, nem minõségi: gazdagabbak, mert az általános életszínvonal emelkedett, szabadabbak, mert a politikai és erkölcsi törvények megváltoztak. Kocsma és zenés presszó, szoba-konyha és öröklakás között nincs semmi különbség, ha a változások nem változtatják meg a tudatot is, ha az életük semmivel sem tartalmasabb, értelmesebb, semmivel sem boldogabb. Ezért térnek vissza újra és újra a változatlanságot jelentõ szimbólumok, a brügecsi bor, a túrós csusza, a rántott hal, egy-egy félmondat: ,,aztán csókolóztak”, s Pék Mária évtizedeken át zümmögött ringatója: ,,Cset Pápáról pillangóra, onnan megyünk Komáromba”. Az író a valóságot tárja elénk, hogyan élnek a Hábetlerek, és miért élnek így. De ha csak ennyit mondana, ha csak azt érzékeltetné, hogy a felület alatt a lényeg nem változott, még mindig nem mondta volna ki a teljes igazságot.

    Azok az emberek, akikrõl Fejes ír, szinte minden családban megtalálhatók. Nem szépíteni akart, hanem kimondani azt, ami a Hábetlerek bõrébe bújt, ami nagyon fájt neki./21/ Mondhatnánk, hogy lírát ír át regény formájába, aminek megvan a maga irodalomtörténeti háttere:

    Az utóbbi 4-5 évtized irodalomtörténetében kétségkívül a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji epika ment át a legnagyobb átértékelésen. S minthogy itt egyértelmû leértékelõdésrõl van szó, azt is mondhatnánk, ez a prózairodalom volt az elsõ nyilvánvaló ,,áldozata” az ábrázolás-centrikus hagyomány kényszerû folytonosságának. A hetvenes években ugyanis kétségtelenül úgy látszott, a magyar epika a világszerû, realisztikus megjelenítés- formák jegyében tesz kísérletet a lírához való zárkózásra. Éspedig mindenekelõtt olyan — döntõen szintén társadalmi vonatkozású — ,,igazságok” feltárásával, amelyeknek a kimondhatóságát politikai okok gátolták meg az ötvenes évtizedben.

    Belátható, hogy a hatvanas években a szimulatív jelhasználatú epika a legerõsebb hagyományokkal rendelkezett, amelyet — Kulcsár Szabó Ernõ meghatározása szerint — metonimikus elbeszélés fogalmával is jelölhetünk./22/ Ez az elbeszélõ grammatika a szövegben uralkodó stílustól az elbeszélésegységek kapcsolódás módján át a mûbeli jelentésrétegek egymáshoz való viszonyait több szinten is képes meghatározni a mûalkotás szerkezetét, így tehát a mû értelmezhetõségét is. Ha ok-okozati viszonylatai egyértelmûen uralják egy prózai mû egészét, akkor ebbõl olyan epikus világképre következtethetünk, amelyben nincs helye a dolgok közölhetõsége iránti kételynek. A világot ,,valószerûen” leképezõ epika olyan létszerkezetbõl indul ki, amelyben az ember nem a világhoz (az egzisztenciához) való hozzáférhetõség kérdésein keresztül, hanem egy már létezõ ember-világ viszony keretei között értelmezi önmagát. Nem a rendelkezésre álló jelrendszerektõl, hanem a világ szerkezetétõl tekinti ,,megelõzöttnek” az individualitást. Következésképpen vele szemben álló ,,objektivitásként”, megértendõ — és nem már eleve valamiként értett — alakban fogja fel a világot./23/

    Olyan világgal szembesülünk mindkét regényben, melyben az ember helytállásának lehetõse sokkal korlátozottabb, s a kegyetlen világ legtöbbször elpusztítja az emberi értékeket. A hatalomnak védtelenül kiszolgáltatott ember többnyire csak beletörõdhet sorsába, küzdelme eredménytelenné és értelmetlenné válik.

    A regény prózaformája olyan koncentrációra törekszik, amelyet anélkül tesz lehetõvé a ,,világképezõ” eljárás, hogy fel kellene adnia a fikció valóságillúzióját. A mûbeli világmetszet bizonyos fajta szûkítésére azért van mégis módja az ilyen típusú elbeszélésnek, mert a maga alakteremtõ szándéka nem társul közvetlen korkritikai intencióval: ez a döntõen analitikus lélektaniság elsõssorban egy-egy hõs (pl. Gyurica) értékmagatartásának megjelenítésére irányul, így a külsõ világra vonatkoztatott következtetéseknek eleve bizonyos határokat szab a poétikai megalkotottság. Az epikai jelentés ,,átvihetõsége”, többértelmûsége mégis abból származik, hogy a hõsök tudat felõli megformáltsága nem abszolút, nem nélkülözi a külsõ megítélhetõséget (egyik regény esetében sem): sorsuk értelmezésében a befogadót nem kényszeríti a definitív társadalmi beágyazottság, ám tetszõlegesen sem járhatunk el, mert a hõsök alkati-mentalitásbeli megrajzoltsága többnyire pontosan motivált lélektani történésekhez kötõdik. Azaz, a ,,sorssá stilizálódó eseménysorral szemközt ezeket a regényalakokat úgy kell értelmeznünk, mint akiknek az élettörténetét döntõen nem a külvilág, hanem saját — minden indítékában át nem látható — sorsértelmezésük alakította.”/24/ Éppen ezért nem lehet az ide tartozó mûveket — hagyományos szóhasználattal — a realizmus ún. társadalomkritikai változataihoz sorolnunk/25/ .

    Mindák József
    magyar-hittanár IV.

    Jegyzetek

    KULCSÁR Szabó Ernõ: A magyar irodalom története 1945-1991. Argumentum Kiadó, Budapest, 1994. 88-89.
    TORDAI Zádor: A nemzet mint et(n)ikai szabályzaz. In: u.a. Megértõ módban. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1984. 350.
    VASY Géza: Sánta Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 75.
    Jel. 6. 9-11.
    VASY i. m. 76.
    (17) Az areopáguszi beszéd. 23.
    VASY i. m. 77.
    Isten és én. In: Vigilia. 1977/12. 852.
    VASY i. m. 77-78.
    VASY i. m. 79.
    Természetesen nem Vasy elméletét akarom megcáfolni, hanem talán inkább kiegészíteni, arra az álláspontra jutni, hogy pusztán a párbeszédek alapján még nem ismerhetjük meg teljesen a regény szereplõit.
    VASY i. m. 81-82.
    VASY i. m. 82.
    OSVÁTH Béla: Fejes Endre Rozsdatemetõje a Thália Színházban. In: Kritika. 1964/1. 60.
    FÖLDES Anna: A ,,hábetlerizmus” felfedezése és kritikája. In: u. a. Húsz év — húsz regény. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 319.
    FÖLDES i. m. 322.
    FÖLDES i. m. 325.
    FÖLDES i. m. 326.
    FÖLDES i. m. 326-327.
    GYURKÓ László: Fejes Endre. In: Kritika. 1964/4. 43.
    SZAKONYI Károly: A Rozsdatemetõrõl. In: Kortárs. 1963/6. 955- 956.
    A metonímia, mint érintkezésen, okozatiságon alapuló szókép az epikában olyan történetmondó formaelvre utal, amelyik a fikció világát valóságanalóg módon elbeszélõ poétikai szabályrendszert érvényesít.
    KULCSÁR: i. m. 91.
    KULCSÁR: i. m. 94.
    Ahogy ezt bizonyítja az ún. Hábetlerek történetének esete is, akik életét döntõen befolyásolja személyiségük, az élethez való hozzáállásuk, felfogásuk, akik nem tudnak mit kezdeni életükkel, egy közösségbe nem tudnak beilleszkedni…, még akkor sem ha jobb lehetõségeik voltak mint korábban szüleiknek.

3 hozzászólás megtekintése - 1-3 / 3
Hozzászólás: rövid leírás kéne!! SOS
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.