Sydney, Thaiföld, Kambodzsa, meg Saigon (folyt.)

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Sydney, Thaiföld, Kambodzsa, meg Saigon (folyt.)

  • Indította
    Témakör
  • #1341 Hozzászólás

    dani
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Ez a leírás már egyszer felkerült, számomra érthetetlen okokból néhány nap múlva leszedték. Öncenzúrát gyakoroltam, mert hátha van 1-2 ember aki kíváncsi rá. Szóval Sydney…

    Lepakolás és idõjárás jelentés nézés után, az a döntés születik, hogy mielõbb be kell iktatni a strandolást, mert a hét végén esni fog. Pénzváltás egy bankban, óriási papírmunkával. Ennél már csak Iránban durvább (l. Karcsi bácsi Irán 2007 leírásának végét). Eszméletlen, mit tököl a srác. Pénz birtokában már meg lehet venni a napijegyet (16AUD), és irány a City. Rövid városnézés után London és NY keverékét vélem felfedezni kicsiben, megspékelve a tengerrel, napsütéssel, meg eszméletlen mélyen úszó óriási fehér felhõkkel. Ez már majdnem a paradicsom, csak az olcsó cseh sör, meg a szép ukrán lányok hiányoznak. Utóbbiak lehet, hogy vannak a Kings Cross környékén, de én errõl nem tudok…
    Félórás kompozás után Manley-ben vagyok. Korzón bóklászás, tengerpart-csodálás, némi bosszankodás, hogy miért nincs nálam fürdõgatya, még nagyobb bosszankodás, hogy miért van nálam egy csomó pénz, meg útlevél. Ebéd (2 szelet pizza – 6AUD), aztán fürdõgatya (60AUD) és naptej (8AUD) vásárlás. Hazamenés, átöltözés, hasmenés, majd a 380-as busszal a Bondi beach-re kimenés. Mást vártam. Nagyobbat, puccosabbat. Kellemes csalódás az ilyen. Hétköznap lévén kevesen vannak, viszont Surflifesaver VB van. Van itt tehát sok szörfös, meg jó nagy hullámok. Én csak a bodysurf-öt próbálom, minimális sikerrel, de így is élvezem, mint állat! Közben féltem a parton hagyott szemüveget és a fényképezõt. Aztán persze megtalálom az ingyenes locker-t.
    Bondi után még egy kicsit sétálok a City-ben, s vesztemre felmegyek a Skytower-be. 21AUD, ami OK, magasnak is elég magas, a kilátás is jó, de csak üveg mögül. Az meg össze-vissza tükrözõdik. Nulla jó fotó sikerül. Aztán egy fél órás háromdimenziós Oztrek mozi következik, aminek a második fele teljesen OK. Úgy rázkódnak az ülések, hogy néhányan majd’ kiesnek belõle! Egy thai étteremben vacsorázunk. Alvás saját szobában, horkolás és füldugó nélkül.
    November 30-án, igen kiváló alvás után 9 körül ébredek. Szemetel az esõ, ezért 10 körül az Aquarium-ban kötök ki (Darling Harbour). Én csak tányérban szeretem az állatokat, de azt mondják, hogy ez egy „must” hely. 24AUD-ért mérik. Pingvinek, cápák, ráják, krokodil, fóka, kisebb, nagyobb, meg még nagyobb halak vannak benne. Fogalmam nincs, mekkora a hely. Mint késõbb kiderül, az elején, a kevésbé érdekes részben elég sok idõt töltök el. Fõleg fényképezéssel. Ugyanannyi jó kép sikerül, mint a Skytower-bõl. Nulla. A víz alatti alagútban, ahol a nagy cápák vannak, már nem is próbálkozom. Vagy két órát vagyok bent. Jó-jó, de levesben még jobbak lennének ezek a halacskák! Komppal megyek vissza a Circular Quay-be, hogy a híd túloldaláról is tudjam fényképezni az Operaházat. Aztán séta az öbölben és a Botanikus kertben. Mögöttem kisüt a nap, a híd felett meg mérges szürke felhõk gyülekeznek. Születik is száz fénykép hirtelen.
    Kéne valami olcsót enni, de semmi nem tetszik. Végül, már du. 3 után egy sushizóban kötök ki, s 10-ért jól bekajálok. A McDonald’s mellett, itt ez tûnik a legolcsóbbnak. A fish & chips jóval drágább, mint a túlparton. Ebéd után elbóklászom a Rocks felé, majd 5-re visszamegyek a Darling Harbour-ban lévõ Outback Center-be, ahol ingyenes didjeridoo show van. 30 perc alatt 3 számot nyom le a srác és közben mesél. Szimpatikus, nagyon jó hangulatú az egész.
    6-kor találkozás egy otthonról kissé elszakadt kollégával (nevezzük Zsófinak), miután néhány órás evés-ivás következik a Darling Harbour környékén. A Sussex St.-i kiskocsmában 3AUD a scooner (pohár), az öbölben lévõ sörfõzdében 8AUD a pint. Itt kiderül, hogy több helyen limit van a kártyával fizetésre. Helytõl függõen, 5, 10, 15, 20 dollár. Sehol nincs kiírva, s nagyon úgy tûnik, mintha kifejezetten engem akarnának szopatni. 4,60-nál azt mondja, hogy 5, 9-nél, hogy 10, 16-nál, meg, hogy 20. Kellemetlen helyzetek adódhatnak ebbõl, érdemes elõre kérdezni. A túloldalon ez nem volt gond, egy nyalókát is lehet kártyával fizetni!
    Név nélkül ugyan, de egy eszméletlen jó helyet tudok ajánlani. A Darling Harbour-i híd túloldalán, közvetlen a híd mellett, a jobb oldali sarkon van egy régi hotel. 5AUD a pint Guinness és 10-ért eszméletlen jó steak-et adnak! Van még jó zene, s ezerrel menõ légkondi. Taxival keveredek haza fél 11 körül, és még néhány Jäger is lecsúszik lefekvés elõtt.
    December 1-én kelés 7.45-kor, mert Blue Mountains kirándulás van beiktatva. Esik, de reménykedünk, és reggeli után elindulunk. Útközben megállunk a feathersdale-i állatkertben (20AUD). Sokkal jobb, mint az Akvárium, van itt kenguru, wallaby, koala minden mennyiségben, meg minõségben, sõt van itt wombat és tasmán ördög is. Ez az ördög össze-vissza rohangál, nem lehet lefényképezni. Pedig kifejezetten szép arca van, kb. mint Freddy Krueger-nek. Jól le kéne lõni az ilyet és kitömve kiállítani! Ami nincs, az a possum. Ezek szerint vagy az összes odaát zabálja a növényzetet, vagy csak féltik õket a kiwiktõl, akik jó otthoni szokás szerint, seggbe rúgnák õket!
    A hegyre felfelé elkezd esni, s mire a Three Sisters-hez érünk, már ömlik, és totál felhõben vagyunk. Ki sem tudunk szállni a kocsiból. Ugyanaz a helyzet, mint a McKinnon hágón, csak itt van kocsi, meg néhány vendéglõ, ahol meg lehet ebédelni. Birkát eszem (16AUD), igen finom, de csak amolyan kávézós adag. Az idõ egyáltalán nem javul, úgyhogy visszamegyünk SYD-be. A Blue Mountainsról ennyit. SYD-ben legalább nem esik, így kicsit autózunk a Double Bay, Rose Bay, Watsons Bay és egyéb bay-ek környékén. Egy jó sörrel, meg egy még jobb wedges-sel (fûszeres sült krumpli) zárjuk a kirándulást.
    Este barbecue-ra vagyunk hivatalosak. Kiderül, hogy szülinap és télapó ünnepség is egyben. Birka, marha, csirke, sör, bor és egyebek vannak napirenden. Éjjel 1-kor kerülök ágyba.
    Tegnap, december 2-án, 9 után indulunk kirándulni. A cél a Ku-Ring-Gai Chase NP, ami SYD északi részén van. Jó hely, a kiwik ezt a környéket sound-nak neveznék. Kis bóklászás, nézegetés, majd Newport-ban egy fasza ebéd következik (tengeri gyümölcsös, csípõs spagetti – 18AUD). Aztán fél 3-kor a Manley-n találkozom Zsófiékkal egy kis fürdõzés és búcsúsör erejéig. Fél 8-ra érek vissza a City-be. Vacsora a McDonald’s-ban (11AUD), majd éjszakai fényképezés. Idõközben beállt egy nagy hajó a Harbour Bridge elé. Ekkorát még nem is láttam! Fél 11 körül kerülök ágyba.
    Ma, december 3-án 7-kor volt az ébresztõ. Fél 9-re már kint is vagyok a reptéren, ahol ott figyel egy Airbus 380-as. Nagy. Nagyon nagy! Az már nem újdonság, hogy megint a Jetstarral utazom, az viszont igen, hogy törölték a melbourne-i járatot. Ezt persze – rajtam kívül – mindenki leszarja. Fõleg a Jetstar-os staff. Tökölnek, wombatolnak, jókat nevetnek. Aztán elkezdenek azokkal foglalkozni, akiknek Melbourne a célállomása. Hihetetlen! Minden normális légitársaság az átszálló (különösen tengerentúli) utasokkal foglalkozik ilyen esetben. Ezek itt basznak a protokollra! Aztán, jó egy óra múlva átcsekkolnak a 11-es melbourne-i járatra. Persze a hátizsák is csak addig utazik, de nyugtatnak, hogy lesz egy jó órám újra becsekkolni. Búcsúzásként kipróbálnak még rajtam valami spéci robbanószer-keresõ gépet. Természetesen beleegyezem. A repülésbiztonság mindenek felett! 3 perc után kiderül, hogy ma nem robbanok, max. az idegességtõl, de azt meg nem mutatja a gép. Mivel a 11-es gép késik egy órát, van idõ megreggelizni: hamburger-sült krumpli kombó (9AUD). A kedves bangkoki utasokat senki nem nyugtatgatja…
    A 750-kmes utat 1 óra alatt lenyomjuk, de a taxizással, meg a csomag bevárásával pörögnek a percek. Ilyen helyzetben szokás az önhibán kívül bajba jutott utas segítségére sietni, de Jetstaréknál ez nem divat. Tetettem ugyan egy priority tag-et a zsákra, de az így is csak a hátsó középmezõnyben érkezik. Mire a check-in deskhez érek, azt már bezárják. Aztán rövid vita után kinyitják, sõt még folyosói helyet is kapok. A hasonló útvonalat nyomó perui párt viszont nem látom a gépen. Lehet, hogy õk nem kértek priority tag-et. Melbourne-ben zuhog az esõ, a felszállás elég döcögõsre sikeredik. Néhányan sikollyal jelzik elégedetlenségüket. Hát ez a helyzet. Több mint három órája jövünk, s még vagy 6 hátra van. Nemrég hagytuk el Alice Spring-et. Rohadt nagy ország ez!
    Most 2 és fél napot leszek Thaiföldön. Ebbõl igyekszem a legkevesebbet BKK-ban tölteni. Holnap reggel jó lenne felmenni Kanchanaburi-ba, s ott is aludni. Aztán 10 nap Kambodzsa. Azt hiszem, Vietnam most kimarad. Nem lesz rá idõ. Na, megint beértem magam.
    December 7.; 20.00, Khmer Borane vendéglõ, Phnom Penh
    Odabaszós nap végén vagyok. Lehet, hogy nem most kéne összefoglalni az elmúlt három napot, de azért megpróbálom.
    A gép menetrend szerint érkezett, s a kiadós hamburger-reggeli miatt nem éheztem. 350b-ra alkudtam egy taxit a Sukhumvitba, így éppen 150-nel b.tam át magam. Órával ment az öreg, de a végén nem lehet ismét alkudozni. Az üzlet az üzlet. Kedves kollégánál lakom, aki épp a burmai útját tervezi. Én barom meg eldöntöttem, hogy nem megyek át. Az úti könyvet is otthon hagytam. Bár ez lenne a legkevesebb. Este még lemegyek enni, s 100-ért tolok egy japán tésztalevest (ramen), ami a thaitól, vagy a khmertõl nemigen különbözik.
    Másnap, december 4-én skytrain és egy jó félórás taxizás után (120b) felültem a déli pályaudvarról induló kanchanaburi (KCB) buszra (103b), ami 2,5 óra alatt tette meg az utat. Kisétáltam a GH-hoz, Noble Night a neve, nincsen benne az LP-ben, de igen fasza hely! 380b-ért még medence is van! Aztán elkezdõdött a tökölés, hogy tudok-e még a délután kajakozni. A szállás mellett lévõ KCB Travel Service teljesen le van lassulva, azt mondják, hogy a hídünnep miatt kora délutántól már nem lehet áthajózni a híd alatt.
    Eddig nem írtam, de sokan aki ilyen írást olvas, az úgyis tudja, hogy KCB a Kwai folyó mentén van. A szóban forgó híd ugyan nem teljesen az a híd (Híd a Kwai folyón), de mégis ezért jön ide mindenki.
    Nem hiszek KCB Travel Servic-éknek! 20b-ért elõször megebédelek, aztán átmegyek a legközelebbi utazási irodába, kicsengetek 350b-t és egy 12 éves forma kiscsaj már visz is fel autóval a kiinduló pontra. Érdekes élmény; van, aki még rendesen beszélni sem tud ilyen idõs korára, ez meg már turistákat fuvaroz! Olyan másfél óra alatt csorogtam le a folyón. Nem vagyok egy nagy evezõs, meg is érezte a csuklóm. Látványügyileg lehet, hogy akár egy Hernád, vagy Rába túra is többet tud felmutatni ennél, de azért mégis van egy feelingje annak, amikor az ember tök egyedül hajózik a Kwai folyón! Szóval jó mulatság volt!
    A városba visszaérve, mint másnap kiderül, óriási hibát követek el. Befizetek egy csoportos kirándulásra, mert lusta vagyok belelapozni az LP-be. Erawan vízesés + Tiger Temple 750b-ért, s ebben még nincs benne a 300b-s beugró a tigrisekhez.
    Késõbb körbejárom a hidat, bóklászok össze-vissza. Hídünnep van (amolyan hortobágyi hídi vásár), sokan vannak; vásári forgatag, lacikonyhákkal, meg mindennel. Eszem is tésztanyújtóval kilapított szárított halat, meg egy kevés bogarat. Kiderül, hogy az esti fényjáték miatt a híd környéki vendéglõk belépõt szednek. A legjobb helyen lévõ egyenesen 700b-ot akar, mondjuk ezért ad enni is valamit. Lófaszt a seggükbe, a mellettük lévõ raktár teraszára egy százasért be lehet menni. A kilátás majdnem ugyanolyan, a raktár meg tele van kifõzdével, meg sörcsappal. Ledumálom, hogy ha sok sört iszom, elengedik a 100b-os belépõt. Nincs mit tennem!
    Egy BKK-i családdal nézem végig a show-t, ami igen jó! Itteni viszonylatban profin meg van csinálva; pontban 7.40-kor kezdõdött, s kb. egy órás az egész. Jön a vonat, füstöl, jönnek a katonák, fütyülik a filmbeli dalt, aztán tûzijáték rakétákkal lebombázzák a hidat, ami a végén összedõl. A családdal közben dumálunk. Különösen a gyerek – 14 éves – tud jól angolul. Kiderül, hogy már fél Európát bejárta. Én ilyen idõs koromra, még Prágáig sem jutottam el!
    A buli után motorral visszavitettem magam a Noble Night közelébe (10b), ittam sört és kiváló ír zene mellett egy ritka faszkalap dagadt amerikaival beszélgettem. Aztán 2 óra masszázs következett. Jó volt, bár a csaj enyhén szólva csúnyán és öregnek nézett ki. Aki meg itt öregnek néz ki, az tényleg nagyon az lehet! Ennél a fajta masszázsnál ezek a dolgok nem számítanak, de azért mégis! Éjjel 1 körül keveredtem haza.
    Másnap, 5-én kissé posztalkoholosan kezdõdött a nap, ami egyre rosszabb és rosszabb lett. Jó fél óra késéssel indultunk, és kb. 15 (… ez itt a cenzúra helye) mellé tettek be egy minibuszba. Én még életembe nem mondtam róluk rosszat – remélem erre a jövõben sem lesz szükség -, de ezek kicsapták a biztosítékot. Ennyi bunkót egyszerre még nem láttam! Hangosak, nagyképûek, flegmák, unottak. Maradjon otthon az ilyen (…)!
    Na, mindegy, a vízesés legalább jó volt! Három óra volt rá, s ez elég is lett. 7 szintes, egymástól 200-500 méterre vannak a szintek. 40 perc alatt fel lehet sétálni a felsõ medencéhez. Bakancs nem kell, de egy jó szandál nem hátrány. Persze a bakancs sem garantálja a pofára esés elkerülését a csúszós köveken. A helyiek – mondani sem kell – itt is mezítláb, vagy vietnami papucsban nyomják. Lefelé jövet több medencében is fürödtem. Kristálytiszta víz, töménytelen hal, óriási fák, jó fények! Nagyon bejött. Aztán az egyik vízesés alatt egy felpattanó vízcsepp majd’ kiüti a bal szemem!
    Du. 1-kor gyûltünk össze enni. A kaja benne volt a 750b-ba, szerintem nem is lett volna baj a hellyel, ha a (…) miatt nem kóser thai kaját adnak. Mivel ilyen nincs, megerõszakolták a thai konyhát: nulla fûszer, semmi rendes hús, csak csirke. Ennek ellenére a (…) csak piszkálják a cuccot! Mondjuk én is, de más miatt. Szomorúan nézzük egymást a két thai guide-dal (egyetemista kiscsajok). Õk is meg vannak kicsit szeppenve ettõl a bandától.
    Egy óra a tigris templom a vízeséstõl. Sydneyben és BKK-ban is nagyon ajánlották. Mivel én csak megenni szeretem az állatokat, különösebb elvárásaim nem voltak, de azt azért nem gondoltam volna, hogy kifejezetten szar lesz az egész. Olyan lepattant környezetben vannak ezek a leszadált tigrisek, amilyet ritkán látni. 3 kisebbet, meg vagy 8 nagyot mutogatnak futószalagszerûen. Tényleg oda lehet menni, megsimogatni õket, +1000b-ért még ölbe is lehet venni egy jó nagy tigrisfejet. Én nem izgulok az ilyenekre. Csináltatok egy-két képet, reménykedek, hogy hátha feleszmél valamelyik tigris, és jól felzabálja a (…)-kat; de nem, jobb az ízlésük ennél. Szóval kifejezetten szar a hely. Egyet ajánlok: nagy ívben elkerülni! Ha valaki mégis megy, tilos a piros fürdõgatya, meg úgy általában minden kirívó színû ruhadarab.
    Késõ délután kis pancsolás a Noble Night medencéjében, döglés a parton, aztán este a raktár teraszáról megint megnézem a show-t. Elõtte még foglaltam egy kisbuszt másnapra BKK-ba 150b-ért. Megint csak a lustaság, s megint megfizetek érte…
    Mivel törzsvendég vagyok, a 100b-os belépõ már fel sem merül, csak biccentek egyet a jegyszedõnek. A király szülinapja volt (80 év, 60 a trónon), ezért húsz perces dalolás elõzte meg a fényjátékot. A társaság ma szarabb volt, de a mûsor ugyanaz. Másodjára is tetszett. Szeretem ezt a kwai folyós füttydalt! Utána megint masszázs következett. Gondoltam kipróbálok egy újabb helyet, hátha még jobb lesz, mint a tegnapi; ha a masszázs nem is, de legalább a masszírozó csaj. Bemegyek egy helyre, kedves fogadtatás, a pult mögött szépen mosolygó thai leányzó, örülök a szerencsémnek. Õ meg telefonon a tegnapi szalonból áthívja a csúnya lányt. Jól meg is lepõdünk mindketten az újabb találkozáson, a csúnya lány szerintem meg is haragudott, hogy miért nem hozzá mentem vissza, s olyan durván masszíroz, hogy fáj. 40 perc után szólok neki, hogy menjen a picsába! Vigyázzon hát mindenki!
    Viszonylag jó alvás után, kelés reggel 6-kor. 6.20-ra volt megbeszélve a minibusz, jó 10 perces várakozás után megkérdeztem a Travel Centeres ürgét, hogy na, mi van már. Úton van a busz, nyugodjak meg… Rövidre fogva, félóra várakozás után, némi anyázás mellett visszakérem a pénzt, motorral kivitetem magam a buszállomásra és felülök az elsõ buszra (20 percenként megy; 103b). Taxi, BTS és 10.30-kor már otthon is vagyok BKK-ban. Gyors zuhany, pakolás, aztán az elsõ olyan kaja, ami nem igazán ízlik, legalábbis idõbe telik ehetõvé tenni. Kicsi magokkal van fûszerezve, olyan kis piros bigyónak mondanám õket, s csak azután bírom megenni, hogy az összeset kipiszkálom. Idõbe telik, de a gépet azért nem késem le. Az esetleges dugó miatt jó nagy ráhagyással indulok. Ki is érek 2 órával az indulás elõtt, ami nem is baj, mert az AirAsia pultnál meglehetõsen nagy káosz van kibontakozóban. Phnom Penh-be (PP) lehetett volna busszal is menni, KCB-bõl 950b-ért mennek a kisbuszok, s azt hazudják, hogy 9-10 óra az út. Nekem 50 perc lesz, viszont a retúrjegy 25e ft volt!
    A gépen minden OK, a sztyuvik csodaszépek. Csak egy nappal korábban próbáltam szállást intézni Rory ír bárjában, s nem volt idõm megnézni, hogy visszaigazolta-e. Mivel kértem reptéri pick-upot, ami nem jött, volt egy olyan sejtésem, hogy nem lesz szobájuk. 2USD-ért (8000riel) kismotorral bevitettem magam a Nemzeti Múzeumhoz. Útközben csak néztem ki a fejembõl, gondolom tátott szájjal. Komoly környék! Üt mindent, amit eddig láttam! Na, Rorynál tényleg nem lett szoba, de felajánlotta, hogy az egyik szolgája átkísér egy közeli helyre, ahol lesz. Mielõtt elfogadtam volna, futottam egy kört a környéken, de sehol nem volt hely, így 15 USD-ért becsekkoltam a Roryék által ajánlott helyre, ami 3 percre van a múzeumtól. A nevét sajnos nem tudom, de korrekt hely. Bár WC papír és törölközõ csak másnapra lett.
    Kis bóklászás a Mekong parton, indításnak Anchor sör, amit elõször meg utoljára ittam, aztán megettem öt kisebb, meg egy nagyobb madarat, tetõtõl a talpukig. Ha úgy tetszik, csõrüktõl, a lábujjukig, csontostól-mindenestõl (2 USD). Jó volt, kiváló anyag! Sok helyen árulnak ilyet, én a Sisowath és a 178. utca sarkán lévõ kifõzdében próbáltam ki. Késõbb egy óra internet 1 dollárért, aztán a Sharky’s nevû egységben Anchor helyett Angkor sört kóstolgatok. Ég és föld a különbség! A vendégkört nézegetve, csaknem itt kötött ki a gép összes utasa. Jó a zene (Black Crowes minden mennyiségben), jó a kaja is, de hát ez a hely nem a konyháról, hanem a kurváiról híres. Én nem használom õket, de jobb társaságban iszogatni, mint egyedül. Nem tolakodók, nem durvák, hálásak, ha meghívja õket a vendég valamire, még akkor is, ha a végén nem lesz akció. Egyébként azt mondják a lányok, hogy ritka az ilyen céltalan itatás. Pedig még így – kettõt fizet, egyet kap alapon – sem drága a sör. Van itt egy olyan szép csaj, hogy na még! Barátkozunk, mindenáron bumm-bumm-ot szeretne, de én állom a sarat. Ha „civilben” találkoztunk volna, vagy mondjuk, ha nem kurva, hanem régész lenne és bumm-bumm helyett törött buddha-fejeket ásna ki Angkorban fõ foglalkozásként, hát minden bizonnyal nem egyedül jöttem volna haza a kirándulásról! Éjjel 1 körül keveredek haza. Elõtte még sétálgatnék a környéken, de annyira kihalt és tök sötét minden, hogy néhány utcából vissza kell fordulni. Közvilágítás nincs. Nagy hülyeség lenne kiraboltatni magam!
    Reggel 7-kor kelés. A meleg víz nehezen akar beindulni, de a végén sikerül. 8.30-ra már a királyi palotában vagyok (25e riel). Eszméletlen szép, és alig van látogató. 1,5-2 órát bóklászom. Az egyik templomban jósol egy öreg. Egy iskolás lány fordít: azt mondja a jós, hogy jó lesz itt nekem Kambodzsában, bármerre is megyek, szeretni fognak!
    Utána átsétálok a Függetlenségi Emlékmûhöz és hirtelen nagyon éhes leszek. Tényleg igen kicsike madarak voltak a tegnapiak. Szemezek egy-két utcai kifõzdével, a kaja mindenhol korrektnek tûnik, de akkora mocsok és disznóól van a környékükön, hogy az utolsó pillanatban mindenhol meghátrálok. Ha sokáig nézi õket az ember, már akkor megfontolandó egy kis fertõtlenítõ szesz! Pedig bárki megmondhatja, hogy kaja ügyileg messze bátrabb vagyok az átlagnál! Persze volt ennek már igen rossz vége is… Meg kéne írni már Szíriát is, még mielõtt csak a cifrafosás marad meg emlékül… Szóval fertõtlenítek ebéd helyett. Állandó útitársam, Jameson most is velem van, 14 USD-ért (1 liter) sikerült beszerezni a PP-i reptér duty free-jében.
    Fogok egy motorost és 2000r-ért kivitetem magam a Toul Sleng genocídium múzeumhoz (2 USD). Nehéz rá mondani, hogy múzeum, ez volt a híres S-21 börtön, korábban meg iskola volt. Aznap ezt az e-mailt küldtem haza:
    „szoval phnom penh utos hely. kokemeny azsia. meleg, 150 szazalek para, kaosz a kobon, kurva nagy zaj, mocsok, utcagyerekek, koldusok, kutyak, es ragad minden. nepal, sziria, vagy vietnam ehhez kepest kutyafasza. az emberek is utosek. foleg thaifoldhoz kepest. csak a kinezetert nehany ev borton jarna minden ferfinak es sok nonek is. persze epp itt nem szabad ezzel viccelni, mert meg is kaptak. sot. es nem is volt olyan reg. a khmer rouge 4 ev alatt kb. 2 millio embert olt meg. es mar eltunk amikor ez tortent. ez azert odavag egy orszagnak. az osszes ertelmisegit legyiltoltak, meg egyebkent valogatas nelkul mindenkit. elotte fasza kinzas. akit mar bevittek a bortonbe, annak ket lehetosege volt. vagy beismeri a semmit, visszamondja amit a szajaba adnak, ekkor kisebb kinzasok utan, viszonylag rovid uton vagtak el a torkat. aki pl. tagadta, hogy tud olvasni, azzal hosszabb kinzasok utan tettek ugyanezt. voltam a fo bortonben – s-21 volt a neve – es a varos melletti killing fielden – choeung ek. az s-21-ben kb. 20000 embert tartottak fogva, 7 kerult ki elve. durva. es ez csak egy kis toredeke az egesznek. meg durvabb, hogy nehany helyen ki kell tablazni a muzeumban, hogy ne nevessen a derek latogato. es ez epp nem a faszkalap turistaknak, hanem a helyieknek szol. mert a gyilkosok is nyugodtan visszajarnak es nevetve meselnek. errol ennyit, bar ehhez kepest a tobbi dolog amit ma lattam reszletkerdes.”
    Délután kivitetem magam a Choung Ek-re (5 USD, de 2 kellett volna, hogy legyen). Itt végezték ki az S-21-ben fogvatartottakat. A félórás úton azt hittem én is itt végzem. Eszméletlen szar úton, nagy teherkocsik között cikáztunk ezerrel. Aztán kikötöttünk egy rizsföld közepén lévõ bódéban, ami tele volt gépfegyverrel, meg az átlagosnál is rosszabb arcú khmerekkel. Nem tudom mi a francot akartak, fegyvert eladni, vagy csak azt, hogy lövöldözzek kedvemre, néhány dollárért, lányos zavaromba rákiáltottam a sofõrre, hogy azonnal vigyen a Choung Ek-re (2 USD). Szó nélkül átvitt.
    A placc közepén egy emlékmû van, 8000 koponyával, körülötte kis táblákon kiírva, hogy a kivégzések, hogyan is történtek, melyik tömegsírban, mennyi tetemet találtak. Nehéz leírni, meg nem is érdemes. Nem néznivaló van itt, hanem gondolkodnivaló. Ezt a gondolkodást kezdi megint elnyomni az éhség. Visszaérve a belvárosba, a Mekong-part egyik vendéglõjébe eszem egy tésztalevest (akkora, hogy a fele ott marad), meg egy eszméletlen jó halas curry-t (amok fish). Mindez 5USD. Ebéd közben egy kiskölyökkel dumálok, aki könyveket árul. Jó fej, vicces, jól beszél angolul, úgyhogy 2-ért megveszem tõle a First they killed my father c. bestsellert.
    Ebéd után megnézem a Nemzeti Múzeumot (3+1 USD, a +1 a fényképezõ). Többnyire törött buddhákkal van tele, de az épület nagyon szép, benn van egy udvar, tele iskolás gyerekekkel. Jó képeket lehet készíteni. A gyerekek meg engem fényképeznének ezerrel, de nincs gépük.
    Aztán kisétálok a Wat Phnom-hoz, ami felejthetõ. A Central Market már sokkal jobb, tényleg úgy néz ki, mint egy zikkurat. Körös-körül árusok, jobbnál jobb kajákkal, s azoknak sem lesz csalódás, akik a szép virágokra, csokrokra izgulnak. Hirtelen befigyel egy hascsikarás, amit csak nagy szerencsével tudok menedzselni. A piac mellett ugyanis sikerül belebotlanom, egy „nyugati” benzinkútba, ahol a WC több mint rendben van! Úgy megörülök, hogy 1,20-ért hirtelen veszek egy dobozos Guinness-t, amirõl kiderül, hogy maláj, 8%-os és valószínû akkor sem tudnám meginni, ha nem épp egy kisebb gyomorrontással viaskodnék.
    A következõ sikertelen projekt az orosz piac. Tudom, hogy közel vagyok, de franc tudja miért, motorral akarom elvitetni magam. Az LP szerint jó minõségû, olcsó ruhák vannak, s nagyon rám férne már néhány tiszta cucc. A térképbõl ítélve, 5-10 percre lehettem a piactól, amikor felszálltam az elsõ motoros mögé. Rövidre fogva, három motorossal a város három olyan különbözõ pontján kötöttem ki, amelyek nem is lehetnének messzebb a piactól. Jó móka, ingyenes városnézés, mert, ha nincs piac, nincs pénz sem. Ezt valamennyien be is látták. Egy negyedikkel vitetem vissza magam a múzeumhoz. A hotelben bekapok két immodiumot, aztán vacsorára egy samlor machou banle-t (csípõs-savanyú halleves ananásszal), amire több mint egy órát várok (3,5USD). Hát, jobb nála a tom yam, meg a gyõri Halgödör halászléje is!
    Mindezeket már a Sharky’s-ban – a magányos utazók PP-i mekkájában – írom, Angkor sör mellett. Ennyi. Lassan betelik a füzet, s papírbolttal nem találkoztam mostanában.
    December 10., 7.15; Jasmine Lodge, Siem Reap (SR)
    Már a battambangi hajón kellene lennem, de rohadtul nem jött a pick-up, úgyhogy itt ragadtam.
    A Sharky’s-ból, három nappal ezelõtt, viszonylag korán hazamentem. Aludtam, felkeltem, kivitettem magam a buszállomásra, s felszálltam a 7 órás SR-i Sorya buszra, ami úgy 7.40-kor indult el. Nagyon úgy tûnik, hogy akkor indulnak a buszok, amikor megtelnek. Ez éppenséggel ekkorra lett tele. Indulás elõtt egy ürge egy nagy megafonba jó 10 percet kiabál. Gondolom a reggeli ima, meg az Új-Zélandról már ismert szabályok: ne egyél, ne igyál, maradj csendben, sit back, relax and enjoy the journey! Úgy is teszek, mert PP-bõl kiérve van mit élvezni!
    Amint kijön az ember PP-bõl igencsak megváltozik a kép. Magas pálmafák, rendezett kertek harmadannyi szemét. És ez errefelé már tisztaságnak is mondható. Mindenesetre a falvakban nagy a rend és jó az összkép. Rendezett falvak, fehér tehenek, magas pálmafák. A házak elõtt vizesárok, benne növények, liliomok, állatok, pucér gyerekek. A házak 90%-a fából van és lábakon áll. Alul laknak az állatok, felül az emberek. Sok ház kékre van festve. Nagyon normális az egész, s ilyen a kép az egész 300km-es út alatt. A falvak között viszonylag kiszáradt rizsföldek. Ahogy az a DK-Ázsiában játszódó filmekbõl lejön, csak ott zöldek a rizsföldek, mert mindig esik. Nagyon úgy néz ki, hogy csak PP lóg ki ebbõl az országból…
    December 10., 19.00; nevesincs kifõzde a SR-i piacon
    Végre találtam békát! Igaz ezt csak azután vettem észre, hogy már halat rendeltem. Nem baj, ma nagy vacsora lesz! Az eredeti terv szerint Battambangban kéne már ezeket írnom, de nem baj, igen jó volt ez a mai nap is. Nem bánom, hogy itt ragadtam.
    Szóval tegnapelõtt 7.40-kor indult a busz, volt egy reggeli, meg egy ebédszünet. Elõször tésztalevest, aztán zöldséges rizst ettem. 13.20 körül érkeztünk meg. Megint késõn foglaltam a szállást, de a Jasmine Lodge fõnöke rám küldött egy sms-t, hogy OK a szoba, s kijön elém valaki a buszhoz, ha akarom. Akartam én de úgy tûnik nem eléggé, mert kurvára nem jött ki senki! 2000-ért bevitettem magam kismotorral, aztán a szoba sem olyan lett, mint kértem (nem volt meleg víz), de néhány napot bárhol kibír az ember.
    December 11., 17.00; Royal Hotel, Battambang
    Nem érem be magam, úgyhogy ezentúl rövidebbre fogom. A Jasmine Lodge, egy ötösért, teljesen OK, végül is hozta, ami nekem kellett! Kunn-nak a tulajnak, azért kicsit nagy az arca. Nem is nála, hanem egy közeli kicsi kifõzdébe kajálok pork fried noodle-t 5000-ért. Aztán fogok egy motorost, s nagy nehezen megállapodunk, hogy az elsõ félnap 4USD-ért, másnap meg 7-ért furikáz. Lehetett volna olcsóbban is, de kit érdekel! Valamivel du. 3 elõtt vettem meg a háromnapos bérletet 40USD-ért. Az LP-vel ellentétben nem kell fénykép, a belépésnél digitális kamerával fényképeznek, s nyomják is rá a belépõre.
    Aznapra – ki tudja már hányadika – csak Angkor Wat lett betervezve. Nem is futotta volna többre. Jó 2 és fél órát elbóklásztam. Hát nem rossz, tényleg olyan, mint a fényképeken, kivéve a rohadt sok turistát. Aki tud, mielõbb jöjjön, mert egyelõre 70 százalék ázsiai turista van, s ha a fehérek is elérnek ide, durva lesz. Este 5 után fordul érdekesebbre a dolog, amikor a nap elkezd lemenni és a templom színe sárgásra változik.
    Sok gyerek es sok felnõtt árul pólót, vizet, könyveket a partvonalon, ami kifejezetten jó. Eszméletlen jópofák, különösen a gyerekek, már ha nem csak simán elküldjük õket a picsába, hanem leállunk velük beszélgetni. Jól tudnak angolul, mindent értenek és nagyon viccesek. Azon gondolkodtam, hogy ezeket a gyerekeket kéne összefogdosni, faszául iskolába zárni és 10-15 év múlva egy kisebb ütõképes értelmiség lehetne belõlük. Nyelveket már most is beszélnek, szeretik a külföldieket, barátságosak. Van, amelyik magyarul számol, köszön. Még ha százszor is elmondják, hogy vegyek ezt-azt, akkor sem mondanám tolakodóaknak õket, agresszívnak meg fõleg nem! Kifejezetten jópofák!
    Naplemente után vissza a városba. Mondom a motorosnak, hogy tegyen már ki egy fodrásznál, amit még délután fedeztem fel. Kiderül, hogy a barber cégér csak álca, masszázsszalon mûködik itten. Mindegy, szép a hely, még szebb a pultos leányzó, bevállalok egy masszázst. Még akkor is, ha tudom, hogy a szép pultos mindig csak beetetés. Az viszont már nagy baj, hogy egy koszos kölyök próbál rajtam valamit masszázs gyanánt eladni. Elõször szét akar nyomni, miután szólok, hogy vegyen vissza, már csak simogat. Vagyis csak simogatna, ha hagynám, mert ezt bizony hímnemûtõl nem tûröm el! A szépcsajt kiosztom, hogy nem úgy van ez a thai masszázs dolog a szomszédoknál, hogy mindenféle tehénpásztort rá lehet uszítani a vendégre. Õ bólogat és bocsánatot kér a szép arcával.
    Fodrász persze rohadtul nincs. Már PP-ben sem találtam. Ellenben, a világ összes lábára jutna itt is masszázsszalon. Fele kupleráj. Legalábbis gondolom. Az LP-nek írni fogok az ügy érdekében. Mármint a fodrászos dolog miatt. Ütõképes infó lenne. A turistáknak is nõ a haja basszus! Még az enyém is, pedig félig kopasz vagyok.
    Átsétálok a Bar street és a piac környékére, és ledöbbenek, hogy mennyi fasza kocsma és étterem van. Jobbnál jobb helyek. Egy részük nyugodtan beférne a Liszt F. térre, de akár NY-ba, vagy Londonba is. Ami még ennél is jobb, hogy az árak nem tükrözik a színvonalat. 1,50 a nagy sör, 3-4 USD egy fõétel. Hagymás rákot tolok. Eszméletlen finom, bosszantóan nagy adag, kipróbálnék még valamit, de tele lettem. Átsétálok a Molly Malone’s-ba. Egy Dennis nevû kölyök gitározik, énekel. Tiger-t iszom és az út során megint elfog egy olyan nagyfokú elégedettség, ami csak a legjobb helyeken, általában zene és sör mellett bújik ki belõlem. Kib-ott elégedett magával, mással, mindenkivel és mindennel ilyenkor az ember! Ha egy út során egyszer megvan, már megérte.
    A mostani út során elõször talán NY-ban, Nathan’s hot-dog evõjében jött elõ, ahol Joey Chestnut 66-63-ra (12 perc) megverte a hatszoros bajnok Kobayashit (2007). Jó idõ, olcsó sör, Bruce Springsteen, meg egy kiválóan sikerült hétvége kellett hozzá! Elõjött Pattayán is a Sun Sand Resortban, nulla turista és Singha sör mellett, aztán néhányszor a buszon Új-Zélandon Manu Chao-t hallgatva, sör támogatása nélkül is, és fõleg elõjött QT-ban a bungy után a fosatós bort nyalogatva. Szóval itt a Molly Malone’s jön elõ megint, épp akkor, amikor Dennis rákezd egy másik Denis (Leary) nagyhírû slágerére – I’m an asshole! Fene tudja, mikor kerültem ágyba!
    Viszont másnap 6.40-kor keltem, mert a sofõrömmel 7-re volt megbeszélve a találka. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi van a híres napfelkelte nézéssel? Na, az részemrõl le van szarva! Jó néhány – tengerparti, magashegyi, sivatagi – nap le- és felkelte után engem már senki nem vág át a világ sokadik leges-legszebb napfelkeltéjével. Nyilvánvaló, hogy naplementekor sokkal jobbak a fények, s az is, hogy a naplementéhez nem kell korán felkelni!
    Na, a motorosom nem jött, ezért fognom kellett egy másikat (6USD). Megbeszéltem vele, hogy másnap is ennyiért visz, de kicsit megint pörög az agyam Vietnamon. Akkor pedig mielõbb tovább kellene állni!
    Elõször a Bayon és Angkor Thom lett megnézve. Hát nem semmi! A korai indulás miatt a Bayonnál tök egyedül voltam. Fasza fények, fasza fényképek! Aztán jött a Baphuon, ami még mindig felújítás alatt van (most 2009-re ígérik). Sokkal érdekesebb a Phimeneakas, nekem meg különösen kalandosra sikeredett. A kiépített lépcsõ a nyugati oldalon van, de ez nekem csak utóbb derült ki. Elindultam felfelé az északin, megyek-megyek, egyre meredekebb, aztán valahol félúton teljesen beszarok. Nézegetem, hogy jó ötlet-e visszafordulni, engem meg lentrõl két ázsiai nézeget, hogy akkor zuhanok-e, vagy sem, mert azt szívesen bevárnák. Teljesen el vagyok anyátlanodva! Õk messzirõl sokkal jobbnak látják az esélyeim és szólnak, hogy ha csak egy kis eszem is van, gyorsan menjek fel és a kiépített lépcsõn jöjjek le. Köszönöm a biztatást, s gond nélkül felmegyek.
    A tanulság az, hogy ahol felmegy az ember, nem feltétlenül tud le is jönni. Ezt persze régrõl fogva tudom, de saját bõrömön csak most tapasztaltam elõször. Lefelé menet, amit még tapasztaltam az az, hogy a bal térdem teljesen készen van, s jóval esélyesebb egy otthoni Dona-kúra, mint a jövõ évi Kilimandzsáró mászás. Bár a kettõ nem zárja ki egymást.
    A túlélés után átsétálok a Preah Pililayhoz és amint belépek az erdõbe, azonnal összecsipkednek a szúnyogok. Gyorsan megolvasom az LP-t malária ügyileg, mert a Lariam ugyan itt van velem, de jobbnak láttam nem beszedni. Nem mintha az a depressziós fajta lennék! Meg lett nézve utána Angkor Thom több nevezetessége is, késõbb pedig a Thommanon, Ta Keo és a Ta Nei. A Ta Prohmnál ér el a késõi ebéd. Egy kislánnyal megalkudok egy amok halért és egy Angkor sörért 3 USD-ban. Messze ez a halas cucc a legjobb khmer kaja! Ebéd közben a korábban 1 USD-ért vett karkötõimet (5db) cserélgetem az itteni díler gyerekekkel! Jó móka, elmegy vele fél óra és mindannyian jókat nevetünk. Jól is járok, az egyik új lánc kifejezetten tetszik (fa, ér vagy 20 forintot), azonnal használatba is veszem. Ezzel persze felértékelõdik, és próbálja egy másik kiscsaj átvenni 2 szarabbért. Hajthatatlan vagyok.
    A Ta Prohm is tetszik, még akkor is, ha Angelina Jolie most éppen nem karatézik a környéken. Nagy királyság, hogy meghagyták az eredeti állapotban! Léggyökerek, égig érõ fák mindenhol, meg a zöld és a szürke minden árnyalatát produkáló kövek.
    Közben veszek 5-ért egy Vietnam LP-t. Nem mintha nem lenne, de BKK-ban hagytam, mert akkor azt gondoltam, hogy mégsem megyek át. Most meg osztok-szorzok a napokkal, s úgy döntök, 3-4 napra mégis átugrok. Karcsi bácsinak (my fellow travel companion, csak nem most) ui. olcsó tollas ütõ kell!
    Délután még meg lett nézve néhány templom, aztán szólt a srác, hogy 5-re haza kéne mennie, mert az apja beszélni akar vele. Részemrõl OK, mondom neki, hogy tegyen ki a Phnom Bakhengnél, majd onnan hazavitetem mással magam. Ez a templom a legismertebb naplemente nézõ hely, este 5-5.30-ra lesznek is ezren. De a nap itt is jó nagy, messze is van, úgyhogy senki nem takarja a kilátást. Szép, sárgás-vörössé teszi a tájat. A pálmafákkal, a párával teljes a DK-Ázsiai feeling!
    Este internet, veszek hajójegyet Battambangba (15USD), 12-ére buszjegyet PP-bõl Saigonba (HCM) – 12USD -, aztán egy óriási vacsora jön. Khmer tavaszi tekercs, meg valami csípõs curry, 5 USD-ért. Itt szerencsére a csípõs, nem azt az állati csípõset jelenti, mint a thai-oknál, érzõdik a hús, zöldség, stb. íze. Jobban bejön ez nekem! A hely a kis névtelen sikátorban van, ahol egyszerre két landmine victim zenekar is muzsikál. Éppen olyan jó, mint bármelyik iráni népzene! Közben azon agyalok, hogy mégis jó lenne maradni még egy napot! Fel is bosszantom magam a saját hülyeségemen, aztán meg látom, hogy a szemben lévõ tradicionális khmer BBQ étteremben kengurut, meg krokodilt is lehet enni. Csorog a nyálam, de teljesen tele vagyok…
    Csak, hogy ne végzõdjön szomorúan a nap, életem egy nagy álmát valósítom meg, nem egészen 3 USD-ért. Fogok egy motorost, s mondom neki, hogy meg se álljon addig, amíg nem talál egy fodrászt. Becsületére legyen mondva talál, pedig így este 10 körül tényleg nem könnyû. Még egy ilyen világvárosban sem, mint SR. Az elsõ helyen –szemmel láthatóan – beszartak azon, hogy egy barangot kellene megnyírni, és jajj, mi lesz most felkiáltással visszakoznak. A második helyen egyszerûen picsa részeg mindhárom fodrász csaj, a harmadik helyrõl viszont már tök kopaszon jövök ki. Az öreg motoros fószer elismerõen bólogat, fõleg azután, hogy dupla pénzzel jutalmazom kiváló munkáját.
    December 13., 20.00; Ben Thanh piac melletti kifõzde, HCM
    Még rövidebbre kell fognom. Most már csak az evésrõl írok. Mert ez a lényeg, vagy nem?
    A fodrászos nap utáni reggel 5.40-kor keltem, valamivel 6 elõtt már várom is a kisbuszt, ami a hajóhoz visz ki. Persze rohadtul nem jött, így lekéstem a battambangi hajót. Különösebb szomorkodás nélkül, majdhogynem örömmel vettem tudomásul. Reggel 8-ra jött az elõzõ napi motoros srác, akit persze bunkó módon nem mondtam le. Közben Kunn kirúgott a Jasmine-bõl, mondván, hogy teltháza van. Különösebben ezt sem bánom, jó lenne már meleg vízzel zuhanyozni! Elõször átvitetem magam a Raeksmei Angkor or Shadow of Angkor Guest House and Restaurant (így „or”-ral) nevû egységbe, ami a kiváló elnevezése mellett arról is híres, hogy nem lehet cipõben bemenni a helyre. 6 USD a szoba, a padláson a raktárból nyílik, de ha jól emlékszem, volt meleg víz. Végül is tök mindegy, egy éjszakára kiváló volt!
    Lecuccolás után visszamegyek az utazási irodába, ahol nem teljesen az történik, amit vártam. Kifogásolom az elmaradt pick-upot, és kérem, hogy cseréljék a jegyeim. Elõször telefonon beszélek a faszkalap fõnökkel, aki szerint teljesen az én hibám az egész. Merthogy 6.35-re jött a kisbusz, de én nem voltam ott. Egyrészt nem igaz, meg a stílus sem tetszik, úgyhogy késõbb a telefon után 20 percet személyesen is elvitatkozunk. A vége az lesz, hogy cseréli a buszjegyet, de a hajójegy cserére 5USD komissziót felszámít. Nem nagy tétel, de azért mégis. Az iroda neve: Angkor Gate Travel and Tours. Kerülje el mindenki!
    Egyébként épp ez az az ország, ahol csaknem mindent el kéne nézni az embereknek. Szenvedtek eleget, nulláról indultak, a legtotálisabb népirtás volt itt nemrég. Ez szerintem feljogosítja õket az eltérõ bánásmódra. Kedvesebbnek, elnézõbbnek, türelmesebbnek, jobb szívûnek kell lenni itt, mint bárhol máshol a világon. Szinte mindenki, akivel találkoztam kedves volt. Nem annyira, mint a thai-ok, de jobban, mint a vietnamiak. Ami azonban az irodában történt az más, a gyerek nyilvánvalóan, eszméletlen pofátlanul, flegmán és lekezelõen akart átbaszni. Erre nincs mentség.
    Késõbb aztán meg lett nézve jó néhány templom. Szépen, lassan, komótosan. Közben ebéd, sörözés, dealer gyerekekkel beszélgetés, játszadozás, vásárlás. Lett néhány új póló (darabja 1,50), meg egy fasza könyv Angkorról (6 USD). Ami fontos, hogy a naplementét a Pre Rup-nál kell megnézni! Én ugyan nem tudtam megvárni (kb. 4-re alaposan megnéztem a templomot), de egyértelmû, hogy jobbak az adottságai, mint a Phnom Bakheng-nek. Amikor ott voltam, rajtam kívül éppen nulla turista volt a környéken. Aki még ennél is jobb naplementét akar látni, az meg olyan négy körül induljon el PHP-bõl Battambang felé, és kb. 5 körül látni fogja az út mellõl, hogy mirõl beszélek! 20-30 km-en át eláztatott, vagy épp el nem áztatott rizsföldek, pálmafák, tehenek, parasztok, és olyan vörös nap, amilyen sehol máshol a világon!
    Este nem sok minden történik. A piacnál tuti kifõzdék vannak, kb. 2 USD-ért meg lehet vacsorázni. Kirendelek valamit, s csak utána veszem észre, hogy van béka! Milyen régen vágyom már rá! De már nem tudom visszacsinálni a rendelést. Azonnal elhatározom, hogy késõbb visszajövök, de mire megeszem, amit kirendeltem, már esélytelennek látom a késõi békavacsorát. Teljesen jól laktam! Átmegyek a Molly Malone’s-ba és Dennis-t hallgatom. Ma elég lapos, két-három Tiger után otthagyom a picsába. Már tudnék enni, de a kifõzdék bezártak…
    Tegnapelõtt, december 11-én, kelés 5.40-kor. A 6-ra ígért pick-up 6.30-ra meg is érkezik, de már tapasztalt vagyok, és szó nélkül várok. A kisbusz csurig tele van. Egy csaj meg néhány hátizsák között, teljesen kifacsart formában guggolok, de nincs messze a Tonlé Sap-i kikötõ. Talán a legszakadtabb, legszutykosabb hely, ahová eddigi rövid életem során keveredtem! Vannak, akik ide jönnek úszó falut nézni! Egészségükre váljon nekik!
    A hajó viszont rendben van, nincs túl nagy tömeg, mindenki megtalálja a helyét. 7.20 körül indulunk. Már indulásnál sem rossz a táj, de a java csak az út második részén következik. Ekkor már 3,5 órája megyünk és kikötünk egy boltnál pihenni, pisilni (ott, ahol egy disznó a WC mellett egy két négyzetméteres stégen figyeli a népet). Sikerül úgy idõzíteni a pisilést, hogy pont akkor zárom magamra az ajtót, amikor a hajó dudál egy nagyot és lassan elindul. A k anyját neki! Elzárom magam, három másik hajón átkommandózom és a kedves turista kollégák nagy nehezen felrángatnak a tetõre! Teljesen Indiana Jones-osra sikerül a dolog. A hajó fele tök pancsernek néz, a másik felének a szemében viszont látom az elismerést, csodálatot.
    Na és ezután jön a legnagyobb faszaság! 3 óra, három tök különbözõ környezet! Elõször egy olyan szûk csatornában megyünk, ahol csak egy hajó fér el. Ha szembõl jönnek, egy kisebb koccanás után valaki a bozótban végzi. Késõbb egyre kevesebb lesz a növény és egyre több a halászháló (jó nagy fatákolmány, filmekben látni ilyeneket), meg a szakadtabbnál szakadtabb viskó. Alacsony a vízállás, kétszer fenn is akadunk, másodjára úgy, hogy telibe találunk egy felhúzott hálót. Gondolom, szidják is az anyánkat. A harmadik rész, már a folyó; pálmafák, banánfák, biciklizõ tehenek, fehér inges gyerkõcök. Ezerrel süt a nap, bárányfelhõk, k nagy királyság az egész! Kicsit megégek megint, a 30-as naptej csak nem véd a hátizsákon keresztül! Közben nagyon nem akarom, hogy megérkezzünk, bármilyen is legyen Battambang (BTB). Az alacsony vízállás miatt a 4 órás útból végül is 7 lett, de felõlem 27 is lehetett volna! Óriási élmény! Kötelezõ!
    BTB-ben viszont nem sok minden van! 7 USD-ért hideg vizes, ventillátoros szobát kapok a Royal-ban. Teljesen korrekt, tiszta és van HBO is, ami persze kit érdekel. Mivel egész nap nem ettem semmit, az LP által ajánlott mindkét közeli vendéglõt letesztelem (White Rose, Smokin’ Pot). Az elsõben tényleg jó a shake, a második – fõzõiskola – viszont még nekem is elég szakadt. Ugyanezen az utcán van még 3-4 kifõzde, ami ránézésre ezerszer jobb ennél a Smokin’ Pot-nál. Persze mindkét helyen OK volt a kaja és az 1-2 USD sem mondható megterhelõnek.
    Ebéd után a hotel teraszán iszom egy-két sört, aztán bóklászok a városban, de nem nagyon találok látnivalót. Persze a piac fasza, olyan masszív szagok vannak, hogy nyugodtan rájuk lehet könyökölni! Este visszamegyek a White Rose-ba és egy holland nõvel vacsizok, aki emlékezett rám, hogy majdnem lemaradtam a hajóról. Látom rajta, hogy nagy megtiszteltetésnek veszi a társaságom. Mivel szeretem a hollandokat, meg a nõ egy Malajzia-Vietnam-Kambo-Laosz utat nyom, hát a megtiszteltetés kölcsönös. Jól eldumálunk. Hogy van az, hogy minden holland normális? Amok halat kérek, ami ezúttal nem curryként érkezik, hanem banánlevélben, amolyan pástétomként. Az állaga, meg az íze sem az igazi, tele van szálkával, meg pikkellyel, alapvetõen szarnak mondható. A felét azért megeszem. Két citrom shake-kel öblítem le, ezek még mindig rendben vannak. 10 körül alvás.
    Másnap, reggel 8-as kelés. 7 USD-ért fogadok egy motorost, akivel délelõtt bejárom a környéket. Tony-nak nevezi magát és nagyon jól tud angolul. Közgazdaságtant tanul és az az álma, hogy egy homestay-t nyit! Jó ötlet, tényleg funky lehet a faházakban helyiekkel lakni, enni, inni, fõzni, kakasviadalra menni! Nagy ötlet! Jobb, mint bármilyen HBO-s hotel! Három órát megyünk, fasza a táj, sok szép faház van, gyerekek mennek a suliba, rizst aratnak, fõznek, mosnak, mosdanak. Szóval folyik az élet, turista meg nulla. Tony magyaráz, szóba jön a khmer rouge is; nagyapját, nagyanyját megölték, egy-két tesó is odalett; apuka tanár lévén, a thaiokhoz menekült. Átlagos történet …
    Mutogatja a növényeket: banán, narancs, meg ezer olyan, amirõl még életemben nem hallottam. Aztán jön az ananász, amirõl ugyan tudok, ettem is már, azt is vágom, hogy nem konzervdobozban terem, de azt már nem tudtam, hogy a földbõl nõ ki! 29 évet leéltem úgy, hogy tudat alatt egy nagy ananászfát képzeltem el. A felismerés örömére egy néninél eszünk is egy adagot, meg valami más gyümölcsöt is, csilivel, meg sóval. Jó. Ami még ennél is jobb az a rizspálinka; nagy kovászos uborkás üvegben tartják, tesznek bele ananászt, banánt, amitõl jó gyümölcsös íze lesz. Viszont, alkoholügyileg még tömény marad. Vigyázni kell vele, különösen így délelõtt, nem mutathat rossz példát a barang a sok iskolásnak! Megkóstolom a pálmabort is, ami eszméletlen édes, ezért nekem szar.
    Visszamegyünk a városba és az egyik kolostorban szerzetes tanoncokkal haverkodom. Az egyik adag épp koreaiul tanul, pedig még lenne mit csiszolni az angolon is. Azt, hogy miért éppen a koreait magolják, egyik sem tudta megmondani. Életükben nem láttak még koreait. Mondom is nekik, hogy onnan ismerik fel õket, hogy a világ legnagyobb fejû emberei. A nepáli írásban – azt hiszem – a Kathmandu-Bakthapur úttal kapcsolatban említést is tettem a világ legnagyobb fejû emberérõl, de az lehet, hogy japán volt…
    Szóval ezek itt élõ koreaival még nem találkoztak, úgyhogy ilyen alapon be is ajánlom nekik a magyar tanulást. Aztán belenézek egy angolórába, ami – emlékeim szerint – nemigen különbözik az otthonitól. Csak itten nem XY tanár néni, hanem egy sárga csuhás szerzetes másolja át a könyvbõl a táblára a tudást. A srácok meg átmásolják a füzetbe. Michel Thomas módszerrõl ezek sem hallottak (mondjuk én sem tegnapelõttig).
    Ebédre elõször a piacon eszem egy sült csirkét (1 USD), aztán – végre valahára – tolok egy adag békát, gyömbérrel, hagymával, egy LP által nem ajánlott helyen. Én ajánlom, Smokin’ Pot-ék – egyébként elég hülye név ez Kambodzsában egy vendéglõnek – utcájában van. Ajánlom a békát is, kiváló anyag, sok kicsi csonttal.
    Kivételesen, a megbeszélt idõben – 1.20-ra – jön a kisbusz, ami kivisz az 1.30-as PHP-i nagybuszhoz (4 USD). El vagyok pilledve, az út elején csak lógatom a fejem, nézek ki belõle, és többször is azt látom, hogy valami WC illatosítót fújnak a légkondiba, ami után biztosra veszem, hogy néhányan be fognak hányni. A felújított út még mindig hót szar, a 300km-et 6 óra alatt nyomjuk le, de nemrég még 10 volt, úgyhogy ezt nem panaszként mondom. Csak tény. Úgy este 5 körül válik érdekessé a dolog, amikor is olyan naplemente kezdõdik az út jobb oldalán, hogy beszarás! A rizsföldeken össze-vissza tükrözõdik, a nap egyenesen belefolyik az elárasztott földekre, pálmafák, tehenek, minden. Csak fénykép nincs az egészrõl, merthogy nem állunk meg.
    A belvárosba nagyon lassan érünk be, a végét már kifejezetten unom. Az orosz piacnál – Orussey M. – áll meg a busz, legalább most már tudom, hogy hol van! 3000r-ért visz el egy tuk-tuk az Indochine II szállóhoz, ahol nem foglaltam, de 15 USD-ért az eddigi legfaszább szobát kapom. Van meleg víz, ami már igencsak rám fért. Zuhany után, de még vacsi elõtt könyveket veszek a dealer gyerekektõl. Kemény küzdelem után 4 gyerektõl, 4 könyv lett megvéve 11 USD-ért. Mivel már nekem is vannak könyveim, próbálok velük üzletelni, cserélni, dealerkedni. Erre az utca összes gyereke rám akaszkodik, de nem baj, jó móka ez. Bár egy kislány nagyon megsértõdik, hogy felelõtlen ígéretem ellenére nem tõle vettem meg a Brother Enemy-t. Próbálom vigasztalni egy kis sörrel, de erre teljesen berág. Egyébként a könyv innen kötelezõ ajándék. A 20. sz. legdurvább dolga folyt itt le, olvassunk már utána egy kicsit…
    Megint amok halat eszem (3,50), de már kifejezetten kérem, hogy ne banánlevélbe jöjjön. Jól csúszik, elsõ osztályú étel. Aztán lecsúszik még néhány Angkor sör is a Sharky’s-ban. A lányok már tudják, hogy csak inni járok ide, nem is próbálkoznak. Egy angol faszival beszélgetek, akinek a csaja mellékállásban a Sharky’s managere (ez, gondolom, azt jelenti, hogy csak kicsit kurva), fõállásban meg a külügyminisztériumban nyomja. Itt 1000-et, ott meg 300-at keres. Nem rossz! Jövõre mennek három évre Pekingbe. 11 után érek haza, a recepciós csaj azt mondja, hogy a saigoni Mekong Express (busz) a hajóállomás elõl indul, ami ide 5 perc.
    Ennek tudatában 6.15-kor kelek, bár van némi gyanúm, 6.45-re kisétálok a hajóállomáshoz, ahol ugyan tényleg ott van Mekongék irodája, de ahogy az LP is sejtetni engedi, a buszok mégis az Orussey mellõl indulnak. Mekongék egyik munkatársa készséggel átvisz a buszhoz, ami 7.15-kor el is indul. Kopphangon megy a khmer karaoké (aminél tán még a török, meg az iráni is jobb), meg valami bugyuta komédia, én meg kicsit másnapos vagyok, szar a gyomrom is. Szóval ez az az út, aminél az odaérkezésen van a hangsúly. Egyébként sem láttam semmi érdekeset. Volt egy kompozás, aztán egy 20 perces határátlépés és kettõ körül meg is érkeztünk a Phnam Ngu Lao útra, aminek a környékén az egyik backpacker negyed van. A Nga Haong (Yellow House) nevû fogadóban szállok meg, ami egy szûk sikátorban van. 11 USD-ért ad egy fan-os, tiszta szobát, ami egy még szûkebb sikátorra nyílik. Ez saigoni viszonylatban nagy királyság, de még így is feljön a zaj. De messze nem zavaró.
    Becsekkolás után egy nagy adag pho (tésztaleves) jön a Pho 24 nevû egységben, ami egy puccos étteremlánc, ezért késõbb csak szutykos helyekre megyek, s kaja ügyileg egyszer és mindenkorra eldöntöm, hogy az LP soha többet nem lesz használva. Van szemem, szemüvegem, meg orrom, bõven elég ahhoz, hogy találjak magamnak jó kajáldákat. Különösen Vietnamban, ami kulináris szempontból messze a top nálam. Kutya, kígyó, béka, minden, mi szem szájnak ingere! Végre hazajöttem! Még akkor is jó ez itt, ha azonnal lejön a városról, hogy ez bizony nem egy Hanoi! Ment itt az utazas.com-on régebben némi polémia arról, hogy melyik a jobb hely. Hát nekem egyértelmûen Hanoi. De azért itt sem lesz rossz, gondolom.
    Késõbb meg lett nézve a Függetlenségi Palota (1 USD, ami 16.000dong), aztán a háborús múzeum (szintén 1), ami jelentem, 5-kor szigorúan bezár. Szerintem ragadtak már benn éjszakára emberek… Utána, bár kevés az idõ, gondoltam kisétálok a Jade Emperor Pagogához, amit nem találok meg, viszont közben rám sötétedik. 10 ezerért visszavitetem magam a Ben Thanh piachoz. Elõször egy dolcsiért egy eszméletlen jó szarvasos tésztalevest eszem, ami itt kuriózum, ezért jól ide is írom vietnamiul a nevét: hú tieu nei saté. Ropogós kis szalonna darabok is vannak benne! Beszarás! Aztán 30 ezerért, valami fokhagyás-diós kagylót is eszem. A kis üveges Tigrist 11 ezerért mérik. Közben egy hülye viet itt veszekszik mellettem a csajával, úgyhogy pattanok…
    December 14; 18.00, Ben Thanh piac melletti másik kifõzde
    Kicsit másnaposan indult a nap, sikerült éjjel 2-ig Tigrist vedelni, meg Dire Straits-et és Manu Chao-t hallgatni egy közeli kocsmában. Volt valami öreg angol, aki egy ideig a számítógépen keverte a számokat. Amikor lekeverte a Telegraph Road-ot, csak rászóltam, hogy ilyet nem kéne csinálni. Aztán kiderült, hogy szereti õ is, sõt Mark Knopfler a gimiben osztálytársa volt. Nemrég találkoztak BKK-ban. Vagy igaz, vagy nem. Szerintem igen, különben nem írnám most le, hogy Mark Knopfler haverjával söröztem!
    Összehaverkodtam egy Yin nevû pincérlánnyal is, aki korábban kozmetikus volt. Ennek örömére ma õ furikázott ide-oda a motorjával. Egyébként elég lapos nap volt. 10-kor találkoztunk, elõször elvitt egy no name pagodába, aztán kértem, hogy a Jade Emperor-ba – amit tegnap nem találtam – is menjünk el. Nem véletlen, teljesen körbe van építve. Saigon egyik top látványossága, de szerintem nem egy nagy szám. Viszont egy tuti jó kerthelyiséges, szökõkutas, itteni viszonylatban tök trendi helyen kajáltunk. Kettõnkre egy tízest fizettem. Aztán jött a meglepetés. Mondogatta, hogy elvisz egy helyre, amit nagyon szeret. Én meg mondtam, hogy jó, amit te szerecc, azt én is szerecc. Így kötöttünk ki az állatkertben. Ami már nem annyira jó. Tiger temple-vel együtt már a harmadik állatkert egy hónap alatt. Az elõzõ 29 évben nem volt ennyi. Mindegy, teljen az idõ. Az állatkert arról híres, hogy a padok Plusssz (tabletta) reklámmal vannak tele. Biztos sok fogy belõle! Ha már ott voltunk, megnéztük a HCMC városi múzeumot is, késõbb a katedrálist, meg a fõpostát. Du. 4 körül vettünk búcsút egymástól.
    Váltok 30 eurót, aztán nagyrészt el is költöm. Lesz 4 Ralph Lauren ing, 470e dongért. Épp 20 euró. Jó minõség, jó ár. Valami maláj hamisítvány lehet. Aztán tollas ütõ után kajtatok. Végül is az evés mellett ezért jöttem át. Karcsi bácsinak olcsó tollas ütõ kell. Tegnap, a Függetlenségi Palota mögött találtam egymás mellett vagy 10 sportboltot, azóta viszont semmi. Ott viszont nincsenek kiírva az árak, a választék meg elég nagy. Faszom se tudja melyik a jó ütõ, Karcsi bácsi!
    Aztán ide jöttem a piachoz és bevágtam egy sült rák, sült disznó kombót 30 ezerért. Eszméletlen jó volt, ráadásul kis adag, úgyhogy valami más is fér még belém egy másik helyen. Óriási a választék, és még a legtrógerebb helyen is adják, a bezacskózott forró törlõkendõt, amit ki kell pukkasztani a zacskóból. Már ezért a pukkasztásért megéri enni! Na, ezt a törlõkendõt kéne törvénybe iktatni mindenhol! Otthon meg sok helyen már szalvéta sincs az asztalon, hanem az evõeszközzel jön egy 1 db., egyrétegû szalvéta, oszt’ jó napot! Hát így több mint egy hónap után sincs sok kedvem hazamenni…
    (Na, itt befejezõdött az írás. Az utolsó napokban teljesen feladtam, nem mintha olyan sûrû lett volna a program. Talán éppen ezért. Így, lassan fél év távlatból az alábbi dolgokra emlékszem.)
    Gondolom a rák-disznó kombó után még ettem valamit egy másik helyen, aztán elmentem Yin kocsmájába, de teljesen kiütött az állatkert. Az az igazság, hogy délután már k meleg volt, jó nagy páratartalommal, aztán még azokat az állatokat is nézegetni kellett! Épp ez az a kombináció ami teljesen belassítja az embert. Két Tigris után hazamentem, másnapra ugyanis befizettem egy Mekong-delta kirándulásra. Jobb híján, az egy napos változatra – 7 USD. Rá is baszok, mint eddig minden csoportos kirándulásra, de most legalább nem voltak zsidók. A cél My Tho, hajókázás a Mekongon, és néhány környezõ szûkebb csatornán. Ez a része teljesen OK, de a szokásos faktolilátogatás, vásárlás, rövid úton agyra menõ népzenehallgatás már nem annyira az. Viszont menekülni nem lehet. Az ebéd is az ilyenkor szokásos, de 7 USD-s árért ne is várjon többet az ember. Viszont tök jó fej amerikaiakkal beszélgetek. Olyan jól elvagyunk egymással, hogy a hátizsákom ott hagyom a székre akasztva az ebédplaccon. A viet tourguide pofa hozza utánam a hajóra. Kösz, utólag is.
    Gondolom késõ délután értünk vissza Saigonban. Este tollas ütõ vásárlás volt a sportbolt-soron. Idõbe telt, ugyanis a húrozást beleszakította a csávó elõször. Pedig már épp a végén járt. Újrakezdte, végül szép és jó lett. Most már csak cipelni kell hazáig – gondoltam volt. Mindegy, Karcsi bácsi is cipelte a kilimemet Iránból. Kijár ennyi neki. Vacsora a piacon; ami biztos, hogy valami chilis békát is ettem. Este még átmentem elköszönni Yintõl, meg a jó hideg Tigris söröktõl. Szia Yin, sziasztok sörök – mondottam volt.
    Másnap reggel felültem a Mekong Expresszre és visszamentem PHP-be. Mellettem egy kínai ült, aki mellett – a másik soron – meg egy olyan kínai ült, aki egyébként Szingapúrban él. Na, ennek be nem állt a pofája! Megállás nélkül beszélt, hogy Szingapúr így, meg úgy, hogy ott még a vattacukrot is arany pálcikával eszik! Nagyon durva volt, 7 órán át, percenként 20-szor azt hallani, hogy Szingapúr. Az 8400 Szingapúr! Sok ez egy megfáradt magyarnak!
    PHP-ben, mivel az Orussey mellett állt meg a busz, meg mivel az LP sztárolta ezt a helyet, gondoltam végre szétnézek, veszek egy-két tiszta ruhát. Na, nem vettem semmit. Ennél szarabb piacon még nem is voltam. Kambodzsától egy japán vendéglõben vettem búcsút. Ettem valamilyen ramen levest, meg másodikat. Aztán kivitettem magam a reptérre, felszálltam a csinos utaskísérõs AirAsiára és visszahúztam BKK-ba, ahol most már igencsak otthon vagyok. Legalábbis a reptéren. Nem is taxival, hanem busszal mentem be Sukhumvitba.
    Másnap, lazulás volt. 10 körül keltem fel; lementem ebédelni (béka, disznó, ha jól emlékszem), vettem cipõt, órát az Emporium Plazában. Délután egy utolsó masszázs, este egy utolsó vacsora, aztán már megint kinn voltam a reptéren. A hazaúton alig voltak a gépen, kényelmesen tudtam dögleni. Gondolom jó szar volt hazaérkezni. Mindig az.
    Hát ennyi. Az eddigi legfaszább 5 hetem volt ez. Minden jó volt, még az is, amire azt írtam, hogy szar, vagy, hogy faszkalap! Az Angkor Gate Travel and Tours jó iroda, de még a Tiger temple is egy kiváló hely. Végül is a 15 hülye (…) sem volt olyan vészes; két tuti jó csaj is volt köztük. Na, ilyen hetekért érdemes élni, másért nem nagyon…

1 / 1 hozzászólás megtekintése
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #56540 Hozzászólás

    szekervar

    Kösz

    Nagyon jók az írásaid, most már több helyen találkoztam a neveddel. Azt viszont nem tudom megfejteni, mi volt olyan emlékezetes élményed a gyõri Halgödörben.

1 / 1 hozzászólás megtekintése
Hozzászólás: Sydney, Thaiföld, Kambodzsa, meg Saigon (folyt.)
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.