Szlovénia- Horvátország + Mostar

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Szlovénia- Horvátország + Mostar

  • Ennek a témakörnek tartalma 0 résztvevő és 0 hozzászólás.
  • Indította
    Témakör
  • #1368 Hozzászólás

    Kriszta

    Sziasztok!

    Nem egzotikus országok, de érdekes lehet, ha valaki hasonlót tervez.
    Párommal , Frantisek (cseh) vágtunk neki. Minde évben jgy kirándulunk, nyaralunk. Túl vagyunk egy stoppos Erdély-Románia- Bulgária- istambulon és egy Görögország teljesen is.
    idén kocsival mentünk.

    Szept 3. Szlovénia (Balcsi- Ptuj- Ljubljana – Bled)
    Még pénteken akartunk indulni, de annyira fáradtak voltunk, hogy csak szombat 9-kor ébredtünk fel. Nyugodtan bepakoltunk és indultunk. Nagyon régóta vártuk már ezt az utazást, az utolsó hetekben szinte utolsó tartalékainkból dolgoztunk, éltünk, mosolyogtunk..
    Frantisek még nem látta a Balatont (szégyelljem magam), úgyhogy megálltunk egy kicsit fürödni a déli parton… Hát, ilyen nyaralunk ! fílinggel indult az egész.
    Szlovénia felé vettük az irányt. Ptuj volt az elsõ megállóhelyünk.
    Hihetetlen szép kisváros, annyira ..hmm szlovén. Mesebeli kisházak, kedves terek, borostyán mindenhol. Minden utamon háztetõket fényképezem. Itt annyira aranyos volt, hogy az egyforma magas házak tetõi még véletlenül sem egyeznek. Szép sétát tettünk, megnéztük a nevezetességeket, meg azt a szõlõtõkét is, ami már oly rég óta terem, és mindig nagy mulatság kíséri a szüretét (persze nem olyan régi, mint a legrégibb maribori)
    Meg akartunk állni Mariborban és Ljubljanában is, de olyan hatalmas felhõszakadás volt, hogy az elõttünk lévõ autót sem láttuk. Így kimaradt. Tervük az útra csak kb. volt, úgyhogy gondoltuk, a fõváros majd visszafele.. (Frantisek semmiképp sem akart az Isztriára menni, mert az évi 2 millió Horvátországba utazó cseh turista fele tuti ott van :) Késõbb rájöttünk, hogy nem, mert Primostenben..
    Szóval, ahogy elhagytuk Ljubljanát elállt az esõ. Hihetetlen szépek voltak az esõ utáni párától az erdõk, hegyek. Bledben csak egy kép erejéig álltunk meg, már sötétedett, kempinget kezdtünk keresni. Mivel valahol hallottuk, hogy a bledi és a bohinji kemping igen drága, így Bohinjská Bistricában álltunk meg. Az egyik legjobb kemping, amiben valaha voltam. Pont egy helyi sportcsarnokos bálra érkeztünk, ahová egy kis borozás után mentünk mi is táncolni. Tanítottak nekünk valami szlovén táncot is, ami igen vicces volt.

    Szept.4 Bled
    Felmentünk a bledi várba. Csónakázni is akartam a tavon, mert az olyan romantikus lehet, de persze nem jött össze. Frantisek bérelni akart csónakot, hogy átvigyen a tó közepén lévõ szigetre, amin egy templom áll, de nem engedtem. Késõbb láttunk párokat csónakban, ahol a srác teljesen kivolt.
    Kitaláltuk, hogy a másnapi túrához bemelegítésnek megnézzük a Sum vízesést és a Vintgari szorost. Az utóbbi hihetetlen szép. Végig egy sziklavájatban, vadvíz fölött gyalogol az ember Mivel nem ugyanazon az úton jöttünk vissza, hanem hegyen át, az egész túra jó 4 órás lett. Hulla fáradt voltam a végén, de annyira jól esett, egy kicsit elszoktam a sporttól az utóbbi idõben. Annyira hihetetlenül elengedtük magunkat az úton, hogy Frantisek a fényképezõgépünket is elhagyta. Ezt a visszaúton vettük észre, úgyhogy volt egy kisebb szakasz, amit háromszor tettünk meg. Szerencsére megtalálták, a büfés néninek adták le. Huff.. Egy kicsit megizzadtunk, mikor futottunk vissza..
    Este a kempingben csehekkel próbáltunk barátkozni, de most sem jött össze. Már szinte mániámmá vált. Még sosem sikerült.

    Szept.5 Bohinj – Postojnai cseppkõbarlang- Podjamski vár
    Korán keltünk, mert éjszaka akkor hideg lett és olyan szél fújt, hogy nem tudtunk tovább aludni. Az est 15 fok reggelre 3-ra hûlt le, kabátban voltunk és láttuk a leheletünket.
    Felmentünk a Bohinji tó felett közlekedõ lanovkával a Viharníkra. A nyelv nagyon vicces, teljesen érthetõ ha az ember beszél magyarul és csehül is. Mint az elõzõ kifejezés is mutatja.
    Aztán vannak olyan kifejezések is, ami a csehnek vicces (napitnina – borravaló, nadstropje – emelet) ja és a kedvencem, nekem fagyosnak, hogy a hideg víz – zmrzla voda, azaz csehül fagyott víz!
    Vettünk mortadellát és kb. úgy 3 után indultunk délre, tenger felé. Én nem akartam megállni a Postojnai jamanál, de Frantisek mindenképp. Mégis csak Európa egyik legnagyobb cseppkõbarlangja. Hát, olyan is volt. Parkolásért 3 eurót fizettünk, míg a WC 2 euró volt! Egy csomó magyar és cseh volt. Kicsit japán turista érzésünk volt. Kb. 200 ember,15 percet utaztunk kisvasúttal be, de õrült tempóban. (Magyarország már az ezalatt látottaknak is nagyon örülne -nem lebecsülve Aggteleket, és a többi helyet, de hát ez tényleg hihetetlen hatalmas volt.) Aztán 5 nyelvbõl választhattunk, és hatalmas csoportban indultunk egymás után a sétára. Most már tudom, hogy a franciához kellett volna állni, mivel ott csak 6 ember volt és nem kellett futni. Sokat járunk barlangokban, semmi újat nem mondtak. A végén volt egy érdekesség, de nem lövöm le a poént.
    Ragaszkodtam , hogy nézzük meg a Podjamski várat. Hihetetlen jó volt, beépült a sziklába! Annyira jó bent is, mindig ilyen volt álmaim kastélya. Kis zeg- zugos helységek, kb. 45 és mindet nekünk kellett felfedezni. Frantiseknek a szikla része tetszett legjobban, de mind a ketten, mint a felszabadult gyerekek futkostunk ide-oda. Egyébként Erasmus élt itt.
    Már esteledett, mikor a tenger közelébe értünk. Kb. Cirkvenica körül fáradtunk el , akkor már hajnali egy volt. Kempinget kezdtünk keresni, az elsõ egy parkoló volta, mit kempingnek hívtak. Késõbb találtunk egy jobbat tele cseh és magyar autóval, ahol le volt zárva a sorompó. Mivel senki nem volta recepción, felemeltük és lesátoroztuk.

    Szept 6. Senj- Jablanac – Zadar – Sibenik – Primosten
    Reggel kifizettük és mentünk volna fürdeni, de hát amikor még 10-kor sem fürdik senki, gyanús.. ilyen volt egy kemping Görögországban, ahol tiszta medúza volt az egész. Kipróbálta Frantisek és szerinte megdõlt a hidegvíz rekordja, amit eddig egy norvég patak vezetett. Senj után indultunk délnek. Megálltunk megnézni Jablanacnál a Zavratnica- fjordot. Cevapcicit ebédeltünk, szép volt. Aztán szinte egész úton kempinget kerestünk, de sehol sem volt semmi. Egész Horvátországban tenger mellett megy az út, úgyhogy sok hely nincsen. Ezt a területet is beépítették házakkal, apartmanokkal. Tehát kemping lehet az apartmanok udvara (kb. 100 ilyet láttunk, az egész kb.7 méter volt) vagy parkoló. Esetleg néha egy- egy öböl, de ott is tiszta szikla az egész. De minden a fõút mellett, ahol melletted robog el a kamion.
    Nagyon nagy csalódásként éltük meg. Ahol volt is part, ott kb. 2 méter volt az egész.
    Az út pedig nagyon rossz, legalábbis nekem, aki nem bírom a szerpentineket. Elmaradt az eddig megszokott megállunk autóval, ledobunk minden ruhát és futás a tengerbe hangulat, amire egy évet vártunk. Zadar aranyos kis város volt, még sem fogott meg igazán. Nem tudom miért. Jót sétáltunk, hülyültünk. Nem ismerik a frappét. Sibenik után megnéztük a Krka vízesést, de már zárásra értünk oda. A srác még beengedett, kocsival lemehettünk és nem kellett fizetnünk. Ketten kalandoztunk, már senki nem volt ott, csak a személyzet, gyönyörû hely.
    Mivel nem gondoltam, hogy Horvátország fontos pont lesz a nyaralás alatt, ezért csak a Panoráma Jugoszlávia kötetét hoztam el. 1965. Nem fura, mert még mindig a legjobb és részletesebb útikönyv, Szlovénia is jobban volt leírva, mint a 2004-ben kiadott könyvemen.
    A történelmi látnivalók nem változnak. Mostarban még jó is volt, hogy minden építményrõl tudtuk mi volt. Szóval, a könyv szerint Primosten mellett egy szép nagy kemping vár minket.
    Már késõ volt, mikor megérkeztünk. Percekig sokkban voltunk, mikor megláttuk. Teljesen kiépített, kemping. Csak magyarok és csehek, szezon végén tele. A kint zuhanyzó modernebb volt, mint a mi fürdõszobánk. Olyan szoc. üdülõ hangulat. Faházak elõtt csak csehek, autóval, mindenhol más zene, tv szólt, tök közel egymáshoz.
    Nagyon elszomorodtunk. Lementünk a tengerpartra apu borát meginni, mikor kiderült, hogy nincs plázs. Csak szikla van, azok között lehet lemászni.. Sírni kezdtem, kicsit összeomlottam, mert már 2 napja tenger mellett utaztunk és még nem fürödtünk. Aztán addig ittunk, még végig röhögtük az éjszakát. Frantiseknek évente kb. 2x mesél a gyerekkori emlékeirõl. Általában kicsit ittasan és nyaralás alatt. És olyan hülyeségek jutnak eszébe, és annyira gyerek szemmel látja a történteket, hogy hihetetlen vicces. Késõbb mentem zuhanyozni a hiper-szuper fürdõbe. Állok a zuhanyzóban meztelenül, közben hallom, hogy egy nagymama mondja a lányának, csehül, hogy Verunka, és még az életben nem voltam ilyen boldog, mint itt. Ez a nyugalom. Annyira köszönöm neked. Én meg csak álltam, és hihetetlenül szégyelltem magam, de még mindig utáltam az egész helyet. Gyorsan eldöntöttük, hogy nem megyünk Dubrovníkba, hanem egy kicsit elfáradtunk, jobb lesz hamar találni egy helyet, ahol legalább 3 méter széles plázs van és legalább kavicsos. Montenegró ezért kimaradt, mert úgy sem bírnám ki addig az utat. Majd legközelebb. Inkább pihi.. Ránk fért.
    Jellemzõ volt az egész utunkra egyébként, hogy egyfolytában gyerekeket nézegettünk. Mindenhol. Annyira jó szövegeket hallottunk tõlük, hogy egy csomót nevettünk. Frantisek meg macska mániás, úgyhogy õ a macskákat is figyelte.

    Szept. 7. Trogir – Split –Omis – Ruskamen
    Végig csak a partot és kempingeket bámultunk. Omisban megnéztük a Cetina torkolatát, jó mélyen, meg majdnem raftingoltunk is. Omis után Ruskamenben találtunk egy nagyon jó kempinget. Frantisek meglátott egy macskát és mondta, hogy mindenképp maradunk. Kb. 20 macska volt a telepen, úgyhogy õ nagyon jól érezte magát és már nem egy macskát akar, hanem legalább kettõt. Délután már napoztunk is. Meg hülyültünk a vízben, ami egyébként nagyon tiszta, de nagyon sós volt. Annyira jó kis vackot találtunk 2 sziklafal között. (Daniel kemp) Jó volt, elég lepukkant és kevés ember ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Este borozatás a tenger mellett.

    Szept. 8. Ruskamen – Omis
    Egész nap a tengerparton napoztunk, meg úsztunk, meg Frantisek búvárkodott. Hihetetlen jó volt. De este már mehetnékünk volt. Bekocsiztunk Omisba, ahol megint csak magyar és cseh szót hallottunk. Egy vendéglõben akartunk romantikázni, de sajnos mellénk ült vagy 10 cseh fiatal (nagy divat most ott, hogy jachtra jönnek nyaralni, ami mindig kiköt valahol, ahol megkajálnak.) A romantikából annyi maradt, hogy megittam a saját és a Frantisek ajándék apperitív rakijáját is és jókat nevettünk. Én egy kisfiúval hülyültem, Frantisek meg macskákat etetett az asztal alatt, amíg az egyik cseh lány undorodva el nem zavarta õket. Annyira elmerültünk a kajában Zubata hal, meg grillezett tintahal, hogy elfelejtettük lefényképezni. Omis aranyos kis város, szép esténk volt. Eldöntöttük, hogy nem bírnánk ki még egy napot láblógatással a parton, ezért irány Bosznia – Herzegovina.

    Szept. 9. Mostar
    Már 20 km-t megtettünk, mikor kiderült, hogy az útlevél le van adva a kempingben. Az oda út nagyon szép helyen vitt, Imotskin át. Jó út, szomorú kihalt faluk. Szétlõtt házak. Frantisek az út elõtt végig olvasta a háború történetét. Szomorú. Végig beszéltük a témát, nagyon megérintett minket. De igazán rombolást nem láttunk, míg Mostarba nem értünk. Csak álltunk és néztünk. A mecset egyik felben Benetton vagy kávéház mûködik, a másik imahely. Egyik legmegrázóbb a Hotel Neretva, amit hasonló stílusban már kezdenek visszaállítani. A másik a múzeum, vagy a gimnázium, amin csak közelrõl látszanak a golyóhelyek. Voltunk kiállításon is, elég megrázó volt a 1993-96-os képeket látni. Szomorú a temetõ, ahol szinte mindenki ezekben az években hunyt el. Szomorú látni, hogy még mennyi építeni valójuk van így majd 10 év elteltével is. A régi török rész elbûvölõ, bájos, imádtam minden mozzanatát. Egy igazi kis Törökország. A 65-s panoráma szerinti pénzért vízbeugrálók is ott voltak a hídon. Mögöttük a lerombolt épületekkel…
    Frantisek úgy parkolt a téren, hogy rosszul zárta be a kocsit, egész nap nyitva állt. Benne minden értékünkkel…
    Hazafelé Metkovic felé mentünk, így megálltunk Pociteljben. Gyönyörû kis település. A török idõkben fürdõ és ingyen étkezde mûködött itt a kereskedõknek, átutazóknak. Amfiteátrum szerûen vannak a kis házak a domboldalban. Tényleg mesebeli. Annyira jó tetõik voltak, kõcserepesek. (Tudom, a tetõ mániám) Csak sajnos több mint a felét nem lakják már. Megálltunk ezzel is támogatni õket, egy kicsit kihalt vendéglõben, a mecset alatt. Egy néni volt bent, õ fõzött, kiszolgált. Míg wcre mentem, Frantisek szerzett macskát, aki a helyemen ült, mikor visszaértem…
    Hazafelé néztük szétlõtt házakat. A tengerparton megint nagyon kacskaringós út következett. Elég rosszul voltam, a gyógyszerek ellenére is. Sajnos hánytam is.

    Szept.10. – Plitvicei tavak- Zágráb
    Míg elõzõ nap Mostarban sütött a nap, addig itt a tengernél beborult az ég. Egész éjszaka szemerkélt az esõ, és reggel is rossz idõ volt. Gyorsan pakoltunk és irány Plitvice- akkor találtuk ki. Ahogy beszálltunk a kocsiba, mintha dézsából öntötték volna, hihetetlen volt. A recepciós srác mondta, hogy már jobb idõ nem is nagyon lesz, véget ért a nyár. Szomorú volt hallani, és kicsit sajnáltuk az érkezõ cseh teli buszokat- szombat lévén..
    Az autópályán már nem esett, de útszûkítés miatt a legmagasabb ponton és a leghosszabb alagúton át araszolva haladtunk 2 órán át. Mi cigány dalokat hallgattunk és az Kusturicás Undergroundot, úgyhogy jól szórakoztunk. Minden 200 méteren volt egy autó, ami felmondta a szolgálatot. Nagyon megdöbbentett, hogy amint letértünk az autópáyláról, megint kezdõdtek az útszéi szétlõtt házak. Annyira szomorú látni a kihalt falukat. Nem is gondoltam volna, hogy még ennyi idõ után is így állnak. Ott volt sokon az eladó tábla, vagy elkezdék javítani ,de be volt deszkázva az ablaka. Milyen lehet visszatérni és a többi kísértetház között újra kezdeni mindent elõlrõl. Én nagyonsokáig csak ültem szótlenul. Volt olyan rész, ahol csak minden 4.-ben laktak. Minden ház szép nagy, 3 emeletes, valaha család lakta.
    Csak fél 4-re értünk Plitvicébe, úgyhogy nagy túrát már nem tudtunk tenni, de isteni volt így is. Gyönyörû. Itt forgatták a Winettut is (bocsi ha nem így írják) Én egy részt sem láttam, úgyhogy Frantisek elmesélte az összeset… Egy cseh kisfiú után mentünk, akit a nagyija folyton fogott, hogy nehogy leessen. Mire õ: „Nem fogok leesni, van térképem.” Annyira aranyos volt csak állt és forgatta a térképet… kb. 3 lehetett.
    Kb. 6-ig sétálgattunk, majd irány Zágráb. Pltivicénél néztünk ki egy térképbõl valami hostel címet. 9-kor már csak dormitort kaptunk, de jó volt, mert csak ketten voltunk. Bent a centrumban, kb. 1600 forintért.. Annyira hihetetlenül élt a város, annyira adnak magukra a horvátok. Mindenki csinos volt és szép ruhában. Este 11-kor is rengeteg gyerek szaladgált kint. Csak szombat miatt lenne? A fõtéren hangos zene szólt, diszkós, mellette cigánybanda zenélt, egy másik villanyoszlopnál Krisnások. A kávézók kiülõsek, mindenhol dugig tele. Az egész város nyüzsgött. Sétáltunk egy hatalmasat. Már aludtunk, mikor érkezett egy kolozsvári lány, vele beszélgettem hajnalig.
    Tudni kell, hogy a kuna valami menyétféle, mert régen a prémjük volt a fizetõeszköz. A Hrvatska Banknak ez a szimbóluma. Egy esti képen látható is vagyok velük. Hát, ezekkel álmodtam.. Kergettek és nem hagytak békén. A kukásautó riasztott fel. Ugyanis nincsenek kukáik, táskában rakják ki a szemetet, amit a kukásautó gyûjt be. Még 5-kor is bulihangulat volt az utcán!

    Szept. 11. Zágráb – Hévíz – Budapest
    9-ig kellett elhagyni a hostelt (Petrinjská 77- A vasúttól nem messze)
    Végig jártuk a történelmi város látnivalóit. Annyira érezni a középkori kisvárosi hangulatot, amit még sehol sem éreztem. Prága nagyon királyi város volt. Itt viszont látod a kisházacskákon, a tetõkön, az ablakokon… mindenen. 12-kor bevásároltunk egy boltban, (mortadella, ajvar, olivaolaj, tengeri só) és indultunk haza.
    Hévízen megálltunk, mert annyira ki akartuk próbálni. Sajnos rekonstruálták, de fürdeni lehetett. Vettünk úszógumit (kell!) szinte ovis korom óta nem volt rajtam. Nagyon vicces volt. Utána tiszta kiütés lettem a nyakamon. Egyébként a tengerparton is meleg allergiám lett és teljesen felhólyagosodtak az ujjaim, ami 1 nap múlva már el is múlt. Majdnem dokihoz mentünk.
    A Balaton északi partján jöttünk haza, annyira szép volt. Nádas, kicsit kihalt hangulat. Megnéztük Salföldet is. Egész nap igazi jó idõnk volt. Kb. 8-ra értünk Budapestre, ahol szakadt az esõ.

    Hát, Szlovéniában még akarjuk Bovecet, Ljubljanát, Maribort, meg Horvátország is gyönyörû, de a horvát tengerpartra soha többé, max. repülõvel Dubrovníkba.

Hozzászólás: Szlovénia- Horvátország + Mostar
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.