Thaiföld-Kambodzsa 2005.Október

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Thaiföld-Kambodzsa 2005.Október

  • Indította
    Témakör
  • #973 Hozzászólás

    Gazsi

    2005.09.28: Indulas hajnalban, pest kisvarosi reszebol, Gabo lakasabol. Volt olyan kedves,
    es kivitt minket a repterre. 7.30-ra sikerult a repteren becheckolnunk. Ugyesek
    voltunk, mert a csomagokat Ferike tanacsara csak Kievig checkoltuk be, hogy majd
    ott szemelyesen vigyuk at a thaifoldi gepre. Csakhogy a gepunk nem Kievbe ment
    mindenki nagy meglepetesere, hanem eloszor Pragaba, es ott felvettuk a valoszi-
    nuleg lerobbant Praga-Kiev jarat porult jart utasait. Igazabol pedig mi jartunk
    nagyon porul, mert ezzel a kiterovel es a pragai repteren valo 1 oras varakozas-
    sal eppenhogycsak elertuk a thaifoldi gepet a repteren, de a csomagaink atvete-
    le eselytelen lett volna, latva a hosszu kigyozo sort a kievi hatari utlevel-
    vizsgalatnal. A csomagokat pedig csak belepve Kievbe tudtuk volna atvenni, majd
    pedig be kellett volna checkolni a gepre, csakhogy a Check-in is bezarodott mar.
    Probaltuk kommunikalni szinte az OSSZES repteri szemelyzettel, de valahogy
    senki sem akart megerteni minket, pedig beleadtunk mindent, hogy erthetoen
    eloadjuk a problemankat. Azt mondtak, hogy nyugodjunk meg, minden rendben lesz,
    meg majd Thaifoldon ugyis megoldodik az osszes problemank. Pedig igazan nem
    tartott volna sokbol azt a 4 csomagot, aminek nem volt gazdaja meg a repteren
    veszteglo gephez odavinni es feldobni. Meg a stewardessek sem segitettek, ok is
    csak azt hajtogattak, hogy minden rendben. Lenyeg: a kievi repterrel ezzel
    beirta magat a mi kis negativ listank elso helyere a legikikoto kategoria alatt.
    Vegig az volt az erzesunk, hogy szeretnenek mar minket az orszagon kivul latni,
    es a problemainkat majd megoldjuk valahogy, de nem Ukrajnaban.
    Az mar csak hab volt a tortan hogy a jegyeink a Boing 767-es 4 sarkaba szoltak,
    nem ugy, ahogy kertuk, egymas melle. Amikor Rozsa pedig elcserelte a jegyet va-
    lakivel, hogy kozelebb keruljon a tobbiekhez, meglepetessel kellett tapasztalnia
    hogy UGYANARRA az ulohelyre szolt a jegye, mint Krisztanak. Hat ilyet is most
    lattunk eloszor, de azert nem orultunk neki. Rozsa mar bizott benne, hogy akkor
    hatha o az 1. osztalyba kap egy kategoriaval feljebb helyet, mikor az egyik
    segitokesz stewardess talalt meg egy helyet nekem a gep elejeben, Rozsa pedig
    Krisztaek kozelebe tudott ulni.
    Az utunk igy Kievbol Bangkokba eleg gyorsan telt, hiszen azon gondolkoztunk,
    miket kell bevasarolnunk amint megerkezunk Thaifoldre es ugyan mikor fognak a
    csomagok utanunk erkezni. Persze titkon azert meg remenykedtunk benne, hogy va-
    lami csoda folytan megis ott varnanak a csomagok minket a futoszalagon, de a
    valosag mindig vissza-vissza rantott minket az abrandokbol a foldre.
    A 9 oras repulout alatt ket alkalommal etettek meg minket, finom kiados etelek-
    kel, de aludni persze nem birtunk. Kiveve termeszetesen Rozsat, aki mindig min-
    den korulmeny kozt kepes elszenderedni. Magyarorszagi ido szerint 11.40 korul
    erkeztunk meg Bangkokba, ahol ott mar majdnem reggel 5 ora volt az idoeltolodas
    miatt. Valtottunk nemi penzt, atestunk az utlevelvizsgalaton es remego labakkal
    odaalltunk az erkezo csomagok szalaghoz, de sajnos tenyleg nem erkeztek meg a
    csomagaink. En mar addigra felderitettem egy THAI legitarsasag irodat, ahol az
    elveszett csomagokat be lehet jelenteni, ugyhogy oda mentunk mindannyian. Ami
    azonnal feltunt, hogy sokkal kedvesebbek velunk a thai emberek, mint Kievben
    voltak. Angolul is elfogadhato szinten beszeltek, nem ugy mint az ukranok, igy
    sikerult pontos szemelyleirast adni es leirni mind a 4 csomagunkrol. Egy kedves
    Thai alkalmazott pedig elintezte nekunk, hogy a csomagjainkat masnap Kievbol
    vissza Frankfurtba kuldjek, majd onnan a kozvetlen utana indulo thaifoldi jarat-
    ra rakjak, Kulonben ugyanis a kovetkezo kozvetlen gep csak majd egy het mulva
    erkezett volna, mi pedig addigra mar hetedhet orszagon is tul szerettunk volna
    lenni.
    2005.09.29: Amint a repteren igy elinteztuk a dolgokat, kertunk meg egy telefonszamot, ahol
    majd a hotelunket megadhatjuk majd nekialltunk egy taxit fogni es vegre a varos-
    ba jutni. A taxisok meglepoen sokat akartak kerni, az LP szerint 300 Bahtert is
    bevisznek minket a Khao Sanra, de mi hosszu kemeny alkudozas utan is csak 350-
    re birtuk az arat lenyomni. Mivel 4-en voltunk azert persze ez igy nem rossz,
    ugyhogy beleegyeztunk es kb. fel ora mulva, reggel 7 ora tajekan mar setalhat-
    tunk a hatizsakosok mekkajanak nevezett utcaban. Itt ereztuk eloszor ugy, hogy
    nem is nagy baj, hogy a cuccaink nem voltak velunk, mert nem igazan sikerult
    megfelelo hotelt talalni, es igy a nagy zsakok nelkul is igencsak kifaradtunk a
    keresgelesben. Igazabol picit nyugosek voltunk, mert nem aludtunk, sokat izgul-
    tunk a cuccok miatt, most meg hotelt se sikerul talalni. Ami kulturaltabban
    nezett ki es nem is lett volna draga az telivolt, vagy pedig meg kellett volna
    varni a 12 orat, most pedig kb, reggeli 8 ora volt es nekunk surgosen zuhanyoz-
    ni meg picit lenyugodni kell. Vegul a legdragabbnak tuno D&D’s Innben vettuk ki
    a 4 szemelyes VIP szobat. Na azert annyira nem volt VIP, mint amennyire szeret-
    tuk volna. Erdekes hogy bar ezekben a dragabb hotelokban a recepcio nagyon ige-
    nyesen van megtervezve, a szobak megis igencsak puritanok. Meg a VIP szoba is
    teljesen egyszeru volt, ugyan milyen lehetett a tobbi. A szobaert 1350 Bahtot
    fizettunk 4 fore ejszakankent, ebben az arban benne volt a reggeli meg a teto-
    teren levo uszoda hasznalata, amit nagyon szerettunk volna kiprobalni, de sehol
    nem kaptunk furdoruhat, a mieink pedig meg meg valahol Kiev es Frankfurt kozott
    voltak elveszve. Szoval vegre kivettuk a szobat es nekialltunk zuhanyozni meg
    egy csendes pihenot venni. Elotte vettunk azert 1-1 tiszta polot, darabonkent
    kb. 100 Bahtert, meg asvanyvizet a 7 Elevenben 15 Bahtert uvegenkent. Tisztan
    es felfrissulve sikerult mindannyiunknak egy par orat aludni. Helyi ido szerint
    2-3 korul utra keltunk hogy felderitsuk a kiralyi palota kornyeki Watokat, es
    jobban megismerjuk a bangkoki eletet.
    Szerencsenkre kellemesen felhos volt az ido, nem tuzott a nap, inkabb az eso
    szemerkelt, de meg igy is eleg meleg volt. Az elso nagyobb templom a Wat Mahat-
    hari volt, keves turistaval, nem sok latnivaloval. Uton a kiralyi palota fele
    egy kedves thai srac igazitott minket utba, es nekunk furcsa volt hogy utana
    nem kert erte semmit. Sajnos Egyiptom utan fel voltunk ra keszulve hogy 2 szoert
    is mar tartja valaki a markat, es borzaszto tusko modon viselkedik, ha netalan
    nem tartjuk anyagilag is elismeresre meltonak a teljesitmenyet. De itt tenyleg
    nagyon kedvesen es onzetlenul segitettek nekunk, kicsit lelkiismeret furdalasunk
    is lett, amikor meg nagyon az ut elejen azt hittuk, egy alak kovet minket, es
    majd probal valamit eladni nekunk. Megalltunk, megkerdeztuk mit akar, erre
    szegeny artatlanul bevallja, hogy o igazabol csak egy tanitobacsi es megy haza
    az iskolabol, es ugy gondolta hogyha egy iranyba megyunk, akkor ellat minket
    par informacioval – termeszetesen csak ugy, szivessegbol, minden penzugyi erdek
    nelkul. Lenyeg, hogy szarul ereztuk magunkat es orommel probaltunk meg atallni
    erre a sokkal elviselhetobb helyi mentalitasra.
    Az este tovabbi reszet a Wat Pho-ban toltottuk, mivel a kiralyi palota mar nem
    volt nyitva. A belepo 20 Baht volt, a Wat teruleten pedig arultak fel literes
    asvanyvizet hutve 20 Bahtert. A templomegyuttes nagyon szep, harmonikus
    epuletekbol all, a bejarathoz kozel egy nagy fekvo buddhaval, a kozepso reszen
    pedig egy ulo buddhaval, ahol eppen szerzetesek tartottak az 5 orai imajukat.
    Nyugtato volt latni oket, csinaltunk par kepet roluk, majd ugy gondoltuk, hogy
    mivel kezdunk ehesek lenni, visszamegyunk a hotel kornyekere egy kellemes etter-
    met keresni. A visszaut legrovidebben a folyon kozlekedo hajoval tunt megvalo-
    sithatonak, ugyhogy kisetaltunk a vizpartra a legkozelebbi kompallomashoz.
    A hajok szerencsere nagyon surun jarnak, es eleg olcsok is. Egy szemelyre 12 Bt
    fuggetlenul attol, meddig utazik vele az illeto. Igy aztan peldaul a Wat Photol
    a Khao San roadig visszamenni talan ez a legolcsobb kozlekedesi eszkoz a gyalog-
    last leszamitva. Es igy utolag mindenkeppen kihagyhatatlan, mert nagyon nagy
    elmeny utazni Bangkokban a folyon – sokkal nyugodtabb, mint az allando dugoban
    allas, a szmog, a tolakodas a kozutakon. Olyan mintha az ember kocsival a varos-
    bol kierne az autopalyara, megszunik a tolongas. Es persze felejthetetlen, ahogy
    a hajo szinte meg sem all az egyes allomasokon, csak lassit, az emberkeknek meg
    nagyon igyekezniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a hajorol.
    Aznap este kezdtuk el a Khao San road mellekutcait felfedezni, ami velemenyunk
    szerint az igazi kihagyhatatlan bangkoki elmeny: kevesebb ember, olcsobb arak,
    tobb ures hotel, tobb etterem, es igy tovabb, Az ember nagyon konnyen talal
    egy olcso ettermet vagy egy utcai arust, ahol megjon az etvagya. Mi igy elso
    este probaltuk a helyi nevezetessegeket megkostolni, Rozsaek rakos levest, en
    ananaszos-kesudios csirket ettem, Gyuri is valami hasonlot. Hozza finom helyi
    sort ittunk, ami nagyon jol esett. Az etteremben az arak is nagyon emberiek
    voltak, 2 szemelyre kb. 350 Bahtot fizettunk. Hazafele kiprobaltuk a banana-
    pancake-t, es szinte azonnal mi is fuggove valtunk. Innentol kezdve ez rendsze-
    res esti programma valt, alig mult el olyan nap, hogy ne ettunk volna ebbol az
    isteni bangkoki talalmanybol. Csokival beboritva, 20 Bahtert olyan finomat eszik
    az ember, meg ha nem is annyira edesszaju (lasd Rozsa, aki sima csokit szinte
    soha nem eszik, de bananos sutit minden este kovetelt).

    2005.09.30: Egy jo alvas utan kellemesen megreggeliztunk a hotel ettermeben, degeszre tom-
    tuk magunkat. Miutan jollaktunk, osszeszedtunk a cuccunkat es fogtunk egy taxit
    a vasutallomasra. Ez egy “meter”-es taxi volt, es 55 Bahtot fizettunk osszesen
    az utert a Khao Santol. Sajnos a vasutallomason kellemetlen hir ert bennunket;
    a turistavonatra mar nincsen jegy, csak a delutanira, a helyi vonatra meg
    erthetetlen okok miatt nem engednek fel minket. (Ezt maig nem ertem, es ugyanez
    vonatkozik a buszokra is: a kambodzsai hataron levo buszallomason ne birtunk
    jegyet venni Bangkokba, muszaly volt a nem thaifoldieknek fenntartott minibusz-
    szal utazni.) De hat persze nem kellett messze menni, mert volt a palyaudvaron
    egy utazasi iroda, ahol sikerult megegyeznunk napi 1500 Bahtert 4 fore egy taxi-
    ra, ami minket elvisz Ayuthayaba, korbevisz a romoknal es vissza is hoz minket
    a Khao Sanra. Itt tudtuk meg eloszor, hogy eszakon Chiang Maiban aradas van, es
    nem igazan erdemes most oda latogatni.
    Igy aztan hamarosan mar megint a bangkoki dugoban ultunk es vartunk, hogy kijus-
    sunk a varosbol. Jo masfel oras ut utan erkeztunk meg celunkhoz. En egesz uton
    arra vagytam, hogy mikortol lesz videkiesebb a taj, mert vegig olyan erzesunk
    volt, mintha meg Bangkok kulvarosaban lennenk. De ez szinte csak 10 kilometerre
    Ayuthaya elott kovetkezett be, es akkor mar majdnem meg is erkeztunk, nem tudtam
    a “videk” hangulataban elmerulni.
    Ayuthaya egy kisebb, kellemesebb varos, de azert latszik meg rajta, hogy kozel
    van Bangkokhoz. Az LP alapjan osszeallitottuk, hogy melyik romokat nezzuk meg,
    majd elkepzeleseinket megprobaltuk osszeegyeztetni soforunk elgondolasaval, aki
    persze rutinosan az o korutjat probalta megtenni. Csakhogy nem akartunk minden
    egyes romhoz bemenni, egyreszt mert egymashoz nagyon hasonloak, masreszt kulon
    kulon kell fizetni a latogatasert alkalmankent fejenkent 40-60 Bahtot, ami ott
    nem keves penznek szamit.
    A legnagyobb elmeny aznap egyertelmuen az elefantoglas jelentette. Ez mondjuk
    fejenkent 800 Bahtba kerult, igy igencsak borsosnak szamitott, de mindenkeppen
    jo szorakozas volt. Es mindenhol olvastuk hogy ezekkel sokat segitunk az allato-
    kon (is), akik amugy mar le lennenek selejtezve, leven betiltottak a fakiterme-
    lest az erdokben.
    Tehat kellemes az elefant hatarol megneztunk egy ket romot tavolrol, majd
    leszallas utan meg csinaltunk par jo fotot az allatokrol. Rozsaekat termeszete-
    sen nagyon elvarazsolta egy gyermek elefant, muszaly volt megorokiteni ot is.
    Ezutan ittunk thaifoldi es kambodzsai nyaralasunk egyetlen finom kokusztejet,
    ez tenyleg nagyon edes es husito volt. Amiket ez utan ittunk, az mind eretlen,
    keseru volt, sajnos ennek a nyomaba sem ert. Az ilyen husito kokusztej 20 Baht-
    ba kerul darabonkent.
    A soforunk deli pihenojet kihasznalva elvegyultunk az elefant park mogotti pia-
    con, ahol bangkokhoz kepest is nagyon olcson lehet vasarolni. Bar en kicsit
    odzkodtam rogton a masodik nap az osszes ajandekot megvenni, igy utolag Krisz-
    taeknak igazuk volt, sehol nem talaltunk ilyen kedvezo arakon ilyen nagy valasz-
    tekban ruhakat, taskakat, stb. Azert vegul en is belattam, hogy ezeken az
    arakon nagyot nem bukhatunk, igy mi is igen sokat vasaroltunk.
    Ebed utan megneztunk meg egy ket romot, majd a taxisunkkal elindultunk vissza a
    szallodaba, ahova elmeletileg mar meg kellett a csomagjainknak erkeznie. Es
    tenyleg, rendben meg is erkezett minden, csak kozben a perui kalapomat felejtet-
    tem a taxiban. Egy gyors telefon a vasutallomasi utazasi irodaba, es a taxis
    2 ora mulva volt olyan kedves, es elhozta sokat megjart sipkamat hozzank.
    (Persze ezt azert 60 Bahttal meg egy csomag becsi doppelkeksszel halaltam meg
    neki.)
    A csomagjainkat kibontva orommel kellett konstatalnom, hogy 2 doboz naptej osz-
    szes tartalmat a poloimra + a hatizsak belsejebe engedte ki. Szegeny Rozsaval
    nekialltunk kimosni + kiteregetni szinte az osszes ruhamat. Gondoltuk, ennyi
    pech utan majd lassan johetnek a pozitiv meglepetesek is.
    Egy utcai arusnal ettunk nagyon fincsi thai kajcsit meg persze a bananos sutit,
    majd foglaltunk egy tetszoleges utazasi irodaban jegyet a masnap reggeli
    kambodzsai hatarra meno turista buszra. Elvileg lehetett volna jegyet venni
    egeszen Angkorig, de mivel hallottuk, hogy a minibuszut a hatartol 10(!) oraig
    tart, inkabb privat taxival gondoltuk 5 ora alatt legyurni ugyanezt a tavolsa-
    got.
    A vacsi es a jegyvasarlas utan a VIP szobaban megint meglepetes vart: az erke-
    lyen felakasztott szarado ruhak kozul a torulkozot a felhoszakadas szeru eso
    magaval vitte a melybe. En persze megprobaltam valahogy visszaszerezni: elo-
    szor becsongettem a lakasba, aminek ablaka ala zuhant a kiteregetett szennyes,
    de a hotelvendegek (egy 60 eves neni + ferje, valsz. angolok) nagyon zokon
    vettek, hogy en fel 10-kor felebresztem oket. Sot ide akartak adni egy hotel
    torulkozot, csak hagyjam oket nyugodtan tovabb aludni. Hiaba magyaraztam, hogy
    nekem a sajatom kell. Ezek utan fabrikaltam egy felmosobol + 10 meter kotegbol
    egy horgasz szettet, de negyed ora probalkozas utan feladtam.
    Remeltem, a holnapi nap majd jobb lesz.
    2005.10.1: Koran keltunk, elvileg 7-kor kellett volna az utazasi iroda elott minket felven-
    ni, ezert mi mar fel 7-re odaertunk. Ehhez persze fel 6-kor keltunk, ami igen-
    csak kellemetlennek bizonyult, figyelembe veve hogy meg mindig sok idegeskedes
    volt es nemigazan tudtuk kipihenni magunkat.
    Szoval ugy fel nyolcig meg remenykedtunk, hogy csak a busz kesik, de haromnegyed
    nyolckor mar tudtuk: racsesztunk az olcso utazasi irodara, amig fejenkent 200
    Bahtert a hatarig VIP busszal vitt volna bennunket. Se hire, se hamva senkinek,
    csak azzal a 2 magyar sraccal talalkoztunk, akikkel meg idehaza a repteren is-
    merkedtunk ossze. Ok abban a Khao San road-i mellekutcaban talaltak szallast,
    ami nekunk nagyon szimpi volt. Megegyeztunk, ha egyszer visszaerunk, mi is ott
    a Merry V-ben fogunk aludni, ahol 180 Baht egy ejszaka (allitolag kollegiumi
    korulmenyek kozott.)
    Igazabol negyed kilenckor mar arra vartunk, hogy kinyisson az utazasi iroda es
    visszakerjuk a penzunket, amikor egy bizonytalan jarokelonek tuno emberke meg-
    kerdezi tolunk: nem mi akarunk Kambodzsaba menni? De igen – mondjuk. Hat akkor
    rohanas – igy o, es kovettuk egy sikatoron keresztul ki tudja hova. Kozben vala-
    mi olyasmit magyarazott hogy mar elment a busz, meg vissza kell fordulnia miat-
    tunk. Pedig mi idoben ott voltunk, csak ugy tunik, a szervezok megfeledkeztek
    rolunk; talan tul jelentektelen utazasi irodaban foglaltunk szallast, mert ren-
    des jegyet sem kaptunk, mint kesobb kiderult.
    9 korul valahonnal elokerult a busz, teli felhaborodott utassal, mi pedig
    a kozutalat kellos kozepen talaltuk magunkat. Az utasok szerint mi miattunk
    fordult a busz vissza. Ez igaz is volt, csakhogy nem mi voltunk a hibasak, de ez
    mar a tobbieket nem erdekelte.
    Meg 1 ora bangkoki idegorlo dugo, majd buszrol leszallas, uj buszra atszallas
    utan vegre 11 korul elhagytuk a varost. Mar nagyon jol esett vegre igazi videket
    latni, elhagyni a tulnepesedett kornyekeket. Esemenytelen 4 orai utazas utan meg-
    erkeztunk a hatarra, ahol elkezdodott a vizumkeszitesi procedura. Kettonknek a
    kambodzsai vizum kemeny 2400 Bahtba kerult, ezzel a koltseggel nem szamoltunk.
    Amig elkeszultek a vizumok ettunk a mellekelt etteremben, teljesen normalis
    korulmenyek kozott.
    Miutan formasagot elinteztek a busz meg elvitt minket a hatarig, ahol figyelmez-
    tettek a jol kepzett zsebes thai gyerekek hordaira, innen pedig mar gyalog kel-
    lett megtennunk a hatar masik oldalaig az utat. Erdekes volt ott a senki foldjen
    setalgatni, de ott mar csak turistak voltak: helyiek nem mehetnek egymas orsza-
    gaba, szamukra ez a lehetoseg meg nem adott.
    A kambodzsai oldalon mar vart egy srac minket, aki elvitt az utazasi irodaba,
    aminek a taxijaval gondoltuk megtenni az elottunk allo nagyon kemeny utat. Csak
    elotte meg bevitt minket egy penzvaltoba, es eloadta a tortenetet. Az egesz ut
    alatt itt jartunk a legjobban porul. Mivel Kambodzsarol nem volt LP-nk, nem tud-
    tuk hova tenni a srac mondandojat, mi szerint az osszes penzunket at kell valta-
    ni kambodzsai rielbe, vagy dollarba, semmilyen mas fizetoeszkozt nem fogadnak el.
    Persze nagyon gyanus volt amit mondott, de azert megis 50 Eurot fejenkent atval-
    tottunk rielbe, gondoltuk, hogy abbol nem lehet nagy baj. Hat lett, mivel az
    50 Eur ~ 62 Dollar, es ezert kb. 40 Dollarnyi rielt kaptunk. Persze nem elleno-
    riztuk a valotszamot, mert Thaifoldon megszoktuk, hogy mindenhol ugyanannyiert
    valtanak, illetve nagyon kicsi a kulonbseg. Hirtelen nem gondoltuk, hogy ebben
    az orszagban erre mennyivel jobban oda kellett volna figyelnunk. Erre a csinyre
    kesobb aznap este Siem Riepbe jottunk ra, amikor az etteremben a hataron kapott
    riellel az ottani arfalyoman akartunk fizetni. Az etteremben persze nagy szemeket
    meresztettek, hogy ez nem a hivatalos arfolyam, es hogy ne toljunk mar ki veluk
    ennyire. Bar nagyon megertoek voltak, mikor elmeseltem hogy valojaban velunk
    toltak ki a polgartarsaik a hataron, de az osszeget rendesen ki kellett fizetnunk.
    A masik kellemetlen dolog ugyancsak ettol a guide-tol ered, aki a kambodzsai
    hataron a penzvaltonal jol atvagott benunket. Megegyeztunk vele ugyanis, hogy
    a taxi Siem Riepig es vissza is 1500-1500 Bahtba kerul. Ennek ellenere, amikor
    2000 Bahtot adtam neki (tudom, hiba volt) nem akart vissza adni. Azt magyarazta,
    hogy azert tudunk 1500 Bahtert visszajonni, mert 2000 Bahtert megyunk Siem Riepba.
    Lenyeg, hogy en biztosan elcsesztem, nem lett volna szabad 2000-es bankoval fizet-
    ni, de hat ez a fajta mentalitas meglepetes volt a thaiok kedvessege utan.
    Amugy kesobb megtudtuk, hogy legrosszabb esetben is 35$-ert elvisz a taxi ezen az
    uton, ami pontosan 1400 Bahtba kerul, tehat a srac valoban nagyon sokat keresett
    rajtunk.
    Maga a taxi ut a megtestesult borzalom volt. Azt mondtuk: annyira szornyu volt,
    hogy az mar fantasztikus. A 160 km-es foldut teli volt hatalmas beszakadasokkal,
    amit a soforunk – aki egyebkent nagyon kedves es becsuletes srac volt, ellentetben
    az utazasi irodas guide-al a hatarrol – megprobalt ugyesen kikerulni, egyes ese-
    tekben atugratni. Hihetetlen, miket birnak ki ezek a toyotak meg nissanok. Mas
    tipusu autot szinte nem is lehet latni ezen a kornyeken. Hogy a hatalmas igenybe-
    vetelt elviseljek a normalis szemelyauto felfuggesztest kicsereltek nagyteher-
    birasu teherauto laprugokra, amik bar megovtak a kocsit es valoban sokkal tobb
    bukkanot kepesek eliveslni iszonyatosan nagyot dobtak. Korulbelul ugy ereztuk
    magunkat az 5 oras szenvedes soran mint a gyufasdobozban a gyufak, amikor jol
    megrazzak a dobozt. Tobbszor nagyon durvan bevagtuk a fejunket a tetobe, oldalab-
    lakba, egymasba, stb. Csak azert nem jott elo roka koma, mert folyamatosan Daeda-
    lonnal kabitottuk magunkat, igy az egesz alomszeruenek tunik. Egy rossz alomnak.
    Siem riepban gyorsan megtalaltuk a szallast, amit mar egy utleirasbol elore kinez-
    tunk, a Moon Rise Guest House, ahol 6$-ert aludtunk ketten egy szobaban. A szallas
    tiszta volt, de semmi tobb. A tulaj neni persze ajanlgatott nekunk masnapra taxit
    meg tuktukot, de mindketto nagyon draganak tunt az LP-hez kepest.
    A hotel elfoglalasa utan elmentunk a kornyeken az egyetlen nyitva tarto etterembe.
    Itt is mi voltunk az egyetlen vendegek. Amint kiderult, elegge a varos szelen vol-
    tunk, itt kozvilagitas is alig volt. A vacsi keves, de elfogadhato volt. Itt ert
    minket a kellemetlen meglepetes, hogy a hataron mennyire atvagtak bennunket a
    penzvaltassal. De hat mar nem volt mit tenni, probaltuk tultenni magunkat rajta.
    2005.10.2: Nagyot aludtunk, vagy tizig fel sem keltunk vegre. A mai napi program az uszo falu
    megtekintese volt, de elotte meg akartunk egy jo utcai arust talalni valami gyu-
    molccsel vagy helyi finomsaggal. Szomoruan kellett tudomasul venni, hogy ez nem
    Thaifold. Itt bizony nincsenek utcai arusok, de meg taxisok se szolongatnak
    folyamatosan le az utcan. Csak hatalmas kaosz, rengeteg motor, meztelen gyerekek
    jatszanak az utcan. Eg es fold. Kicsit el is kezdtunk aggodni, hogy hol es mit
    fogunk enni, illetve hol talalunk taxit, amikor meglattunk egy benzinkutat.
    Ott pedig volt egy supermarket szeru valami, egy kisebb bufevel, peksutivel,
    tejtermekekkel. Nagyon megorultunk neki. Kriszta meg egy magyarorszagi Pick
    szalamit is talalt a boltban. Verben forgo szemekkel vetettuk magunkat a kajara.
    Miutan csillapitottuk az ehsegunket, picit tisztabban tudtunk gondolkodni, es
    nem is voltunk annyira megijedve, hogy mit fogunk ebben az orszagaban a kovetkezo
    3 napban enni. Probaltunk kicsit celiranyosan kerdezgetni embereket, hogy nem vin-
    ne-e el minket Angkorba illetve az uszo faluba.
    Vegul sikerult megegyezni egy szimpatikus tuktukossal, az elso nap uszo falu 5$-
    ert, cserebe masodik egesz nap Angkor furikazas 10$-ert. Illetve elso nap meg
    Angkor Wat, miutan ingyenesen be lehet menni a romok teruletere 17.00 utan.
    El is indultunk vegre egy kellemes kis tuk-tuk utazasra a varos szelen talalhato
    folyopartra, ahol eppen kikotott az uszo falu. Az ut vegre nagyon igazi volt, itt
    ereztunk eloszor ra Kambodzsa igazi izere. Ez az orszag meg nagyon magan viseli
    a par eve dult haboru nyomait. Az ut melletti folyo partjan fakunyhok sorakoztak
    felig a folyora, felig a partra colopokkel epitve. Ebben eltek az emberek, mikoz-
    ben a folyo volt az ivoviz, mosovizforras, de ebbe uritettek mindennemu hullade-
    kukat is. A gyerekek pedig meztelenul furodtek, buvarkodtak ebben a fekete,
    budos masszaban, amit persze pataknak is lehet hivni. Az utakon hihetetlen
    mennyisegu motoros, de kocsit elvetve latni, rendszam viszont az a kevesen sem
    nagyon volt (csak ilyene hogy COOLMAN, MADMAX, stb.). Viszont takarekoskodasban
    az europaiak sokat tanulhatnank toluk: mig nalunk szinte minden kocsiban 1 ember
    ul, ha itt elkezdjuk szamolni hanyan ulnek egy 2 szemelyes segedmotoron eljutha-
    tunk akar 6 foig is, de az atlag mindenkeppen tobb mint 4. Lattunk pickup teher-
    autokat, amiben legalabb 30 ember volt bezsufolva. Volt, aki szo szerint csak fel
    labbal volt a kocsin. Hat, neha nalunk meg a szegeny tehenek is kenyelmesebben
    utaznak.
    Szoval izgalmas es vegre kulturalisan elgondolkodtato utazas utan megerkeztunk
    az uszo falu parti szakaszahoz, ahol egy hajot probaltunk berelni. Sajnos az LP-
    ben feltuntetett arak mar itt sem mervadoak. Egy hajot vegul is 20$-ert sikerult
    berelnunk masfel orara az LP-ben feltuntetett 15$ helyett, pedig kemenyen
    alkudoztunk. Ugy tunik kialakult valamifele szervezet (kambodzsai angol szerint:
    associate), es ez szabja meg az arakat fixen attol fuggoen, hany ember van a
    csonakban.
    Vegre hatradolhettunk a csonakban, es elvezhettuk a motorcsonakozast. A falun
    keresztul meg jobban megcsodalhattuk az uszo nomadok eletmodjat. Az egesz falu
    a folyo vizallasahoz igazodva mindig a parthoz kozelben marad. Ez azert tobb
    km vizi utazast jelent a szaraz es esos idoszak kozott. Mi az esos idoszakban
    voltunk, ekkor helyenket 13 meter magas a viz, mig a szaraz idoszak idejen 1
    meter. Az itt elo gyerekek azonban meglepo modon alkalmazkodtak a vizi elet-
    formahoz: minden 2-14 eves gyereknek van 1 db muanyag/fem lavorja, 1db fadarab
    evezo gyanant, 1db felbevagott muanyag flakon a bearamlo viz kiszivattyuzasara.
    Ezekkel a lavrokkal manovereznek oda a turistak csonakjaihoz es tokeletes
    angolsaggal konyorognek 1$-ert. A baj csak az, hogy ha 1-nek adsz, akkor muszaly
    a tobbinek is adni, mert ugy megrohannak. Mi erre a celre cukorkakat hoztunk es
    osztogattunk, de sajnos az uszo faluig nem tartott ki. Elotte mar Rozsa mindet
    elosztotta, pedig itt is nagy szukseg lett volna ra.
    Megneztunk egy halfarmot is, ahol nemcsak halakat, de krokodilokat is lattunk.
    Mint kiderult a gyerekek, akik a felig a vizben, felig a lavorjukban elnek nem
    igazan torodnek a folyoban hemzsego krokodilokkal.
    Az uszo falu inkabb az uszo varos nevet erdemelne: volt uszo korhaz, uszo temp-
    lom, uszo iskola (gimnazium?), de meg uszo parthaz is! Masfel ora hajokazas
    utan irany Angkor, ahol megvettuk a masnapra ervenyes 1 napos berleteket fejen-
    kent 20$-ert, ami azert eleg borsos ar volt. 17.00 utan beengedtek, de azert
    megneztek hogy masnapra van-e ervenyes berletunk. Sajnos nagyon gyorsan sotete-
    dett, igy kb. fel-haromnegyed ora alatt eppenhogy csak tudtuk megnezni az
    Angkor Watot, de igy is teljesen lenyugozott minket a latvany. Elhataroztuk,
    hogy mivel nem tudtuk reszletesen megnezni masnap meg visszajovunk. Hazafele
    a tuk-tukos soforunk meg megkert minket hogy legalabb 15 percig legyunk egy
    souvegnir boltban, hiszen kedvezo ajanlata csak igy ervenyes. Egye fene mondtuk
    , vegul is negyed orat kibirunk. Kibirtuk, sot meg hutomagnest is vettuk 1$-ert.
    Este egy csorsetteremben vacsiztunk teljesen normalis korulmenyek kozott,
    Siem Riepben szerintunk meglehetosen olcson. Kettonken a vacsi kb. 5$-ba kerult.
    2005.10.3: Ma koran kellett kelnunk, ugyanis lehetoleg minel tobb romot akartunk meg koran
    a nagy meleg es turistaroham elott megnezni. Kesobb jottunk ra, hogy a rohanas
    teljesen felesleges volt: ezen a napon valami unnep volt Kambodzsaban es renge-
    teg latogato volt mar kora reggeltol. A tuk-tukos taxisunk mar vart rank a meg-
    beszelt idopontban, ugyhogy elindultunk az angkori romokat megcsodalni. A Bayon-
    nal kezdtuk, az Angkor Watot estere akartuk hagyni. Sajnos a soforunkkel nem
    sikerult megertetni, hogy mi az ellenkezo iranyban szerettuk volna megnezni a
    romokat, hogy ne pont a tomeggel zarandokoljunk. Vegul is nem volt veszes, csak
    pont a legszebb romnal – ami teljesen meg dzsungellal korbe volt veve – sarga
    kalapos japan turistak hordai tuntek fel, ami kicsit csorbitotta az elmenyt.
    A tobbi romnal szinte mindig sikerult rovid varakozas utan egy kicsit nyugodtabb
    idoszakot kifogni, ami foleg a fotok miatt nem volt elhanyagolhato. Igy sikerult
    a kepeken legnagybb reszen csak es kizarolag a romokat (na meg minket) megoroki-
    teni.
    Deli 12 ora utan mar elviselhetetlenne valt az addig is izzaszto forrosag, ugy-
    hogy muszaly volt megpihenni az egyik rom arnyekaban. Elfogyasztottuk az utra
    keszitett szendvicseinket – amit Rozsa es Kriszta mindig precizen kiszamolva a
    napi adagunkat – elozo este csinalt nekunk. Olvasgattuk a rom arnyekaban a deli
    szigetekrol szolo LP reszleteket, probaltuk eldonteni hogy hova menjunk pihenni,
    miutan visszaertunk Thaifoldre. A lehetseges opciok Phuket, Krabi es Ko Samui
    voltak, vegul is Ko Samui mellett dontottunk. Igy utolag talan Phuket es Krabi
    azert lehetett volna picit kedvezobb, mert repulovel is meg tudtuk volna kozeli-
    teni (3000 Baht fejenkent egy ut). Ko Samuira mindenkeppen ejszakai busszal
    akartunk menni, mert onnan a repulo csak 5-6000 Bahtert vitt volna el. Azt gon-
    doltuk a perui ejszakai royal classal valo utazas utan, hogy itt Thaifolden sem
    lesz az alvassal illetve a hellyel problema a VIP night buson.
    Delutan, jo 2-3 orai piheno utan folytattuk a romok nezegeteset. Megalltunk meg
    kesobb egy ut szeli pihenonel kokuszlevet kortyolgatni. Sajnos a kambodzsai
    is nagyon savanyu, meg keseru volt, de legalabb oltotta a szomjunkat es felfris-
    sultunk tole. Amig a kokuszlevet szopogattuk elbeszelgettunk egy-ket helyi 10
    eves sraccal. Gyonyoruen beszeltek angolul, de ami nagyon meglepett bennunket az
    a koruk volt. Azt gondoltuk, nagyon fiatalok lehetnek, mert olyan 7-8 eveseknek
    neztek ki. Nem akartuk elhinni mikor emlitette, hogy o mar 13 eves. De azutan
    vilagosan elmagyarazta nekunk hogy a kambodzsai gyerekek es az emberek altalaban
    nagyon fiatalnak neznek ki, europai viszonyitasban sokkal idosebbnek talalnank
    oket. Ez a srac amugy tenyleg rendkivul ertelmes volt, probaltam vele megertetni,
    hogy nem kell kepeskonyv (amit o eppen arult), de minden elutasitasi probalkoza-
    somra fineszes valaszokat adott, miert muszaly nekem megis vasarolnom tole.
    Sajnos az egyik ilyen gyerektarsasaggal valo kommunikaciomban sikerult megserte-
    nem oket. Pedig csak annyit mondtam nekik: Ok lanyok, koszi, de megyunk tovabb.
    Erre az egyik hosszu haju, szep arcu 8 evesnek tunik kislany megszolalt: De hat
    en fiu vagyok! Probaltam menteni a helyzeten, mert a kislany/srac lathatolag
    nagyon megsertodott, kerdeztem akkor miert hosszu a haja. Tovabbra is morcosan
    valaszolt, hogy kambodzsaban a fiuk is megnovesztett hajjal jarnak. Na jo,
    de akkor is nagyon furcsa volt. Thaifoldon is megszoktuk mar, hogy szep lanyok
    akar valojaban szep fiuk, de hogy Kambodzsaban ez mar ilyen fiatalon elkezdodik
    azt furcsaltuk. De legalabb ez a srac buszke volt fiu letere, nem ugy, mint a
    nala idosebbek, akik mas, ferde hajlamtol vezerelve akarnak lanynak tunni.
    Este miutan befejeztuk a romok latogatasat probaltuk egy normalis ettermet talal-
    ni. Hosszasan setalgattunk Siem-Riepban, de valoszinuleg azon a reszen, ahol
    nem voltak ettermek. Amiket meg talaltunk, az nagyon draga volt. Vegul is maradt
    ugyanaz az etterem, ahol elozo este ettunk. Tenyleg jol foztek, es nem is volt
    draga. Most eloszor en is hot-dogok kivantam volna, de a szabadnap miatt mar nem
    volt virsli, kifogyott a keszlet, ugyhogy maradt a hagyomanyos lokalis teszta +
    csirke kombinacio.
    2005.10.4: Regge3 9-re rendeltuk a taxis sracot a Siem-Riep-Thai hatar visszautra, ak idefe-
    le is hozott bennunket. Igy volt idonk jol osszepakolni es elkeszulni. A nagy
    hatizsakjainkat is elhoztuk Kambodzsaba, pedig igazabol ugy terveztuk, hogy csak
    kezipoggyasszal jovunk. De miutan a hatizsakok eltuntek, es csak par oraval a
    Kambo indulas elott kerultek meg, ugy orultunk nekik, hogy bolondok lettunk volna
    leadni. Igy viszont furcsalta a taxisunk is, hogy 2 napra mi a fenenek hoztuk a
    hatalmas borondjeinket.
    A visszaut nem tunt annyira veszesnek, mint idefele, es soforunk rovidebb ido
    alatt is abszorbalta az utat, mint idefele. Valoszinuleg segitett, hogy elozo nap
    esett picit az eso, igy fellazult a talaj, de meg nem volt tul saros sem. Az
    egyetlen nagyobb gond az volt, hogy elment a kocsiban a klima. A soforunk ket-
    segbeesetten probalt talalni egy javitomuhelyt, de mivel az orszagban eppen ekkor
    volt ujev, szinte az osszes bolt zarva tartott. Vegul 1 ora izzadas utan talal-
    tunk egy utszeli autoszerelo bodegat, ahol negyed ora alatt ujra mukodokepesse
    tettek a kocsi szamunkra legfontosabb elemet.
    A hatarra erve megprobaltuk a lehetetlent: eloszor a taxis sracnak probaltuk el-
    meselni, hogy a jelenlegi utert csak 1000 Bahtot vagyunk hajlandok fizetni, mert
    az egyezseg szerint 1500-1500 Baht az oda visszaut, es tolunk a baratja mar az
    oda uton elvett 2000 Bahtot. A srac ezt persze nagyon zokon vette, es elsirta,
    hogy ha ezt tudja, akkor a fenenek kel fel unnepnap olyan koran, 1000 Bahtert
    abszolut nem eri meg neki. Ezt persze mi nem ertettuk, mert a benzinkoltseg kb.
    100 Bahtra rughatott az egesz oda-vissza ut alatt, de a srac elvitt minket egy
    gyanus helyre, ahol gyanus alakok faggattak minket, miert nem akarunk fizetni
    a megbeszeltek szerint. Eloadtuk a tortenetet, es probaltuk a taxisunkat kihagy-
    ni a problemakbol, mert vele egesz vegig nagyon meg voltunk elegedve, es o nem
    tehetett rola, hogy az a guide olyan bunko volt harom nappal azelott. Mindeneset-
    re nem sikerult semmit sem elernunk, mondtak hogy most mar muszaly megint az
    1500 Bahtot kifizetnunk, es cserebe a taxis elvisz minket abba a penzvaltoba,
    ahol olyan csunyan atvagtak minket osszesen majdnem 50$-al. Merthogy ezt a dolg-
    got sem felejtettuk el, es megprobaltuk a leheto legtobbet kihozni ebbol a balul
    elsult helyzetbol.
    Meglett a penzvalto iroda, csak valahogy az a guide nem akart elokerulni, akit
    legszivesebben idokozben apro darabokra szedtunk volna szet. A penzvaltoban egy
    hasonlo turista irodas fogadott, akinek eloadtuk ismet mindket tortenetunket (
    taxis + penzvaltas). Sajnos itt is suket fulekre talaltunk, bar a srac elismer-
    te az arfolyamot, amiert bevaltotta a mi Euronkat. Sot, hajlando is lett volna
    az osszes atvaltott Rielunket visszavaltani Eurora, csakhogy mi akkorra mar az
    osszes Rielen sikeresen tuladtunk. A lenyeg: senki nem valtson penzt a kambod-
    zsai hataron, ha megis akkor pedig mielott elhagyja az orszagot, szerezzen be
    ugyananni Rielt, mint amennyit bevaltott erkezeskor es valtassa vissza az ere-
    deti penznemre. Ezekkel a tapasztalatokkal, rengeteg kihullott vagy
    megoszult hajszallal valamint kikeszitett idegekkel bucsuzkodtunk el a hataron
    a taxisunktol, es hogy vegkepp elmenjen a kedvunk az elettol kiborult a hatizsa-
    komban a vizes palack, utlevelek, papirok, fenykepezogep minden rendesen elazott.
    Nem fogom tovabb ecsetelni, ezek utan milyen idegallapotba kerultunk. A vizes
    palackok mar kambodzsai erkezesunkkor feltuntek: nagyon nehez volt oket rendesen
    kinyitni es bezarni is, de eddig a ponttig nem volt vele baj.
    Az elazott cuccokat es a csuromvizes hatizsakot gyorsan elszeparaltuk egymastol
    es atmalhaztuk cuccainkat a thai-kambo hataron. Kellemes elmeny volt azt a ren-
    geteg papirformulat toltogetni a rekkeno hosegben, 20 kilos csomaggal a hatunkon,
    nem is beszelve addigre teljesen leamortizalodott idegeinkrol. Aterve a thai ol-
    dalra bealltunk egy hosszu sorba a tuzo napon. Itt a valtozatossag kedveert a mar
    emlegetett tolvaj gyermek horda vett minket korbe. Hihetetlen mennyir kis gono-
    szak voltak, allandoan azt figyeltek, mikor mit emelhetnek el tolunk, nagyon re-
    sen kellett lenni. Aldottuk Krisztat, aki a hatizsakjainkra nagy borzacskot var-
    rott, igy semmilyen oldalzsebbe nem lehetett kozvetlen hozzaferni. Nem is beszel-
    ve arrol, hogy ez a borboritas rengeteg viszontagsagtol kimelte meg a hatizsak-
    ban tarolt ertekeinket a repulogep-odusszea soran. A kistaskainkat megunk ele
    vettuk fel, kozben kitoltottuk a thai oldalon szukseges papirokat. A hosszu sor-
    ban allas kikeszito volt, egy kozepkoru europai asszony nem is birta a meg-
    probaltatast es elajult (pedig o nem is cipelt 20 kilot magan, es valoszinusit-
    heto hogy nem is vagtak at annyira, mivel a tobbi europaival szervezett turan
    volt). A not gyorsan besegitettek a thai hatarorok az arnyekba, kapott vizet,
    leulhetett es hamarosan jobban lett.
    Nagy nehezen aterve a hataron probaltuk megtalalni a VIP buszos sracot, akivel
    idefele is jottunk, es akivel errol meg Siem-Riepban telefonon egyeztettunk.
    Persze nem volt sehol, ugyhogy probaltunk valami masfele transporteszkoz utan
    nezni, amivel Bangkokba juthatnank. Ajanlkoztak tuk-tukosok, de figyelembe veve
    hogy az ut tobb mint 4 oraig tart, ez nem kinalkozott tul jo megoldasnak. Saj-
    nos a hataron van egy buszallomas, de az nem szallit turistakat, csak helyieket,
    amit hitetlenkedve tudtunk csak elfogadni. Hogy van az, hogy a helyi kozlekedesi
    eszkozoket nem hasznalhatjak az europai hatizsakos turistak? Micsoda diszkrimi-
    nacio ez? Bezzeg ha nalunk itthon Europaban bevezetnenk valami hasonlot egybol
    a jogvedelmi szervek kereszttuzebe kerulne az orszag.
    Lenyeg hogy a turistak, akik nem szervezett uttal erkeznek a thai hatarrra Kam-
    bodzsa felol 2 kozlekedesi eszkoz kozott valaszthatnak: minibusz, ami addig var,
    mig meg nem telik, vagy tuk-tuk, amivel elmehet a kozeli vasutallomasba, vagy
    barhova, ahonnan mas kozlekedesi eszkoz indul. Csodalkoztunk peldaul, miert nem
    lehet taxit berelni. Negyunknek az mindig egesz jo alternativa volt, hiszen
    eleg privat jellege volt a dolognak, nem kellett a tomeg kozt kavarogni es 1
    fore vetitve sohasem volt sokkal dragabb mint mas alternativak.
    Mi ugy dontottunk – mivel mar csak par hely vart uresen gazdajara – , hogy mi-
    nibusszal megyunk, ami 300 Baht volt fejenkent. A thai szervezok most is kitet-
    tek magukert, nagyon megtoltottek szerencsetlen kisbuszt, ha kinyitottak a cso-
    magtartot, maguktol kiborult az osszes nagy hatizsak es borond egy halomba az
    uttestre. De annal sokkal rosszabb volt a thai soforok vezetesi stilusa: vagy
    padloig nyomtak a gazt, vagy padloig a feket, a ketto kozott nagyon keves alla-
    pot volt ismert szamukra. Mi meg persze bologattunk mint a kejfeljancsi es koz-
    ben forgott a mar kambo utviszonyoktol amugy is kikeszitett gyomrunk. Kozben
    egy reszeg amerikai turista, aki nagyon fontosnak erezte magat mert tudott 5
    thai szot, mindig mindent meg akart beszelni a soforrel. Ezt ugy sikerult vegre-
    hajtania, hogy kozben 4 emberre rafekudt, leven hogy a kisbusz leghatso sorabol
    szandekozott a vezetovel kommunikalni a legelol ulo soforrel a zajtalannak csep-
    pet sem nevezheto busz belsejeben. De a sors igazsagos volt: amint megerkeztunk
    viszontagsagos kambodzsai utazasunk utan a varva vart Khao Sanra es kipakoltuk a
    csomagjainkat kiderult, hogy az amerikai srac cokmoja a hataron maradt. Erre az-
    tan jott a fuck-fuck… Pedig a szervezok egyszer utanunk telefonaltak meg a ha-
    tarrol, hogy valaki csomagja gazdatlanul hever naluk. Akkor, meg az ut elejen
    gyorsan meg is allitattam a buszt (leven velem beszeltek a szervezok), es le-
    szallt mindenki gyorsan ellenorizni a csomagjat – kiveve az amerikai, aki tel-
    jesen biztos volt a dolgaban.
    Visszaerve a mar jol ismert es kulturalt Khao Sanra utazasunk egyip emocionalis
    csucspontja volt, legalabbis az addig atelteket tekintve. Foglaltunk 1 ejszakara
    szobat a Merry V nevu kollegium szeru szallodaban 180 Baht/ejszakaert, lepakol-
    tuk a cuccokat es bevetettuk magunkat a thai utcai etkezdek forgatagaba. Kambod-
    zsa utan Thaifold annyira tisztanak tunt, hogy akar az utca koverol is ettunk
    volna, ugyhogy nem atallottunk a leginycsiklandozobbnak kinezo fogasokbol ren-
    delni. Nagyon gusztusosak es sokoldaluak az utcan grillezett husok: csirke,
    marha, barany legfinomabb aprolekait kinaljak, koriteskent pedig kulonfele tesz-
    takat vagy rizst valaszthatunk. Nagyon jol laktunk, vacsi utan pedig sem a ba-
    nanos suti, sem pedig a kulonbozo gyumolcsokbol osszeturmixolt shake nem marad-
    hatott el. Az en kedvencem a bananos-sargadinnyes csoda volt, Rozsa pedig
    szerette megkostolni a legegzotikusabbnak tunoket. Es 1 shake csak 20 Bahtba ke-
    rult! Ez maga a paradicsom!
    2005.10.5: Ilyen kellemes este utan meg jobban esett az alvas. Bar a szobank nem nevezheto
    tagasnak, pont annyi hely volt benne, hogy a ket agy osszetolva elfert benne,
    illetve az agy es a fal mellett volt meg egy fel meter, de CSAK az egyik olda-
    lon, a masik oldalon a falnak teljesen neki lett az agy tolva. De tisztanak
    nevezheto volt, es funkcionalisan 1 ejszakara pont megfelelt, ugyhogy minden
    rendben volt vele. A megosztott zuhanyzo es a furdo pont a szobank mellett volt,
    de az emeleten negyunkon kivul csak 1 benarkozott par lakott, ok pedig nem sok
    vizet zavartak.
    Reggel egy kedves kis getto ektelen zajongasa ebresztett bennunket. Meglepo,
    milyen kis allat mekkora hang gerjesztesere kepes. Rozsaval egymasra nezve
    ebredtunk fel, mert kb. pont kozottunk fejmagassagban valahol alattunk volt a
    zaj forrasa. Mindkettonk elso reakcioja a rohoges volt. Probaltam meg
    felalomban eluzni ezt a vadallatot a szobankbol, de nem talaltam, ugyhogy in-
    kabb felkeltunk. Feloltoztunk es probaltuk folytatni az teganp esti utcai
    lakmarozast. Sajnos a legtobb utcai arust, beleertve a banan-sutiset is csak
    5-6 ora korul delutan nyit ki, ugyhogy csak szukos kinalat fogadott. De ilyen-
    kor is lehetett jegen tarolt friss gyumolcsot enni: mi a teljesen megpucolt
    ananaszt favorizaltuk a leggyakrabban. Egy ilyen negyed hejjatol megtisztitott
    darab 10 Bahtba kerult, es reggelire nagyon jol esett. Sokat ittunk meg a
    a tiszta asvanyvizen kivul frissen facsart narancslet, amit kemeny 20
    Bahtert arultak, es nagyon finom volt, termeszetesen 100% gyumolcs-, 0% mas
    tartalommal. Rozsa es Kriszta meg a 7-11-ben vett egy csinald-magad hot-dogot
    is, majd elindultunk estere Ko Samuira busz-, illetve kompjegyet venni.
    Volt egy kedvenc thai utazasi irodank, ahol a fonokno aranyos volt, es fokent
    jol beszelt angolul. Naluk foglaltunk estere kombinalt berletet, fejenkent 450
    Bahtba kerult, de ennek fejeben remeltuk hogy vegre igazi luxus korulmenyek
    kozott utazhatunk.
    Delutanra meg beterveztunk egy orchidea-farm latogatast is. Az utazast legprak-
    tikusabban az u.n. long-tail boottal tehettuk meg. Ez kulonosen Gyurinak meg
    nekem jott be: a csonak motorjanak nagyon kellemes versenyautos hangolasa van,
    hozza kell tenni hogy tenyleg eros is. Iszonyatos sebesseggel szaguldhattunk
    volna kis lelekvesztonkben, de a nagy hullamzas miatt a sofor ettol megkimelt
    minket. A nagy folyorol befordultunk kis csatornakba, ugy kozelitettuk meg a
    farmot. A velenceihez hasonlo folyohalozat partjain azonban tobbnyire nyomasz-
    to latvany fogadott minket, csak ritkan torte meg az egyszeru kunyhok szomoru
    sorat egy-egy a tobbi epulet fole magasodo ekszerszeru kis palota. A viz sotet
    es piszkos volt, de ez itt sem akadalyozta meg az embereket a horgaszasban,
    a furdesben, a ruhak, edenyek tisztitasaban, es igy tovabb. Nyomaszto latvany
    volt, picit Kambodzsara emlekeztetett, de annyira talan megsem volt szanalma-
    san szegeny mint ott.
    Maga az orchidea farm Krisztaeknak valoszinuleg sokkal tobbet mondott mint
    nekem, hiszen ok szakmabeliek, de tenyleg szep volt. Rajtunk kivul senki nem volt
    ott, turistat kozel se tavol nem lehetett latni, de meg a recepcio is uresen
    tatongott. Hajokapitanyunk is elment megfordulni a csonakkal, igy teljesen
    egyedul maradtunk a viragokkal a kozben pityergelni kezdett esoben. Se baj,
    ezert hoztunk esokabatot, ide vele. Korbeneztunk a telepen, majd jo fel oras
    setalgatas utan elindultunk visszafele. Utkozben meg beneztunk egy kigyofarmra,
    ahol Gyuri legnagyobb oromere (utalja a kigyokat) egy vipera-kobra showt prezen-
    taltak nekunk es meg rajtunk kivul legalabb 3 turistanak. Bar a belepo borsos
    volt, fejenkent 100 Bahtba kerult megerte, mert amit ezek a sracok bemutattak,
    az tobb honapos, vagy eves gyakorlas eredmenye. Ingereltek a merges harapasu
    allatokat, majd az utolso pillanatban elugrottak a halalos fogak elol. Nemelyik
    allat akkorat ugrott, hogy majdnem elert minket a szinpad szelen. Szerencsere
    azert volt koztunk egy kordon, amin elvileg nem johettek at, csakhat a lukak
    akkorak voltak rajta, hogy az oklom is siman atfert volna, nemhogy egy kigyo…
    A farmon azert sokfele mas allat is volt, peldaul bengali tigris, krokodil,
    parduc, tengerimalac, de ilyeneket mar lattunk, ugyhogy gyorsan indultunk
    tovabb, mielott zuhogni kezdene az eso.
    Sajnos a hazauton leszakadt az eg es omlott a viz a nyakunkba, nem sikerult
    meg idoben megerkezni. Az esokabatok ertek valamit, de azert igy is rendesen
    ataztunk. Visszaerve a hotelba osszepakoltunk es indultunk a turista iroda-
    hoz, ahhonnan 6-kor pontosan indultunk a Surat Thaniba indulo ejszakai busz-
    hoz. Megprobaltuk a felso szint elso ket helyet megkaparintani, de azt mar
    az irodaban tudattak velunk, hogy foglaltak. Viszont a masodik sor 4 helyet
    szamunkra biztositottak. A hely alapvetoen jo lett volna, az ules dontheto,
    a korulmenyek eppen megfeleloek voltak. A problema most Krisztaek ulesevel
    volt, mert lathatolag az o labhelyuk eppen negyede a normalisenak. Ezt nem
    igazan ertettuk, mert mindenhol ugyanakkora volt kulonben az ules elotti ter,
    csak pont az o helyukon nem. Igy aztan mig mi rendesen tudtunk aludni az ej-
    felig tarto pihenoig, ok csak kenyelmetlenul feszkelodtek. Ekkor megallt a
    tarsasag 1 oraig tarto pihenore egy utszeli takolmanynal tavol mindentol.
    Gyanithato volt, hogy a busztarsasagok jelentos “tamogatas” kapna a tulajtol
    annak fejeben, hogy itt tartjak pihenoiket. A wc-zes 5 Bahtba kerult, de
    Thaifoldon messze a legigenytelenebb korulmenyek uralkodtak, az etelek, italok
    pedig minimum haromszoros aron voltak kaphatok. Szerencsere Rozsa es Kriszta
    keszitett az utra meg 7-11-es alapanyagbol es otthoni szalamibol szendvicseket.
    Az 1 oras piheno utan Rozsaval atadtuk ulo-alvohelyunket Krisztaeknak, hogy
    igazsagosan osszuk el a megint rank szakadt szerencsetlensegunket, es hogy
    picit ok is tudjanak legalabb aludni. Rozsanak vegul is mindegy hol ul, o
    mindenhol minden korulmeny kozott kepes jot aludni. Kriszta ennek szoges
    ellentete, o altato nelkul meg otthon sem mindig alszik, nemhogy szokatlan
    , idegen helyen. Az 1 oratol 6-ig tarto szakaszon igy csak Gyuri es Rozsa
    tudott jot aludni. En a szukos helyen nem tudtam kenyelmesen elhelyezkedni, a
    ter tenyleg hihetetlenul kicsi volt: ha az elottunk ulo hatranyomta az ulest,
    akkor ezzel a mozdulattal raszoritotta a labunkat az ulesre, hogy mozgatni is
    lehetetlen volt. Szidtuk rendesen is ezt az ejszakai buszt, nem volt a perui
    Royal Classhoz hasonlithato, ami inkabb egy repulogep elso osztalyara emlekez-
    tetett. Es igazabol az ottani kellemes emlekre gondolva dontottunk Ko Samui
    fele is az ejszakai buszra.
    2005.10.6: Surat Thaniba igy eleg komasan erkeztuk hajnal 6 ora korul. Arra gondoltunk,
    hogy ha az elso uleseken ulunk, akkor minden gond nelkul vegigaludhattuk volna
    az utazast, igy megprobaltuk lefoglalni a visszautra az utazasi irodaban – ahol
    a komp indulasig pihentunk – a jegyet az elso 4 helyre. Sajnos az elso sorban
    2 hely mar megint foglalt volt, igy lefoglaltuk a masik 2 elso helyet es a
    masodik 2 helyet, kulon ugyelve arra, hogy a jo oldalon uljunk, ahol a labter
    normalis volt. Mebizonyosodtunk arrol is, hogy ugyanezzel a busszal indulunk
    vissza, tehat ugy ereztuk ezzel a hazaut le van rendezve, es mindannyian
    tudunk vegig majd jot pihenni.
    Fel nyolc korul osszetereltek az utazasi irodaban felgyulemlett tomeget es
    feltessekeltek egy masik buszra minket. Ez kivitt minket a komphoz, ahol fel-
    pakoltuk a cuccokat majd elfoglaltunk a hajo aljaban 4 ulohelyet es vartuk
    a csodat, hogy a szigetvilag elvarazsoljon bennunket. Meglehetosen nyomottak
    voltunk a buszuttol, ezert a 4 oras hajokozas soran szinte fel sem keltunk,
    hanem felig aludva, felig eberen neztuk a vetitett filmet, ami egy vegre
    normalis amerikai volt: az utolso szamuraj. A buszon Surat Thaniba valami
    thai szornyuseget tettek be, ami raadasul majdnem ketszer vegigment.
    Egy kisbuszos guide mar az utzasi irodaban megkornyekezett bennunket hogy
    segit nekunk szallodat talalni Samuin, de eleinte fejenkent 100 Bahtert akart
    vinni bennunket. A kompon is elokerult a srac, de ott mar 50 Baht lett az
    arfolyam, igy el is fogadtuk ezt az ajanlatat: elvisz minket, segit talalni
    egy megfelelo bungalot almaink partjan.
    Amikor a komp elkezdett lassitani, kibotorkaltunk a fedelzetre, hogy megnez-
    zuk, hova is erkeztunk. Fantasztikus taj latvanya bontakozott ki elottunk,
    kekes zoldes szinekben pompazo tenger, palmafak, dszungel a parton, nehol
    pedig kivilagitott part a hofeher homok szine. Szivunk hevesebben kezdett
    dobogni, es mar alig vartuk, hogy felderitsunk egy partot, mely addig csak
    almainkban letezett.
    A leszallasnal nagy volt a tulekedes, alig birtuk csomagjainkat megragadni.
    A hajo ugyanis ment tovabb Ko Phanganra, es sok utas bar nem akart leszall-
    ni, megis a fedelzeten akadalyozott minket hatizsakjaink megkaparintasaban.
    Kozben pedig a matrozok kialtoztak, a Samuira jovok gyorsan szalljanak, le
    mert a hajo rogvest indul tovabb. Sok turista meg csak jo birka modjara var-
    ta, hogy tortenjen valami; szo szerint at kellett verekednunk magunkat raj-
    tuk, hogy meg tudjuk szereni cokmokjainkat es le tudjunk szallni a hajorol.
    A minibuszos srac mar vart rank, es amint meglettunk mind a 11-en megint,
    indultunk is. A buszban egyeztettuk a tobbi turistaval, hogy eloszor a
    Lamai strandot nezzuk meg, majd egyvalaki tovabbmegy a Chaweng beachre.
    Mi is a Lamai strand eszaki reszet szerettuk volna felderiteni, arrol ugyanis
    jokat olvastunk az LP-ben, es a kepek alapjan is kedvet kaptunk hozza.
    Szerencsenk volt mert a kisbuszban ulo masik turistacsapat az elos szallodara
    lecsapott a Lamai strand kozepen. Igy aztan gondoltuk, nyugodtan vegignezzuk
    a hoteleket az LP-bol ezen a Beachen. Csakhogy ra kellett dobbennunk, hiaba
    mondtam a hotel nevet a guide-nak, nem vitt be egyik helyre sem. Csak azt haj-
    togatta, hogy o tud nekunk egy megfelelo helyet, majd azt megmutatja. Sajnos
    ez a hely mar teljesen kivul esett a Lamai kozponton, mi pedig szerettunk
    volna minden nap a bevasarloutcan setalni, de azert megis nyugodt helyen
    pihenni. Erre ebben a turista szezonon kivul eso idoben pedig minden eselyunk
    meg is volt.
    Megerkeztunk vegul a guide altal favorizalt bungalohoz: tengerparti bungalow,
    nyugodt, tiszta, egyszeru fahaz, kozel s tavol sehol egy turista, mindez 500
    Bahtert/ejszaka. Nagyon tetszett nekunk, de igazabol kivancsiak lettunk volna
    a tobbi helyre is, hiszen ez volt az elso rendes hely, amit megneztunk. Ker-
    deztuk, ugye ha nem talalunk semmi mas szimpatikus hotelt, visszahoz-e minket
    ebbe a hotelba. Erre nagyon kikelt magabol, hogy visszafele nem tud jonni,
    hiszen van egy kuncsaft, akit a Chaweng beachre kell vinni. Mi eddigre mar
    nagyon dorzsolt hatizsakosok lettunk, es ragaszkodtunk, hogy a penzunkert
    megfelelo szolgaltatast kapjunk es addig szallitson minket a megegyezes alap-
    jan amig nem talalunk megfelelo hotelt. A guide srac gyorsan kiborult,
    kipakolta a cuccunkat a kisbuszbol, visszaadta penzunket es gratulalt nekunk:
    a magyarok jo vitapartnerek. En orultem is a dolognak, hiszen igy ingyen
    hozott el minket ide, a nem is olyan rossz szallasba. Miutan elment a srac
    kivettunk 2 nem kozvetlen tengerparti bungalowt 1 ejszakara 350 Bahtert,
    arra gondoltuk hogy ez jo kiindulopont lesz az idealis part/szallas felderite-
    sere. No meg a hatalmas hatizsakjainkkal nem is volt kedvunk meg eronk
    tovabb menni, taxit berelni, stb.
    Ideiglenesen kenyelembe is helyeztuk magunk, lemostuk rolunk az ut porat,
    es elindultunk a parton, hogy talaljunk egy kozpontibb fekvesu, esetleg ol-
    csobb aru bungalowt. A homokban setalva beneztunk minden baratsagos helyre,
    es kb. 1,5 orai nezelodes utan talaltunk egy Mira Mare nevu kellemes, szallo-
    dat, ahol kivettunk 2 parti bungalowt klimaval ejszakankert 1000 Bahtert.
    Tehat olcsobban nem lett, de erre mar szamitottunk miutan kello mennyisegu
    recepciost megkerdeztunk az arakrol. Igy is elvileg 1400 Baht/ejszaka, ezt
    sikerult lealkudnunk 400 Bahttal. Meg is igertuk, hogy masnap reggeltol
    atkoltozunk es itt maradunk 4 ejszakat.
    Visszafele betertunk egy helyi etterembe, ahol megint nagyon finomat ettunk,
    40-50 Bahtot fizettunk az egytal etelekert. Aznap esti szallasunkra csak
    hosszu 1,5 oras seta utan hullafaradtan erkeztunk, es egybol vegre a ten-
    gerbe vetettuk magunkat. Aznap este megint nem kellett altato, a hosszu
    es faraszto ut utan nagyot aludtunk, es vegre nyugodtak voltunk: sikerult
    egy szimpatikus szallast talalnunk a nyaralasunk 4 piheno napjara, ahonnan
    a buvarkodasra alkalmasnak tuno sziklak is elerheto kozelsegben voltak.
    2005.10.7 9-ig aludtunk ideiglenes szallasunkon, majd elkeszultunk es egy songthoi-al
    a Mira Mare-ba vitettuk magunkat. Ott pedig atvettuk vegre egymas melletti
    bungalowinkat es kiprobaltuk a Mira Mare ettermet, aminek az arai nagyon
    kedvezonek tuntek. Fantasztikus jot reggeliztunk, kettonknek pedig csak
    165 Bahtba kerult, pedig volt benne gyumolcssalata, shake-ek, rantotta es
    meg egyeb finomsagok. Innentol kezdve a kovetkezo 4 napban csak itt ettunk
    mert nagyon jol foztek es realis aron szamitottak fel erte. Ezen tul a hely-
    nek nagyon csaladias hangulata volt, hiszen rajtunk kivul szinte senki sem
    volt a szallodaban.
    A reggeli utan felkaptuk sznorkel felszerelesunket es felderitettuk a koze-
    li sziklakat. Sajnos nem lehetett tul sok mindentlatni, par korall es par
    hal, de nem hasonlithato az egyiptomi zatonyokhoz. Itt mar az is nagy szam
    volt, ha sikerult egy halat eszrevenni.
    Ettol fuggetlenul ennek a helynek is fantasztikus hangulata volt, mert itt
    pedig a part szepsege, a palmafak es a hofeher homok karpotolt bennunket.
    A parton a szalllodank elott thai masszazsos lanyok kinaltak szolgaltatasai-
    kat, amit mar regota szerettunk volna kiprobalni. Most vegre lenyugodtunk,
    es idot szakitottunk erre, 1 ora ugyanis csak 200 Bahtba kerult, de az
    ember osszes csontjat es izmat vegignyomkodtak. Jol esett, utana pedig
    vegre kifekudtunk a tengerpartra es elveztuk a szabadsagot. Este nagy
    felhoszakadas volt, az aram 1 elment 1 orara, de igazabol nem izgult
    senki miatta. Adtak nekunk egy regi olajlampast es addig azzal vilagitot-
    tunk, mig helyre nem allitottak az aramszolgaltatast.
    20005.10.8-10-ig: A kovetkezo napok a teljes kikapcsolodas jegyeben teltek, ennek
    megfeleloen keves kulonleges dolog tortent velunk. Hatalmasakat reggeliz-
    tunk, utana kifekudtunk a partra, esetleg picit buvarkodtunk. Szinte
    minden nap megengedtunk magunknak egy thai masszazst, a lanyokat a vegere
    nevrol ismertuk. Kora delutanra mindig valami finomat rendeltunk az etterem-
    ben, ketszer capat is ettunk. Nagyon finom volt, negyen eltuntettunk 1
    kisebb capat, keresunkre le is fenykepeztuk meg mielott az asztalunkra ke-
    rult. Sokat furodtunk a tengerben, elveztuk a szabadsagot. Az esos idoszak
    dacara nagyon kellemes ido volt, a nap sem egetett le minket. Es sokat nem
    is esett az eso, csak nagyjabol 2 naponta 1-2 orat, de akkor beleadott min-
    dent.
    Egyszer elmentunk a szigeten levo Monkey Farmra, ahol majom showt mutatnak be.
    Sajnos mi pont akkor ertunk oda, amikor nem volt eloadas. Igy csak korbenez-
    tunk a farmon, es egy fel ora mulva mar alltunk is tovabb. Talaltunk egy
    Tescot is a szigeten a Chaweng beach kozeleben, persze oda is beneztunk,
    vettunk egy-ket aprosagot.
    Sokat vasaroltunk napkozben a Lamai part mogott elhuzodo soron is. Szerzeme-
    nyeink kozott van peldaul:2 db Diesel hatizsak 35 liter: 1500 Bahtert,
    3 db Thailand sapka 400 Bahtert, kendok 100 Bahtert, Buddha szobor 400 Bahtert,
    ezt mondjuk a tengerparton egy aranyos kis bacsitol szereztuk be.
    Erdemes meg megemliteni, hogy egy full capas ebed shake-kel, bananos sutivel,
    baguette-el osszesen 200 Bahtba kerult kettonknek, ami eszmeletlenul olcso ar.
    Egyedul ami Ko Samuin kevesbe tetszett az a tomegkozlekedes. A lamai beachrol
    a monkey farmra negyunket 150 Bahtert vittek, 2km a Songthoi-al 150 Bahtba
    , vissza a Tescotol a Lamai Beachra pedig 200 Bahtba kerult (15 perces ut). Ez
    a bangkoki arakhoz kepest legalabb duplaja, ugy latszik a szigeten a transzfer
    a turistak miatt teljesen elszallt.
    2005.10.11 Sajnos ez volt az utolso napunk a szigeten, delutan 13:30-kor indult a komp
    vissza Surat Thaniba, ahonnan az ejszakai busz visz majd Bangkokba bennunket.
    De azert meg a delelottot probaltuk kielvezni, egy utolso nagy reggeli, egy
    utolso nagy pihenes a tengerparton, furdes a tengerben. 12:30-kor indultunk
    taxival a Mira Maretol a kompkikotobe. A kompozas esemenytelenul telt, talan
    csak az vort furcsa, hogy az also dekken, ahol a szeksorok voltak legalabb
    15 fokkal hidegebbre volt beallitva a klima, mint a normal kinti homerseklet,
    nagyon faztunk. A felso dekken meg a tenger tukrozodese miatt nagyon tuzott
    a nap. Vegul kb. 17.30-ra ertunk Surat Thaniba, ahol egy mini Songthoi-al
    vittek minket a turista irodaba, ahol 19:30-ig varakoztunk az ejszakai buszra.
    Az ejszakai buszon vart meg minket egy kellemetlen meglepetes. Sajnos megsem
    azzal a busszal mentunk, mint amivel az ideuton erkeztunk, es az uj buszon
    meg pont a mi masodik sorunkban volt az a mini-labter ules, amit annyira sze-
    rettunk volna elkerulni. Krisztaek az elso sorban sem voltak boldogak, mert
    elottuk meg volt egy lepcsofeljaro, es a labuk vagy a levegoben zsibbadt el,
    vagy maguk ala kellett gubbasztani, hiszen elottuk a feljaro fuggoleges fala
    rontotta az alvasi eselyeket. Hajnali 5-re erkeztunk Bangkokba, de most
    Rozsan kivul senki sem aludt egy percet sem. Szerencsere a Khao Sanhoz vittek
    minket, igy nem kellett messzi cipelni cuccainkat, gyorsan eljutottunk a
    Merry V-be es becheckkoltunk 1 ejszakara.
    2005.10.12 A Merry V-ben 2 teljesen depresszios szobat kaptunk, csak a folyosora nezett
    1-1 ablak, kulonben inkabb egy idegosztaly zart szobajara elmekeztetett. De
    nem a tisztasag, hanem inkabb a hely szukossege es uressege miatt. Kizarolag
    a 2 agy volt benne, ami el is foglalta a szoba alapjanak 95 %-at, de
    erre az 1 napra nekunk tokeletes volt, hiszen hajnalban mar indultunk a repu-
    lovel vissza. Probaltunk erkezesunk utan 6-tol 10-11-ig aludni, de inkabb
    csak forgolodtunk. A nap tovabbi reszeben hatalmas bevasarloturat rendeztunk,
    felfedeztunk uj utcakat, amerre meg nem jartunk. Rozsaeknak vettunk szep
    ezust fulbevalokat, Krisztanak papucsot, es elkoltottuk a maradek penzunket.
    Termeszetesen este a szokasos utcai grillek, banan süitk, shake-ek sem
    maradhattak el. Sajnos egy nagy zuhare kb. 2 orara felfuggesztette lakmaro-
    zasunkat, talan a legnagyobb felhoszakadas volt egesz kirandulasunk alatt.
    Lefekves elott meg megbeszeltuk egy taxival a hajnali 2 orai indulast, es
    termeszetesen veglegesitettuk hatizsakjainkba a bepakolast.
    2005.10.13 A taxi 280 Bahtert vitt ki negyunket a repterre, ami egesz jonak mondhato
    ebben a hajnali oraban. Kb. 3:50 kor kezdodott a becheckolas a repulore,
    es bar mi voltunk a legelsok a sorban, a holgy nem akart eloszor olyan hely-
    re rakni minket, amit kertunk: elso sorban a turistaosztalyon, egymas melle
    moge 4 helyet. Erdekes, valoszinuleg a konfirmalas soran mar lefoglaljak az
    ulohelyeket es a becheckkeles soran csak ezeket a lefoglalt helyeket osztjak
    ki. Eleg frusztralo volt, hogy bar legelsok voltunk, megse tudtunk oda ulni,
    ahov akartunk. Vegul is mindenkeppen jobb volt, mint az ideuton. A csoma-
    gunkat mar egeszen Budapestig adtuk fel, es rendben meg is erkeztek. Csak
    Rozsa hatizsakjan voltak egesre(!) utalo nyomok, de adott le karjelentest
    es 8000 Forint karteritest kapott, ami biztosan eleg a javitasra. A repterrol
    a kievi atszallas utan kb. 16.00-kor indultunk el tomegkozlekedessel a kedves
    Szabo Janoshoz az Orgonaba, Kelenfoldre, ahol a kocsik mar vartak minket.
    =

10 hozzászólás megtekintése - 1-10 / 10
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #53841 Hozzászólás

    slim

    re:Gazsi

    koszi, hogy nem sertodtel meg!!!

    #53840 Hozzászólás

    Gazsi

    Mi ígyis élveztük!

    Kedves KC!
    Köszönöm,hogy beleolvastál a leírásunkba. Slim listájából a 70%-nál tudtuk,hogy hülyére vesznek minket,de hiába mentünk utazásiirodárol-u.irodára,taxiról-taxira,ezeknél az áraknál lejjebb nem engedtek. Ès még utánunk sem szóltak,hogy “Na jó”amikor eljöttünk. Mindegy. Kambodzsában pedig nemis akartunk nagyon alkudni, mert sajnáltuk az ottélö embereket. Nem tett volna minket boldoggá rajtuk spórolni.
    Kedves Slim!
    Tényleg vetted a fáradtságot,és figyelmesen elolvastad az irományunkat. Remélem volt benne kicsi élvezet is, és nemcsak a hibáinkra fókuszáltál. Mi egyszerüen,tényszerüen leítuk, mitörtént velünk,és hogyan. Nem kérünk senkit,hogy kövesse a példánkat. De ha már csak egy ember is tanul a MI hibáinkból, már azért megérte begépelni ez a sok szöveget. Tényleg hasznos, hogy te kiemelted a botlásainkat,így még könnyebb lesz másoknak tudatosabban ezekre figyelni,és nem elkövetni.
    Utólag mi is okosabbak voltunk.De ennek ellenére,az utunkra visszagondolva,nekünk nagyon tetszett.
    Üdv:R

    #53839 Hozzászólás

    slim

    re:KC

    Tenyszeruen:
    Bp-Kiev-BKK utvonalon csomagok csak Kievig menjenek…
    Lehet kommunikalni az ukranokkal (orosz+angol)…
    BKK-ban a taxisokkal a repteren nem kell alkudozni, taxi meter es kesz…
    KSR es kornyeken eleg nehez nem megfelelo szallast talalni, meg reggel is…
    Helyi vonatra, buszra nem engednek fel…
    KSR “VIP” busz 200 THB-ert a hatarig, majd a busz keresese…
    1200/2000 THB??? a kambo vizumert…
    Riel valtasa a hataron, raadasul igy…
    2000THB taxira Siem Reap-ig…
    Chong Kneas-nel 20 USD-t fizetni…
    Angkorban oda es arra visznek, ahova TE akarod, es ezt el lehet magyarazni nekik…
    Samuin vasaroni, foleg ennyiert…
    Songthoi-ert ennyit fizetni…
    Nem a repjegy vasarlasakor foglalni a helyet gepre….
    Vistaval inteztetni a vizumot..

    #53838 Hozzászólás

    KC

    Azzal segítünk

    ha bátran elmondjuk, hogy hol vágtak át, hol néztek BABABOBÓ-nak.

    #53837 Hozzászólás

    slim

    Gazsi ne haragudj..

    de szerintem, ahol csak lehetett atb@sztak, tehat nem igazan hiszem, hogy barkinek is segitene a leiras…mondjuk a 2000THB-os kambo vizum a csucs!

    #53836 Hozzászólás

    KC

    Legközelebb is jó utat!

    Köszi az útleírást, kicsit ismét arra jártam, ahogy olvastam az írásodat. Sok szép élménnyel lettetek gazdagabbak és ugyanígy sok hasznos tapasztalattal amit meg is osztottál velünk olvasókkal a jó és érdekes írásoddal.

    Biztos sokat segítesz a leendõ utazóknak is az útleírásoddal.

    Talán hasznos lehet ez a pár sor:

    A dupla vízum 12.000 Ft. volt a MO.-i Bp.-i követségen.
    A Thai – Kambodzsai határon Poipetnél 1000B volt a vízumdíj.
    Gondolom Kambodzsa elég volt egy daraig mindannyiótóknak.
    Azért, ha mégs újra mennétek olvassátok el a Siem Riepben Magyarok topikot. TAXI 1000B, szállás a Gekkos Nest-ben Trotter Magyar tulajnál jó kajával kitünõ körülményekkel. Angkor agész napra légkondis Taxival hûtõládával 30S (persze a belépõt fizetni kell).
    Samuira éjszakai vonattal kényelmesebb I. vagy II. osztályon utazni.
    Samuin mi egésznap 1000B.-ért Taxiztunk nevezetességrõl nevezetességre.
    Chavengen száltuk meg a SAMUI RESOTEL-ben 1000B reggeli, úszómedence, TV, légkondi,melegvizes zuhany, hûtõcske, kertre ézõ terasz, szuper ágyikók (egy francia és egy normál) nagynak mondható szoba, tenger kb 50m-re.

    Még csomószor jó utat!

    #53835 Hozzászólás

    Gazsi

    Atesz-nak

    A Vista utazásiirodától vásároltuk a repjegyet,és rajtuk keresztül intéztettük a vízumunkat is.Mi 2-szeri átlépéseset kértünk a Kambodzsai “átruccanás” miatt. A Kambodzsai vizumot a határon csináltattuk. Ahogy odaértünk kisbusszal a határra, elterelgettek minket az ügyintézö helyekre. Nem lehet eltévedni, mert folyamatosan kísérgetik a határörök a túristákat. Félórás sorbanállás (a höségben),és el is készül. A Thaiföldi vizum 4000ft/átlépés+ 4000ft intézéi díj. Kambo vizum 2000Bat=10000Ft/ fö. Thai vizumot a reptéren is csinálnak(fényképet is),de csak 2 hétre. Ha hosszabb idöre maradtok,érdemes otthon intézni. Ugyaannyiba kerül,csak otthon rájön az intézési díj.Jó utat!!
    Üdv

    #53834 Hozzászólás

    Atesz

    Vizum

    Sziasztok!

    Vizúmot, hogy intéztétek?

    #53833 Hozzászólás

    bojtár

    re:

    Jó túra volt és legközelebb majd dörzsöltebbek is lesztek, néhányszor csúnyán átvágtak.. Pl. Aranyaprathet-nél (thai/kambo) határ teljesen simán lehet venni a menetrend szerinti buszjáratra jegyet, nem is értem, hogy vettétek be, hogy nem…
    Samui helyett szerintem sokkal jobban jártatok volna Ko Phangannal, de hát ez csak az én szubjektív véleményem. Üdv.

    #53832 Hozzászólás

    thom

    csomagok-helyek

    Ferike jól megszívatott titeket a csomagos ötletével, tök fölösleges volt! Visszafelé meg lehet, hogy azért nem engedtek oda ülni titeket, mert oda a kisgyermekeseket igyekeznek tenni általában, de az is lehet, hogy oda foglalt elõre valaki, azt is meg lehet tenni már a repjegy vételekor.

10 hozzászólás megtekintése - 1-10 / 10
Hozzászólás: Thaiföld-Kambodzsa 2005.Október
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.