Úton-útfélen

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Úton-útfélen

  • Indította
    Témakör
  • #1492 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Nász a Nordkapp felett

    Végszó
    Menj! Nehogy már itthon maradj! Valahogy így kezdõdött az a nógatás, mely bensõmben egyre erõsebben sarkallt az indulásra. Nem árt néha hallgatni a belsõ hangra, de csakis az igazira. Ám azt ne kérdezze tõlem senki, hogy én vajon az igaz hangot követtem-e a nyáron, amikor is július 7-én újfent útra keltem, vagy nem. Ez nem is lényeges már. Ez az utam a közfelfogás szerint kudarcnak tekinthetõ. De így, három hónappal késõbb nem mernék már éles határt vonni a siker s a kudarc között. Elindulsz, mész, azt hiszed, hogy haladsz a Célod felé, pedig csak az aszfalton falod a kilométereket, s hagyod hátad mögött Hazádat, megszokott környezeted, szeretteid, szerelmed stb. Pedig nem errõl van szó! Azért kellett nekem ez az út, mégha „csonka” is, hogy rájöjjek már végre: nem az úticél a fontos! Erre két éve is rájöttem, mégsem fogtam fel a valódi értelmét, üzenetét. Talán most… Kedves Barátom! Az Út sosem a fizikai úttal megegyezõ fogalom. Az igazi Útra nem lehet rálépni, nem lehet megfogni, nem lehet a végére érni, nem lehet haladni rajta semmilyen eszközzel. Illetve van egy jármû, amivel meg lehet érteni az igazi Utat, mégpedig: Önmagad. S ha ezt a jármûvet be tudod indítani valahogy, bárhová eljuthatsz, hiszen mindenegyes helyszín, a Nordkapptól a Jupiterig akár, Benned lesz már.
    Kérlek, ne haragudj, ha ilyen „útravalóval” szerellek fel a naplóhoz, de úgy érzem enélkül nem teljes a mondanivalóm. Most pedig egyelõre elbúcsúzom, a napló „végén” találkozunk;)

    Kulcsár György
    Pécs, 2005. október 2.
    Elsõ nap
    Ím, hát sikerült elindulnom újra, két év után immáron harmadszor. Három a magyar igazság! Remélem nem lesz ráadás, mert már nemigen vágyom ilyen hosszú s kényelmetlen utakra. Most mégis hajtott a vérem, kibírhatatlan mehetnékem van, olyan igazi mélyrõl jövõ. Ez az út lesz talán a legkeményebb, s tán a legcsodálatosabb is. Meglátjuk. Illetve meglátom, mert egyedül indultam el. Nem így volt megtervezve, de (leendõ) útitársam bedobta a törölközõt, cserbenhagyott. Mindegy, ezzel nem is lenne gond, hiszen nem kötelezhetek senkit, hogy ilyen kockázatos útba belevágjon. Viszont, ha már elvállalta, akkor legalább annyi gerince legyen, hogy szól elõtte, hogy nem oké. Ám az ilyen féreg megoldás nem vallhat egyenes jellemre. Még mindig jobb, hogy most derült ki, mint valami rizikós helyzetben. Akkor ott derült volna ki, hogy csak magamra számíthatok, ami még rosszabb lett volna. Mindegy, egy telefonszámmal kevesebb.
    Érdekes, hogy 4 éve még hárman indultunk el, 2 éve már csak ketten, most meg egyedül. A következõ utamra már lehet, hogy én sem megyek el. De akkor ki a fene? Most viszont a jelenben kell élnem, izgatottan várom az új kalandokat, az új arcokat, tájakat stb. De most nézzük a részleteket, hogy eddig mi történt!
    Anyámék voltak olyan rendesek, hogy kikísértek az állomásra, megvárva velem a 7. 18-as „expresszt” a Keletiig. Onnan jövök jelenleg egy Eurocity vonattal Hegyeshalomig, majd onnan újabb vonatra átpattanva, Rajkára. Ott megpróbálok egy jó kis lengyel stopot kifogni, vagy talán még tovább! Szívem telve van reménnyel, és egy kis izgalommal. Keserves, nehéz s fárasztó útnak nézek elébe, de hát, ahogy az örökös stopos mondás tarja: menni kell…
    Remélem Anyámék megbocsátják majd nekem, ha elmondom nekik, hogy egyedül indultam el erre a hosszú útra. Kegyes hazugság. Aham, igen. Ezzel a bélyeggel sok hazugság kikerül a lelkiismeretfurdalás ragadós masszájából. Viszont egyelõre nem találtak ki jobbat… Nem akartam, hogy még jobban aggódjanak. Mindezt azért is írom le, mert kiderült, hogy óriási távolságokról van szó. Nem lesz kismiska a folytatás, a térképnek inkább a WC-n kellene lennie, ha ilyen utat tervezek… Viszont, ha azt vesszük, mondjuk, hogy ma mennyit jöttem, akkor elég pozitív a mérleg. Kezdjük talán azzal, hogy leszálltam Hegyeshalomban (ú, de rég volt már az!). Kapásból át kellett ugorjak egy másik vonatra, mely azonnal indult, s mindössze negyed óra alatt ért Rajkára. Ott rögvest sörrel hûtöttem, kávéval frissítettem magam. A rajkai emberek igen kedvesek voltak, a kartonkunyerálás s a szódavadászat is simán ment. Ám a rajkaiak kedvessége hamar elillant belõlem, amikor el kellett kezdenem az „ipart”. Mintegy 3 órát szívtam, a kutya sem vett fel. Bosszantott a dolog. „Ennyire haldoklik már a stop?” – gondoltam. Szinte nevetséges a dolog – azért leírom -, de már azzal számoltam, hogyha 1 hét alatt nem jutok ki az országból valahogy, akkor – szégyenkezve – hazakullogok. Hál’ Istennek nem így történt. Átmentem a másik, vagyis a régi határátkelõhöz, ahol szerencsémre egy eltévedt kamion megállt a „Brno” táblámra. Vérbeli profi, aki már 34 éve kamionozik, micsoda tehetség…
    Ez az ürge azt mondta, hogy Hamburgba igyekszik. Puff neki! Megint elsõ nap változott meg az útiterv. Mert nem Német, hanem Lengyelország felé akartam eljutni Skandináviába. Mindegy, jobb túl lenni mielõbb a zûrös részeken. Vagyis szerintem Németországon és Dánián át nehezebb, mint északon. Igen ám, de az öreg kijelentette, hogy neki pihennie kell, plusz be kell várnia a kollegáit, mert egyszerre kell megérkezniük. Jól van. Elbúcsúztam tõle, mert ha megvárom a 9-10 órás pihenõjét, akkor is csak hétfõre értünk volna Hamburgba a hétvégi kamionstop miatt. Nem baj, amúgy sem volt szimpatikus ez a fölényeskedõ öreg fasz.
    Végül is sokat hozott, hiszen a cseh határon, Kutyban találtam magam egy parkolóban. Kérdezõsködtem jobbra-balra, elvinnének-e, mintvinnének-e, jobb ez így, arra menjek, biztos? Aztán egy jófej srácnál kötöttem ki, aki elhozott Kulinba, egy cseh kisvárosba, Prágától mintegy 40 km-re. Remek s gyönyörû helyeken, úgymint zordon fenyvesek s aranyos kisvárosok között, aranyló tavacskák felett kacskaringóztunk. Néhány képet is készítettem már, remélem sikerülnek! A sofõr egyébként fiatal, 27-28 éves forma, jól eldumcsiztunk eddig. Mostan Kolin város egyik raktárában „horgonyoztunk” le. Magam a kamion platóján döglök (rettenetesen kemény), révén üres, ám csak holnap lesz áru a teherautó bendõjében. Reggel visszavisz az autópályára, ahonnét Prágán keresztül Németországba s Dániába veszem az irányt. Hjaj, csak sikerüljön! Most viszont aludnom kell, holnap is hosszú s fárasztó napom lesz, csak bírjam erõvel!
    Második nap
    Lassú s kegyetlen volt az ébredés a kamion platóján. Amúgy ez egy kiskamion, de ez sem változtatott azon, hogy iszonyú kemény volt. S akármilyen fáradt is voltam, mégsem bírtam elaludni sokáig. Azért csak sikerült, de reggelre fájt mindenem. Ami még nem is lett volna akkora gond, ha nem kezd el esni az esõ. Amitõl mindig is tartok egy ilyen úton, az már a második nap utolért. Szörnyû! Nem volt kellemes erre ébredni. Még szerencse, hogy volt ponyva a fejem fölött. Na de hogy is volt aztán? Szinte hihetetlen, hogy még csak a második napnál tartok. Olyan sebesen úsznak el az órák, hogyha nem írnám le a történteket, akkor lehet 1 hét múlva már nem emlékeznék rá. Tehát a srác (azt hiszem Balázsnak hívták) megrakodott, aztán szitáló esõben kivitt az autópályára, mely Prága felé vezetett. Még szerencse, hogy volt ott egy híd, ami alatt fogvacogva, káromkodva, de mégis száraz helyen folytathattam a stopolást. Ilyen szar idõben még sohasem álltam kinn az út szélén. Nem is hiányzott, az igazat megvallva. Eléggé lenyomta a hangulatomat az idõjárás, plusz sehogyse akartak felvenni. Elkeseredtem. Aztán végre valahára a „D” táblácskámra megállt egy (szerintem) keletnémet, 45 körüli faszi, aki elhozott Halle-ig, egy (rohadt) benzinkúthoz. Tavalyelõttrõl egy kicsit viszolyogva tekintek a benzinkutakra. A pali nem tudott angolul, én meg németül, így elég némára s unalmasra sikeredett a közös út. Annyira nem is bánom, mert nemigen volt szimpi a fószer, de azért rendes volt tõle, hogy elhozott. Ráadásul végig esett ez a kurva esõ. Szerencsére mire ideértem már elállt, sõt a Nap is kisütött.
    Itten találkoztam egy cseh stopossal (végre!), aki Amszterdamba, majd utána hova máshová igyekezne, mint Barcelonába. Fõzött egy pocsék kávét, de egészen jól eldumáltunk, majd jó szerencsét kívánva elbúcsúztunk. Ahogy elnézem, õt már fel is vették, örülök neki. Egyrészt nincs konkurencia, másrészt legalább õ elszabadult innen. Jómagam inkább most leültem naplót írni, mert túl sok lesz, ha nem írom le rögtön. A környék egyébként nem is olyan rossz, szerintem simán lehet sátorozni. Nem is lenne gond annyira, ha itt kellene töltenem az éjszakát, legalább kipihenném magam rendesen.
    Rájöttem egyébként, hogy a stopot már igencsak meguntam, vagyis inkább belefáradtam egészen. Emlékszem, 2 éve nagyobb lelkesedéssel írtam a naplót is. Mondjuk, akkor nem szoptunk ennyit mindjárt az elején, sõt szerintem máskor sem. S az esõ sem esett, csak kétszer egy kicsit. Mindegy, továbbra is kitartok, szeretnék eljutni a Nordkappra, aztán haza is. Ám ahhoz fel kellene állnom, s szakadatlanul követelni, hogy vigyenek el legalább Hamburgig…
    Nem volt kedvem sokáig követelõzni… A „jussomat” holnap kapom majd meg. Mára inkább egy nagyobb lélegzetû alvást terveztem, egyedül végre. Nem holmi platón meg ilyesmi helyeken, s akkor akarok kelni, amikor én szeretnék. Ma is fél 8-kor kellett kelni, mert a fekvõhelyemet mindenféle csip-csup árukat akartak begyömöszölni…
    Holnap már valahol le kellene fürdenem, hiszen utoljára otthon fürödtem, tegnapelõtt. Hihetetlen, hogy még csak második napja vagyok úton egyébként. Nem tudom eldönteni, hogy milyen gyorsan vagy jól haladok. Szerintem tovább is lehetett volna jutni ma estéig. Bár ki a fene tudja ezt? Annyira haldoklik már a stop, csoda, hogy eddig is sikerült eljutnom. Ráadásul milyen kedvezõtlen feltételek mellett. Mindegy. Ha holnap már Dániában, esetleg Svédországban leszek, akkor szerintem jövõhét közepére megérkezhetek a Nordkappra. Istenem, milyen csodálatos is lenne! De nem szeretnék hamis illúziókat kergetni, hiszen most hétvége lesz, s ez egyet jelent a kamionstoppal, amit fenemód rühellek. Ha útitársacskám idejében jelezte volna, hogy nem jön, akkor már 4-én, azaz hétfõn elindulhattam volna. Bár lehet, hogy így jobb, nem tudom. Annyit viszont szeretnék kívánni, hogy holnap minél messzebb juthassak el. A Jóisten segítsen utamon.
    Harmadik nap
    Megfelelõ szavakkal nem is tudnám leírni helyzetem állását, sõt a nyomdafesték sem bírná el, attól tartok. Érdekes hely ez az Európa, csessze meg. Spanyolban minden szarrá olvadt, itt meg minden szarrá ázik! Csak a bolondnak tetszhet ez. Legalábbis mostanában. Remélem ez a nagy dög felhõpamacs, mely rátelepedett Közép-Európára, s csak úgy okádja ki magából a csapadékot, már nem bírja sokáig. Ma reggel ismét arra a gyönyörû eseményre ébredtem, hogy esik. Úgy vélem követnek a felhõk, hogy száradjanak el! A sátram csurom víz lett, hogy a rosseb egye meg! Most itt ülök ebben a buta német büfében, ahol mellesleg méregdrága minden. Hogy egyebet ne mondjak, egy pöcspulyka 1 literes ásványvíz kettõ-tízbe kerül. Anyátok! Inkább szomjan döglök, vagy iszok esõvizet, abból úgyis annyi van, mint a rosseb… Ki is néztek már ezek a fasznarancs pultosok, hogy „nézd már, a tróger nem rendel semmit, csak irkafirkál”. Be lehet kapni. Csontig. Itt se lennék, ha nem esne az esõ. Viszont így is meg kell próbálnom eljutni legalább Hannoverbe, mert itten begolyóznék, ha még egy napot el kellene töltenem. Ráadásul tiszta víz minden. Az elõzõ stopom (egyébként a 3.) is esõben keletkezett, úgyhogy van remény. Amúgy elkeseredve nemigen vagyok, viszont nagyon szeretnék már innen eltûnni. Németországból is. A szlávoktól egyelõre sikeresen megszabadultam, a németeket sem kultiválom nagyon. Fenemód nem tud lekötni a német kultúra, pedig igen színes s gazdag. Egyelõre nem érdekel. Az újlatin kultúrák mindig is jobban vonzottak, jóllehet ott talán a sikeres útjaim is elfogultabbá tesznek. Minél inkább szeretnék már innen elkotródni, annál inkább vágyom már Dániába, vagy esetleg Svédországba. Nagyon remélem, hogy ma lesz egy cseppnyi (nem esõcseppnyi!) áttörésem, nem akarok még napokig szívni.
    Nos, úgy tûnik nem is lesz rá szükség! Miután kijöttem a büfébõl (nem volt kedvem megvárni, amíg megszáradok), visszamentem a tegnapi helyemre. A rohadt esõ még szitált, amikor elkezdtem stopolni, s amolyan nyálkás, nyirkos filmréteget vont az egész tájra, no meg a lelkemre. Gusztustalan idõ volt/van. Esõkabátban szobroztam ottan, úgy néztem ki, mint egy hülyegyerek. Nem sok reményt láttam arra, hogy valamelyik germán beenged a luxusautójába egy jött-ment, ázott figurát. Ám 1 óra ázás után felvett egy középkorú német férfi, aki kisteherautóval volt. Õt nem zavarta, hogy csurom víz mindenem, még a hangulatom is kezdett helyrebilleni. Szerencsére tudott angolul, így valamelyest tudtunk kommunikálni. Nem tudom miért, de valahogy nekem olyan erõltetett a fritzekkel beszélgetnem. Amúgy is kellene sürgõsen egy vérátömlesztés az angoltudásomnak, igencsak megkopott már. Majd. A fószer egy Celle nevû szép kisvárosba hozott. Aranyos városka, szívesen bejárnám, fényképezkednék, napoznék a parkban, ha történetesen nem szemerkélne minduntalan itt is az esõ. Hjaj. Mindig az esõ. Örökké nem eshet… Emlékszem, 2 éve mindössze két napunk volt olyan, hogy esõ ellen kellett menekülnünk. Na igen, az mediterrán vidék, téli csapadékmaximummal. Úgy tudom, hogy Észak-Németország már az óceáni vagy a nedves kontinentális éghajlat hatása alatt áll. Ennek nem örülök túlságosan, fõleg, ha belegondolok abba, hogy július van, elvileg a legmelegebb hónap. Ezért is el kell majd számolniuk a mutiknak, a nagyhatalmaknak, a környezetrombolóknak. Vagyis azért, mert elvették tõlünk az évszakok természetes rendjét. A ma született gyerekek lassan már meg sem tudják majd mondani, hogy pl. milyen az igazi tavasz. Meg nyár. Mert ki látott már olyan nyarat a Kárpát-medencében (s tágabban Közép-Európában is), hogy 3 napig dögmeleg van, majd 3-4 napig esõ? Ez 1-2 éve kezdõdött igazán s mélyen bánt. Hiszen jómagam örök Napimádó volnék, számomra (s még sokak számára) egy nagyon értékes természeti kincs kezd felborulni. A rend. Az évszakok rendje és a többi kincs. Szomorú, és ezért haragszom a legjobban a környezetrombolókra, leszámítva a többi szennyezést és károkozást. Ha a gyermekkoromra gondolok, abban folyton folyvást a napfény, a nevetés és a vízpart voltak a fõszereplõk. Ha ilyenek lesznek (vagy rosszabbak) a következõ nyarak, mint most, akkor lehetséges, hogy gyerekeink ebben már sohasem részesülhetnek. S ha a többi pusztítást is hozzáadom (mert itt nem csak a nyárról van szó), akkor már az életterük is veszélybe kerülhet. Ám rendíthetetlen optimizmusomnak hála, hiszem, hogy ez az állapot mulandó s lesz még igazi nyár!
    Kicsit elkalandoztam. Túl sokat gondolkozom… Szóval Cellében dekkolok a vasútállomáson, egy padon üldögélve. Nézem ezt a… ezt az esõt. Szörnyû! Amúgy történt jó dolog is mielõtt ideértem volna. Ugyanis a faszi, aki hozott, a cellei Halliburton (tessék egy multi!) kirendeltségen dolgozik. Az amerikai alelnök becses kincsében… Ez annyit jelent, hogy elvitt a telephelyre s megengedte, hogy ott lezuhanyozzak. Mennyei volt. Éljen a Halliburton!:) Három nap után olyan édes a zuhany, mintha egy kád mézben áznék. Fõleg stop közben, sze’ az emberre rárakódik mindenféle kosz meg retek. Ha le nem mossa az esõ addig… Szóval áldás volt a javából. Remélem ismeretlen jótevõmet is megáldja a Jóisten. Utána összedobott nekem egy löttyöt instant (fûrész)porból. Utálom az ilyet, de a gyomromnak elengedhetetlen a meleg étel ilyenkor. Aztán behozott a belvárosba, megmutatta a Hamburg felé vezetõ utat, majd kitett egy szupermarket elõtt. Egyes németeknek van egy számomra idegesítõ tulajdonságuk, mégpediglen az, hogy teljesen hülyének néznek mindig. Tényleg gyépésnek néznék ki?:) Például százszor elmondta, hogy merre kell Hamburg felé stopolni. Így is elfelejtettem, majd megkeresem, nagy ügy. Plusz elmagyarázta, hogy a csapvíz iható a telephelyen. A konyhában. Esküszöm, erre sem jöttem volna rá soha. Az elõzõ sofõröm is legalább 80 kocsinál mutatta meg, hogy a „HH”-val kezdõdõ rendszámok bizony hamburgiak… Ezt a rendszert már legalább 4 éve megismertem, még Szlovéniában. Mindegy, örülök azért, hogy elhoztak legalább. A zuhanytól csak átmenetileg frissültem fel. Az óriásboltban vettem kenyeret meg ásványvizet végre. Csúful arcon vágott a felismerés, hogy a boltban nem volt sör. Pedig vettem volna 1-2-t..:)
    Tehát most itt dekkolok az állomáson. Elég hûvös van, minden csupa víz, nem lehet leülni, csak itten. Lassan elindulok Hamburg felé stopolni. Hihetetlenül nincs hozzá kedvem, de muszáj. Hátha eljutok ma oda, nagyon örülnék neki. Az sem lenne gond, ha csak holnap, mert a fickó szerint sütni fog a Nap. Úgy legyen!
    Ez a mai bejegyzés elég hosszú lesz. Celle-bõl kaptam 2 villámstopot, két fiatal német srác részérõl. A második fiatal az autópálya-kivezetõig vitt, ami a hõn áhított Hamburgba vitt volna. Hál’ Istennek a kamionos, aki mindössze 5 perc várakozás után vett fel, Lübeckbe ment, így elkerültük Hamburgot. Nem is baj, hiszen ez a Hamburg olyan hatalmas város, hogy soha a büdös életben nem találtam volna ki onnan. Olyan gyorsan történt az egész. Kiszálltam a kamionból, elrohantam jegyet venni, elbúcsúztam – egyébként a hetedik – sofõrömtõl, aztán már a hajón is találtam magam egy 4 személyes kabinban. A jegy kicsit húzós volt, mintegy 36, 5 euró, azaz 9100 Ft. Hm. Szerintem megérte. Ki tudja, hogy Dániában vajon mennyit kellett volna költenem? Egybõl lübecki táblát kellett volna kiraknom. Mindegy, így is jó. Aztán, ma már másodszor is lezuhanyoztam, s tiszta inget húztam az alkalomra. Sohasem utaztam még tengeren! Két éve sajnos elmaradt, pedig lehet, hogy az szebb is lett volna, bár a rosseb tudja ezt megmondani. Az a baj, hogy este 10-kor indul a hajó, így éjszaka nem fogok sokat látni. A „cellei emberem” kételkedett benne, hogy holnap (!) Koppenhágában lehetek, s tessék. Valljuk be õszintén, én is! Szinte hihetetlen (s most vissza kell lapoznom a naplóban), hogy most itt vagyok, reggelre pedig Malmö-ben. Mindössze 3 nap alatt s 10 ezer forintból! Ez minden képzeletet s ábrándot felülmúl. Ráadásul a hajót Nils Holgerssonnak hívják, aki a mesében is éppúgy csodás kalandokat élt át, mint jómagam. Nem gondoltam volna, hogy holnap reggelre meglesz az áttörés, ’sze Malmö kb. félúton van Budapest s a Nordkapp között. Holnap megkezdem a „támadást” a csúcs felé. Most kezdõdik csak igazán az út. Lehet, hogy ami eddig volt, csak gyerekjáték a most következõkhöz. Remélem nem! Eddig is eleget szívtam már, most viszont újfent felragyogott a csillagom, tündököljön nekem ott fenn legalább a Nordkappig!
    Negyedik nap
    Na, itt vagyok hát a Skandináv-félszigeten. Reggel 7. 30-ra kötött ki a hajó Trelleborgban. S itt nyilvánul meg az a rossz érzésem, ami a jegyvásárláskor ötlött fel bennem. A jegykiadó nõ ugyan bregyogott valamit, hogy nem pont Malmö-be megy a hajó, kérek-e buszjegyet is. Nem. Ugyanis nem vettem komolyan a távolságot. Ezt eddigi életem is tanúsíthatja talán. Azt, hittem csak a belvárosba visz be a busz. Ezt nagyon eltaktikáztam:) Mindegy, innen kell akkor elkezdenem stopolni, mivel Malmö innét 30-35 km-re van. Javíthatnék igazán az angol tudásomon! Nem érteném félre néha a dolgokat.
    Akkor stopoljunk. Csak van itt egy kis bibi: honnan szerzek kartondarabot? Ezek a népek nemigen szemetelnek errefelé, habár itt a parkban, ahol üldögélek, egy bácsi sétáltatja a kutyáját. Simán hagyta, hogy ideszarjon a kutyája a játszótérre (ahol egész nap rohangálnak a gyerekek!), sõt a cigicsikket is jóízûen taposta el a parkban. Hm. A másik csalódás az volt, hogy azért van ám itt szemét az utak mentén és a járdákon, plusz itt a parkban is 1-2 pad tiszta madárszar. Habár nem tudom, lehet, hogy hétfõn, azaz holnap, mindent feltakarítanak s lemosnak. Úgyhogy egyelõre várok az „ítélethozatallal”, nem sietem el. Viszont megmernék esküdni reá, hogy a Természetet tisztán tartják, nem rondítják tele, mint nálunk. Mondjuk ezeket leszámítva, ez a park is tiszta s békés. Egész csendes lenne amúgy, ha nem futna itt mellette egy országút. Megaztán, ez csak egy apró töredéke Svédországnak, hiba lenne messze menõ következtetéseket levonni. Lassan falok valamit, aztán keresek kartont, jobb híján letépem a füzetem hátoldalát.
    Nem nyomtam sokáig, mert meguntam. Gondoltam egyet és lejöttem inkább ide a partra. Idefelé láttam néhány magyar kamiont, az egyik sofõrrel beszéltem is, azt mondta Stockholmba mennek. Kár. Viszont megtudtam, hogy nincsen hétvégi kamionstop Svédországban, sõt szerintem Norvégiában sem. Elmondta, hogyha elõbb jövök, elcsíphettem volna 1-2 magyar kamionost, akik Norvég felé mentek éppen. Mindegy, biztosan lesz még lehetõség. Ugyanis van itt nem messze egy kamionterminál, plusz a kompról kihajtó kamionok is arra mennek. Majd szépen kiállok oda, aztán lesz, ami lesz! Egyébként baszott meleg van. Szerintem van vagy 30 fok. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Svédországban fogok elõször napozni az út során! Kár, hogy itt a közelben nem láttam szelíd partot, igaz nem is kerestem. Ami itt van, az kurva büdös! Sok parton megfordultam már, de egyiknek sem volt ilyen szaga, mint ennek itten. Mert ez szag. Holott a tengernek illata van, nem ilyen büdös záptojás szaga. Vagy én voltam már régen tengerparton, vagy ez a partszakasz nagyon szennyezett. Amin nagyon nem is csodálkoznék, hiszen van itt egy csomó ipari létesítmény. Hogy lehet az, hogy a nagy jóléti svéd kormány nem tesz semmit ezügyben? Egyébként még egy darab szelektív hulladékgyûjtõt sem láttam. Németországban még az állomáson is voltak ilyen kukák. Remélem nem csalódok ilyen apróságok miatt Svédországban. Mindenesetre napozni jó, így folytatom a döglést, aztán ha lesz kedvem, kimegyek az út szélére stopolni.
    Az überhiper szívás csak egy enyhe kifejezés a helyzetem leírására. Olyan gyorsan s hirtelen pottyantam ki az álomvilágból (megint), mint a huzat. Nos, kiálltam stopolni az útra, s felvett egy magyar kamionos, aki csak Malmöig tudott hozni. Mondom oké, csak innen jussak el végre. Óriási baklövés volt! Ugyanis ezeknél a szerencsétlen svédeknél sincsen autópálya kapu, sõt még benzinkutat se raknak a pálya mellé. De azért jótevõm talált egy benzinkutat, s ott szálltam ki. Azt találtuk ki, hogy jobb lenne, ha visszamennék Trelleborgba, mert a pályán a kutya sem vesz fel, a kútnál is kicsi a forgalom. Gyengeelméjû voltam, hogy eljöttem Trelleborgból, ’sze ott van egy csomó kamion (magyar is), kiktõl lehet, hogy kaptam volna egy norvég fuvart. De ki a rosseb tudta ezt? Úgyhogy most szépen vissza kell jutnom valahogy, ha kell gyalog is visszamegyek! Csak az a baj, hogy legalább 40 km… Ez gyalog s ilyen nehéz cuccal is uszkve 2 nap. Annyit azért nem akarok szopni! Ráadásul, hogy tetõzzön a „baj”, elkapott egy futózápor, a régi kedvencem… Mert egy nap nem is nap esõ nélkül. Most itt ülök egy nagy fedett dobozban, ami szerintem kukatároló. Szerencsére kezd tisztulni az ég, de még dörög. Megvárom, amíg elvonul a felhõ, aztán folytatom a stopot Trelleborgba.
    Egyébként a svédek abszolúte nem vesznek fel stopost – szerintem. Elég nagy hiba. Mi lenne, ha ketten lennénk? Egész nyáron itt szopnánk! Viszont én a jövõhéten szeretnék már a Nordkappon lenni, ha törik, ha szakad!
    „Alvó szegek a jéghideg homokban,
    Plakátmagányban ázó éjjelek.
    Égve hagytad a folyosón a villanyt.
    Ma ontják véremet.”
    Pilinszky Négysorosa jutott eszembe, plusz amúgy is Hobo-t hallgatok most. Ugyan nekem nem ontják véremet, inkább csak a verejtékemet… „Kicsit” nehezen indul be a skandináv stop. Nos, a benzinkútnál meguntam az üldögélést, s valami okosabb dolgon kezdtem el törni a fejem. Elhatároztam, hogy benézek Lundba, egy közeli kisvárosba, s keresek valami buszfélét vissza Trelleborgba. Valahogy kényelmesebb, mint véresre gyalogolni a lábam. Nagy nehezen, a sokadik megkérdezés után végre megtaláltam azt a buszmegállót, ahonnét megy egy helyi járat TB-ba. Már most utálom azt a várost, olyan, mint Algeciras. Azzal is annyit szarakodtunk anno 2 éve. Ám mégis, így visszatekintve, mintha Spanyolban nem szívtunk volna ennyit. Hát igen, az idõ sok mindent megszépít. A helyzet úgy néz ki amúgy, hogy 20. 45-kor megy az utolsó busz ebbe a tetves Trelleborgba. Mivel munkaszüneti nap van, csupán 3 óránként megy ez a busz. Egyébként 2 perccel késtem le az elõzõt… Ígyhát várnom kell még cirka 2 órát, mert 1 óra már letelt. Ha tényleg jön, s ha a buszsofõr elfogadja az eurómat, akkor még ma este visszatérhetek szeretett városomba. Ha nem, akkor reggel váltanom kell némi svéd koronát, hogy a rosseb egye meg! Ami azt jelenti, hogy itt, Lundban kell töltenem az éjszakát. Ez nem is lenne olyan nagy gond, mert elég szép kis városka. Azért szomorú, hogy erre a kis kiruccanásra elment egy egész napom. Remélem nem lesz drága ez a pöcspulyka buszjegy, bár a skandiknál mindent el lehet képzelni, ha az árakról van szó. A lényeg, hogy legkésõbb holnap eltûnök innen. Befizettem a tanulópénzt, vagyis Trelleborgban csakis norvég fuvart (lehetõleg minél hosszabbat) fogadhatok el. Svédországból ki kell jutnom! Viszont annak örülök, hogy lebeszéltem magam a gyaloglásról TB-ba. Amíg ide bejöttem, az is egy tortúra volt ezzel a dögnehéz cuccal. Pedig ez csak 3-4 km volt. Sajnos már megint elszúrtam, hogy ennyi mindent beraktam a táskába. Mindig ez a fõ gond, minden utamnál! Többet nem, egyszerûen nem ismételhetem meg ezt a bakit. Gondolkoztam egyébként, hogy mi az istent kellene kidobnom a táskából, de rájöttem, hogy minden kell. Ha meg kidobok 1 inget vagy 1 darab zsebkendõt, nem lesz könnyebb:) Ha a konzerveket mind befalom, talán 2 kg-t nyerhetek. Rólam is lejön az út végére vagy 5 kiló, de hát addigra már biztosan megszokom. A ruhákat azért nem kéne kidobnom, mert ki tudja milyen hideg lesz éjszaka északon.
    Azért rossz érzés, hogy az sms-eimben folyton hazudok az otthoniaknak. Sajnos nem tehetek mást, ha nem akarom, hogy még jobban aggódjanak. Viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy egyedül indultam el. Persze néha, amikor el vagyok keseredve, akkor „túlgondolkozok” 1-2 dolgot. De érdekes, ha történik valami apró jó dolog, olyan hamar elillan a rosszkedvem, mintha nem is lett volna. Valami nem hagyja bennem, hogy nagyon elszontyolodjak.
    Talán a rendíthetetlenség, ami visz, von, húz s nem engedi, hogy elhagyjam magam. A most következõ napokhoz képest lehet, hogy csak bábjáték volt az eddigi. Remélem nem lesz igazam! Bár a mai nap ennek az elõszelét hozta el. Mondjuk a mostani helyzetem az én hibám. Türelmetlenül elfogadtam egy nyúlfarknyi stopot, holott ahol ilyen távolságok vannak, kevéssel nem lehet beérni. Nem tudom hány km lehet még Addig. Becsléseim szerint olyan 2000-3000 kilométer, de inkább 2500. Ez is nagyon sok, fõleg itt, északon. Erõsnek kell lennem, mert elbukok. Amit a Nordkappon éreznem kell majd (még nem tudom mit, de sejtem), azt nem kapom meg egykönnyen. A mai nap is jó lecke volt eddig, észbe kell kapnom s megvívnom ezt a harcot. (Magammal.) Ma kaptam egy jó nagy sakkot, de a holnapi válaszlépésem nem fog késni 1 másodpercet sem! Egyébként azért írok ennyit, mert unatkozom s várom a buszt. Még másfél óra. Este folytatom, maradjon még üres lap…
    Na, újra ott vagyok, ahol elkezdtem a mai napot, vagyis a csodálatos Trelleborgban. Ráadásul ugyanott vertem fel a sátrat, ahol délután napoztam. Remélem nem lesznek hívatlan vendégeim. Bár nem hinném, hogy a svédek nagyon rászorulnának a konzerveimre… Ebben a tekintetben nagyobb biztonságban érzem magam, mint Spanyolországban.
    Szóval, ez a nap igen fárasztó s hosszú volt, akárcsak a többi. Gyakorlatilag semmi haszna nem volt, kivéve néhány értékes információt. Holnap nem fogadhatok el Svéden belüli fuvart, csakis Norvégiába menõt. Azért örülök, hogy újra itt vagyok, holnap azért megfontoltabban kezdhetek neki a stopolásnak. Egyébként a buszsofõr nagyon rendes volt. Nem kellett fizetnem semmit, csupán egy röpke rábeszélés volt szükséges. Sõt, amikor megérkeztünk, elmagyarázta hogyan juthatok vissza a partra. Rendes volt. Most viszont elteszem magam holnapra, hogy kipihent legyek. Holnap is hosszú napom lesz, remélem sikeresebb. Ja, és holnap végleg szeretném elhagyni ezt a várost…
    Ötödik nap
    Na, újra egy nap, mely újabb lehetõségeket (vagy kudarcokat) kínál. Egész jól aludtam az éjjel, hideg sem volt, bár egy kicsit tartottam attól, hogy az éjszaka belém köt a rendõrség. Mert egyszer félálomban láttam valami villogást. Úgy tûnik tehát, hogy Svédországban lehet vadkempingezni, ha nem zavarsz senkit. Nekem eszem ágában sem volt feltûnést kelteni, minél eldugottabb helyet kerestem tegnap.
    Itt a közeli szupermarketben vettem kenyeret meg egy csomag teasüteményt, hogy egy kicsit változatosabb legyen az étrendem. Csak halat zabáltam eddig. A pénztáros lány azt mondta, hogy kb. 3 eurót kóstált az egész pereputty. Drága, de muszáj volt már kenyeret vennem. Tehát tele a hasam, megmosakodtam az óriásbolt vécéjében, süt a Nap, szóval ideális a helyzet a stopoláshoz. Elmegyek a kamionterminálba, hátha fogok egy magyar kamiont. Úgy 1-2 órán belül szeretnék már valamilyen jármûben ülni, persze Norvégia felé…
    Az 1-2 órából 9 lett s nem vett fel senki. Roppant elkeserítõ! Több száz kamion s autó húzott el mellettem, s csak 2-3-an álltak meg, de el nem vittek. Nagyon csalódott vagyok, nem titkolom. Egyszerûen nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Ennyire nem nézhetek ki trógerül, hiszen még csak 5. napja vagyok úton! A svédek meg… Ezek vagy nem tudják, hogy miért állok az út szélén, vagy ennyire féltik az autójukat? Ennyire idegenfélõk lennének a svédek? Már 2 napja ebben a rohadt Trelleborgban vagyok, szinte hihetetlen! S én reggel még egy narviki stopról álmodoztam, micsoda illúzió! Még Oslóig sem vittek el, nemhogy a messzi északra. Gyanítom, hogy a norvégoknál is ugyanez a helyzet. Ahol ennyi pénz van, nem is nagyon számíthatok másra – szerintem. De a norvégoknál csak kitaláltam volna valamit. Egyszerûen totálisan szerencsétlen ez a nap. Annyira elment a kedvem az egésztõl, legszívesebben már holnap hazamennék. S még csak az ötödik napnál tartok! Nem tudom miért romlott el minden tegnapra. Trelleborgig olyan simán ment viszonylag minden, most meg? Hjaj, bonyolult dolog. Viszont ilyen könnyen azért nem adom fel. Még 4-5 napig próbálkozok, aztán feladom. Ennyit a rendíthetetlenségemrõl. Mondjuk elég nehéz jókedvûnek maradni, ha egész nap az út szélén kell állnom megalázóan. Ha szombat délig nem vesznek fel, akkor nézek valami kamiont hazafelé. Vagy, ha nem lesz kamion, akkor 18-án, hétfõn, hazarepülök potom 22 ezerért. Legalábbis Ádi ennyit nézett a neten. Lehet, hogy a poggyászköltség nincs benne. Mert ez a dög van vagy 15-20 kg, hanem több. Nagyon rosszul esik ezeket a szavakat leírni egyébként. Amúgy, ha röpcsivel mennék haza, akkor az egész út durván 55 ezerbe került. A semmiért ennyit kidobni, kész röhej. Ennyibõl elmehettem volna nyaralni rendesen, s nem kellett volna az út szélén szopni. Nehéz a szívem. Egy ilyen nagyszerû álom nem törhet csak úgy darabokra! Sajnos az optimizmusom is erõsen megcsappant. Szomorú vagyok, igen. Pedig úgy szeretnék eljutni a Nordkappra. Most meg már olyan távolinak tûnik az egész, sõt nem is biztos, hogy akarom már. Lehet, hogy ezért nem vesznek fel. Nem tudom mit gondoljak már, össze vagyok zavarodva. Ha holnap elvisznek Oslóba, vagy még tovább, akkor helyreállok. De olyan nehéz! Ha a Nordkappig eljuthatnék, akkor onnantól semmi sem izgatna. Valahogy hazajutnék, az holtbiztos. Ha kell koldulnék is, de hazamennék.
    Olyan büdös ez a tenger itt. Ez nem is tenger, hanem pocsolya. Utálom már ezt is. Nincs egy normális sátorhely, csak itt a parton, de ez is elég zûrös. Emberek s autók járkálnak itt össze-vissza a füves part mellett. Most megpróbálok keresni valami eldugottabb helyet, de azért nem erõltetem meg magam. Egyébként érdekes, hogy Gibraltárig sokkal nagyobb elánnal akartam eljutni, mint most a Nordkappra. Pedig nagyon kíváncsi vagyok rá. De most nem akarok vonatokon bliccelni, mint Spanyolban. Itt méregdrága minden. Mennyi lehet egy sima jegy vagy netán a büntetés? Nem tudom s nem is érdekel most. Jobb lesz, ha nem folytatom, mert teljesen kiborulok. Holnap korán kelek s felvetetem magam. Ennyi.
    Hatodik nap
    Egy újabb idegõrlõ nap kezdete. Lassan kimegyek megint az útra elcseszni az életembõl néhány órát. Nem tudom mit csinálok, ha ma sem vesznek fel. Mert ez a tétlenség s kudarc nagyon megvisel. De valamiért biztosan el kellett induljak erre az útra! Egyszerûen oda kell érnem a Nordkappra! Vagy ezt a kudarcot kell átélnem? Mondjuk a kudarc is addig tartana, amíg összegyûjtenék megint egy csomó pénzt, s újra eljönnék, de már nem stoppal, hanem vonattal vagy kocsival. Ha lett volna még 50 rugóm, akkor itt a Skandináv-félszigeten vonatoztam volna. De hát ki az isten tudta, hogy ennyire szar itt a „stop”? Eddig azt hittem, hogy az olaszoknál a legrosszabb a stop, de rájöttem, hogy a svédek vizsgáztak elégtelenre ebbõl a tárgyból. Tanulhatnának a franciáktól egy kis lazaságot, akiknek csillagos ötös a vizsgaeredményük. Érdekes, ott nem félnek egy jöttment egyetemistától, teljesen lazák. Lehet, hogy elég lett volna csak oda elmenni fürödni meg napozni. Mindegy. Lehet, hogy csak ma meg holnap próbálkozok még, aztán hazakotródok. Utálom már ezt a várost.
    Nem tudom, van-e még értelme folytatni a naplóírást, mivel úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Nem kínlódok tovább. Beszéltem itt két magyar kamionossal, hogy mi van ilyenkor, mit lehet tenni? Azt mondták, hogy szerencsém van, hogy itt ragadtam le, mert innen még könnyen haza lehet jutni viszonylag. Mondták még, hogy jobb, ha hazamegyek, mert itt az életben nem fognak felvenni, sõt Norvégiában sem. Ez a beszélgetés némileg helyreállította a lelki békémet, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól érzem magam. Az álmom, hogy a Nordkappon legyek, beteljesedetlen maradt – egyelõre. Mert nem széttört az álmom, hanem csak átalakult. Kezd visszatérni az optimizmusom:) Jövõre megpróbálom megint, de nem stoppal. Veszek egy ócska autót s azzal eljövök. Majd meglátjuk, hogy mint lesz. Elhatároztam, hogy mégis befejezem ezt az útinaplót, legfeljebb csonka marad és jövõre folytatom.
    Most itt ülök a „hajóváróban” s várom értelemszerûen a 17. 45-ös kompot, mely átvisz Sassnitzba. Ott fognom kell egy magyar kamiont, ami szépen hazavisz, s elfelejthetem ezt a „rémálmot”. Remélem legalábbis.
    Lejárt a 3 óra várakozási idõ, úgyhogy feljöhettem a hajóra. Aminek a papírok szerint már legalább fél órája el kellett volna indulnia. Nem értem mi lehet a baj már megint. Most itt ülök amúgy egy rakás idegesítõen pénzes német között, akik jókora húsokat zabálnak súlyos eurókért. Ne irigykedj! Jómagam rögtön a desszerttel kezdtem s azzal is fejeztem be a „vacsorámat”. Ugyanis vettem egy jégkrémet, hogy valahogy azért csillapítsam az éhségem. Gusztustalanul drága itt minden. Épp ésszel ezt magyar ember (ráadásul diák) fel nem foghatja. Mintegy 6 eurót kóstál egy pöcspulyka saláta. Gondolom nem egy kiló kerül ennyibe. Egyébként jókora fasznyak voltam, hogy idefelé kifizettem 36 eurót a hajójegyért, mert most csak 13-at kellett kiégetnem, igaz csak Sassnitzig. De hát ez is Németország, ráadásul csak 3 óra az út, nem 9. A magyar kamionsofõrök azt mondták Trelleborgban, hogy sok magyar kamion megy innét egyenesen haza. Kíváncsi vagyok, hogy még ma este tudok-e fogni valakit. Az is jó lenne, ha holnap hajnalban venne fel valaki, mert akkor még hazajuthatok a hétvégi kamionstop elõtt. Bár a 7, 5 tonnások simán közlekedhetnek, úgyhogy azok is hazavihetnek. Erõm bõven van még a hazaútra, efelõl biztos vagyok. Amúgy a rosszkedvem is elillant már, inkább már csak afféle csalódást s belenyugvást érzek. Inkább csak azt nem értem, hogy a csudába adtam fel olyan hamar? A kedvezõtlen feltételek miatt talán? Csak ennyi? Gibraltár felé sem voltak valami fényesek a kilátásaink, mégsem adtuk fel. Viszont ott nem volt ilyen rettentõ drága semmi. Sovány kifogás. Mindegy, ha tépelõdöm, akkor sem változtat semmit a helyzetemen. Mostmár csak azt szeretném, hogy biztonságosan hazaérjek hétvégéig. Nem tudom már, hogy valóban kudarcként kell-e felfognom ezt az utat. Hiszen láttam megint sok szép dolgot, s újfent megtapasztaltam egy csomó mindent. Ha a sorsot meg efféléket nézem, akkor lehet, hogy volt értelme ennek az útnak is. Á! Ha jól hallom, mögöttem magyar kamionosok ülnek! Ha befejezték a kajálást, beszélek velük. De jó lenne, ha elvinnének. Útinaplóm ezzel a válasszal folytatódik majd.
    „Befejezés”
    (Hetedik és nyolcadik nap)
    A hajón lévõ kamionosok sajnos nem tudtak elvinni Magyarországra. Viszont érdekességként megjegyzem, hogy odaült az asztalomhoz egy indiai katolikus pap beszélgetni. Érdekes beszélgetés volt, habár inkább õ akarta a társalgást. Unatkozott. Jómagam elmélyedtem a gondolataimban. Miután kifogytunk a témákból, tovább néztem a tenger játékos hullámait. Õ felállt s otthagyott. Pontosan Isten „szolgájának” kellene jól meglennie „egyedül”. Ott az Úr s unatkozik? Ugyan már. A hajó kb. 1 órát késett egyébként. Ami nekem a sötétedés miatt volt kellemetlen. Amikor kiszálltam, megijedtem, hogy milyen üres a kikötõ Sassnitzban. Némi keresés után eltaláltam oda, ahol könnyedén stopolhattam a „H” táblámmal. Ott még váltottam néhány szót a hajón megismert magyar kamionosokkal, aztán ketten el is mentek dolgukra. A többi pihent reggelig. Amúgy a hajón beszélgettem velük úgy 2 órát, de a végén szörnyen untam már a kamionos sztorikat. Eddigi stopos „karrierem” alatt több száz vagy ezer ilyen mesét kellett már végighallgatnom, rettenetesen belefásultam már. Mindegy, egyik fülemen be (vagy be sem megy), a másikon ki.
    Tehát azzal a komppal, mellyel én is jöttem, nem vitt el senki. Meg kellett várnom a következõt, vagy ha kell, az azutánit is, meg az azutánit is. Kellemetlen fagyoskodással s félálomban vártam meg az éjjel 2 órát. Ide-oda szaladgálás s rohangálás, nomeg egy kis káosz közepette sikerült beszélnem egy sofõrrel, aki hajlandó volt elvinni Budapestre. Csak volt egy kis bökkenõ, mégpedig az, hogy reggel 8 órakor indult csak tovább. Tessék. Mintegy 5 és fél órát kellett fagyoskodnom ott a kiszemelt kiskamion közelében… Néha el-elbóbiskoltam, de nem tudtam nagyon aludni. A reggeli napfényt talán sosem vártam még jobban, mint akkor. Érdekes az Élet. Hál’ Istennek eljött végre a 8 óra is, és már indulhattunk is. A fiatal srác, Gábor, nagyon rendes volt, Budapestig gond nélkül elvitt. Ráadásul földim volt, mert Szurdokpüspökiben lakik, ami Pásztó egyik szomszédfaluja. Így hamar feloldódott a kezdeti távolságtartás. Most nem részletezem a hazautat, elég annyi, hogy jöttünk, mint a meszes, este 8-ra Prága mellett voltunk, ahol ki kellett vennie Gábornak 9 óra pihenõt. Ránk is fért, én például többször elpilledtem az út során. Másnap reggel 4-kor ébredtem sátramban, s 5-kor már indultunk is tovább. Délután 1-re értünk Pestre. Végre. Gáborral egyébként tök jól elbeszélgettünk az úton, telefonszámot is cseréltünk, mert megígértem neki, hogy írok ki neki egy kis zenét. Tehát hazajutni nem volt nehéz, sõt pofonegyszerû.
    Nem tudom, hogy mivel kellene befejezni egy ilyen útinaplót. Elõször is örülök, hogy életben vagyok meg ilyesmi. Másodszor pedig, minek könyvelhetem el ezt az utat? Kudarcnak? El kell egyáltalán könyvelni? Egy sikertelen próbálkozás? Vagy micsoda? A Jóég tudja. Én viszont tudom, hogy érdemes volt megpróbálni. Nem adom fel a Nordkapp meghódítására való törekvést. Valahogy, valamilyen úton-módon eljutok oda is. Egy nagy dolog mégis történt az úton: újra legyõztem a félelmeimet s elindultam. A tudat, hogy nem befolyásolnak többé a félelmeim, nagy erõt ad a folytatáshoz, az újrakezdéshez. Mostmár bármikor el tudok indulni bárhová. Most nyugodt vagyok, mégis egy nyughatatlan erõ, az újrakezdés öröme, és a továbblépés tágas mezsgyéje hívogat. Már tudom, érzem, hogy nem volt hiábavaló ez a próbálkozás. Ez a kezdet. Semmi sincs veszve, ez nem tragédia. Meg kell tanulnom végre, hogy nem az úticél elérése a fontos többé, hanem a vágy, ami elindít; az erõ, ami az úton tart, és a hit, mellyel bárhova eljuthatok. El kell hinnem végre, hogy bármire képes vagyok, ha van elég akaraterõm. S nem utolsósorban azt, hogy – jelen esetünkben is – én magam vagyok a Nordkapp, hiszen ezt a helyet is a szívembe zártam, ott õrzöm. Akárcsak Gibraltárt. Hiszem s tudom, hogy akik ott élnek, mosolyognak s integetnek nekem. Tudják, hogy egyszer csakazértis eljutok oda is. Szeretem õket s õk is szeretnek engem, érzem. Szeretem a Földanyát, mindent s mindenkit. Õk hozzám, én pedig õhozzájuk tartozom.
    Tágas terek, dimenziók, galaxisok, apró egysejtûek s hatalmas tölgyek, mind-mind ott vannak a Nordkappon, s bennem is. S eljõ az az idõ is, mikor azt a szót vethetem papírra, s mondhatom el magamról, hogy lám,
    Odaért…

    Elkezdõdött

19 hozzászólás megtekintése - 1-19 / 19
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #58078 Hozzászólás

    De válaszoltam

    ez volt az utolsó mondat.Magyarul nem tudom mi lenne a megfelelöje.Talán müvészeti tevékenykedö,de ez nagyon hülyén hangzik,mert ha valami,hát müvész az nem vagyok.

    #58077 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    rendben

    Oké, hagyjuk a norvégokat. Egyébként én nem akartam panaszkodni, hogy így csóró magyar, úgy csóró magyar. Én így is remekül érzem magam a bõrömben. Unom már amúgy, hogy a magyar (tisztelet a kivéleknek) örökké a múltján rágódik, s egyszerûen nem tud tovább lépni bizonyos dolgokon. Na de ebbe ne menjük bele, utálok politizálni, s vhogy nem is nagyon izgatnak a pártok hülyeségei.
    Nem válaszoltál arra, hogy mit csinálsz Lappföldön. És töredelmesen bevallom, hogy nem értem az uccsó mondatod…:)

    #58076 Hozzászólás

    Persze,mi meg annyira jó fejek vagyunk

    hagyjuk a norvégokat,ha Te vagy én ott nöttünk volna fel,másképpen is gondolkodnánk.Nem ismernénk azt az érzést,hogy megint mi húztuk a rövidebbet.Más perspektívából tekintenénk a világra,mert Anakin a barátunk lenne és az erö is velünk maradna.
    Egyébként taiteilijatoiminta vagyok.

    #58075 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    aham

    Kedves Settenkedõ és Clash!

    Sett: tényleg brutálisan hangzik, amit írtál a norvég emberkékrõl. S valahogy el is tudom képzelni, hogy ilyenek. De õszintén: jó, jó, van egy csodálatosan szép országuk, iszonyú jólétben élnek, de mi van még nekik? Mondjuk ez így nagyon sarkalatosan hangzik – és a sértõdöttség is szólhat belõlem -, de jómagam inkább megmaradnék csóró magyarnak, mint élettelen pénzeszsáknak. Mondjuk ez a dilemma maga a spanyol viasz, de mégis jobb így szerintem. Jó lehet, sosem voltam még gazdag (valahogy nem is vágyom rá annyira körömszakadva), de van bennem még valami életszagú lüktetés. Persze nem azt mondom, hogy minden norvég egy érzéketlen pénzesputtyon, ó nem! Viszont nyugati útjaim során elég sokszor találkoztam üres tekintetû gazdagokkal. Persze, rendes volt, etetett-itatott, de valahogy mégis hiányzot valami vadság és “mocsok”. Noha engem nem igen izgat, hogy magyar vagyok, bár szeretem a Hazámat, a népek között nem teszek különbséget. Minek? Csak a politikusok meg a vezetõk ugrasztják össze az embereket. Testvérek vagyunk mindannyian! Ez így elég romantikusan hangzott, nem?:) Kit érdekel, hogy valaki milyen nemzetiségû? Úgy gondolom, hogy a norvégok nagyon belesüllyedhettek ebbe a “gazdagnorvég” szerepbe, bár remélem tévedek.
    Bocs, hogy félreértettem a felajánlásodat, természetesen örülnék annak a 300 km-nek is nagyon.
    Pécs. Itt élek már 2002 szeptembere óta (suli), s szabályosan beleszerettem, vszínû itten fogok leülepedni;)
    Settenkedõ, Te mivel foglalkozol amúgy? Mijót csinálsz ott a messzi Lappföldön?:)
    Clash: örülök s egyben köszönöm, hogy elolvastad naplómat. Nem akarom magam fényezni, de én mindig (na jó, sok esetben:) õszinte voltam az útjaim kapcsán, akárcsak az életben! Hisz az Út maga az Élet! Azért is döntöttem úgy, hogy közzé teszem naplómat, hogy mások is okuljanak a történtekbõl, s egy kis mosolyt akartam csalni az arcokra, úgy tûnik sikerült:))
    Minden jót, maradok tisztelettel: Endre

    #58074 Hozzászólás

    Clash

    stop

    Nagyon jokat kacagtam a sztoridon,udito volt a sok, magatol elszallt ember vaganykodo, kiszinezett utleirasa utan vegre egy oszinte balfek kalandjairol olvasni.

    #58073 Hozzászólás

    Ja

    arról,hogy hasbarúg-e a norvég vasutas.Én blicceltem anno,jött a kaller és annyit mondott,hogy legközelebb izé…de azt már ö sem tudta,hogy mi lesz legközelebb.Meg volt lepödve,hogy ilyen is van-jegy nélküli utas…?De nem okoskodott.Persze-persze ameddig vasút jár az még nem észak,ott valszeg áramszedönek használnák a potyautast.
    Pécs is külön jópont,onnan gyüttem.Nagyon természetesen és élvezetesen írsz,gondolkodásért külön pirospont!
    Minden jót!

    #58072 Hozzászólás

    A norvégok

    sokfélék,lent “délen” mások,még barátságosak is,de az észak az észak-önzö (és mondjam azt,hogy brutál…?).Nemigen lelkiznek,hogy szegény csávó…felölük belephet a hó,minek jöttél ide,ha ilyen béna vagy.Valami ilyesmi az átlag,mondom az átlag.Ez így leírva bután hangzik.
    Egyébként azt írtam,hogy Lappföldig simán eljutsz (mert Finnországban jól lehet stoppolni- itt emberek élnek) és én elviszlek Nordkappra.Én ugyanis itt élek,innen már csak 300 km Nordkapp.

    #58071 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    hmm

    Hello Settenkedõ!

    Nem biztos, hogy mindenki feladta volna, ezen a forumon a Kristóf eljutott a Nordkappra, aminek egyébként örülök. Tehát nem lehetetlen.
    Hát igen, az integetés onnan…hm. Tényleg ilyenek a norvégok? Azért ez elég aggasztó, komolyan. Mi lett volna, ha ott ragadok le? Egyébként mi lett volna, ha ott kezdek el bliccelni a vonatokon, Norvégiában? Kitiltottak volna az országból vagy mi a szösz?:)
    Egyébként az út elõtt hallottam arról, hogy a Nordkapp csak egy turisztikai blamázs (geográfus hallgatóként még tanultam is róla), de õszintén szólva nemigazán izgatott a dolog. A Nordkapp mint cél csak egy keret lett volna az egész út kapcsán. Az már csak az én pechem (vagy szerencsém), hogy nem jutottam el oda, ahova akartam. Mind1. MIndenesetre így utólag már lesajnálom a Nordkappot, viszont nagyon örültem, hogy felajánlottad a szolgálataidat Finnországban. Köszönöm. Várjunk csak…: van már egy ingyem fuvarom Svédig (bármikor:), Stockholmban szállás, s Te Lappföldig:) El kellene gondolkodnom, hogy mit csináljak idén nyáron;)
    Egyébként Szlovéniát nagyon csípem, 2001 nyarán arra mentünk stoppal Spanyol felé & 2003ban arra jöttem vissza felé, szintén Spanyolból. Ha érdekel, az a naplóm is fenn van, Messze az út Gibraltár felé… címmel.
    Mégegyszer kösz, hogy elolvastad naplómat, s hogy reagáltál rá! Minden jót! Endre

    #58070 Hozzászólás

    Szia Endre!

    Mindenki feladta volna!
    Kár,hogy csak most olvastam el.Ha újra próbálkozol,Finnországon keresztül gyere,a finnek nagyon normálisak még nem ment az agyukra a jólét.Simán eljutsz Lappföldig és én szívesen elviszlek Nordkappra- az írásod alapján ezt megelölegezem.Szlovénia említése bónusz pontot jelent nálam,éltem ott nagyon jó kis ország.
    Azon is jót mulattam,amit az emberek integetéséröl írtál a végén-hogy hívogatnak.Biztos integetnek,hogy menj oda.Ellenkezöleg,az ott élö norvégok azt intették,hogy NE GYERE, ök ilyen barátságos nép…Nordkapp túrista attrakció és fizetös látványosság,az már túl nagy csalódás lett volna.Szerintem ezért is kellett visszafordulnod……De a környéket érdemes látni.Persze nem stoppal,mert ez észak,teljesen más emberekkel és szokásokkal +a lakókocsis túristák nem vesznek fel.

    #58069 Hozzászólás

    meba

    wGTWRESF

    MI AZ EMIL CIMED ENDRE?
    FREEMAIL?
    MEGKAPTAD LEVELEM?

    #58068 Hozzászólás

    meba

    re-Endre

    szia!
    Brazilban nyaralni voltam.Most mar itthon vagyok a hoviharban…Belekezdtem a masik naplodba is,de nem ertem a vegere.Nekem is van 2 naplom fonnt,Pattaya 2005 julius,es Zakynthos 2005 junius cimmel.A brazil utat nemoska folteszem.Boldog Uj Evet! B.

    #58067 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    köszi

    Kedves Meba!

    Köszi a felajánlást Svédben, ígérem, ha arra járok, megkereslek!:) De nem valószínû, hogy a közeljövõben újra arra mennék…Örülök, hogy tetszett a naplóm, ajánlom figyelmedbe a Hosszú az út Gibraltár felé… címû naplómat, mely szintén ezen a fórumon van. Az az út sikeres volt:)
    Te, egyébként mi jót csinálsz Brazíliában?
    Üdvözlettel: Endre

    #58066 Hozzászólás

    meba

    RE>Endre

    szia!
    Braziliaban ulok egy gep elott,es vegigolvastam ezt a naplod,es tetszett a stilusa…
    Ugy gondolom jo,es oszinte ember vagy! Annak idejen,en is nagyon sokat stoppoltam europa minden reszen,tobb kevesebb sikerrel… Ha esetleg megint svedben jarsz,es stockholmon keresztul visz az utad valamerre,csak irj,szervezek valami szallast,kajat egy rovid pihenore…
    merbal@freemail.hu

    #58065 Hozzászólás

    Endre
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    Hát igen…

    Kedves Arnys, Kristóf és a többiek!

    Elõször is köszönöm a hozzászólásokat, és hogy elolvastátok úti naplómat.
    Arnys: magam is úgy látom, hogy több kitartásra lett volna szükségem. Az idõvel nem igazán volt gond, minimum 1,5 hónapot szántam rá. Valahogy elszámoltam magam, inkább csak fellángolás volt – így utólag. Legközelebb, ha arra járok, nemigen megyek stoppal, az biztos:) Ja, Marokkóba nem mentünk át, mert nem volt elég cash-ünk. Ha kíváncsi vagy a részletekre, feltettem a gibraltári útinaplómat is.
    Kristóf: õszinte elismerésem, hogy eljutottatok a Nordkappra. Eredetileg én is a Baltikumon akartam eljutni, de hát tudod Te is milyen a stop: kiszámíthatatlan. Ha csjszival mentem volna, akkor lehet, hogy nekem is sikerült volna, de hát ez sem olyan biztos…;)
    Wape: szerintem is az eszközzel volt a gond, de hát a kíváncsiságom nagyobb volt, mint a pénztárcám tartalma:)
    Tehát ennyi, maradok tisztelettel: Endre

    #58064 Hozzászólás

    Arnys

    Több kitartás

    Több kitartásra lett volna szükséged, több idõt kellett volna szánnod az útra. Remélem, legközelebb sikerrel jársz.
    Azt mondod, Algecirasban is jártál stoppal. Marokkóba is átmentél?

    #58063 Hozzászólás

    Kristóf

    Nordkapp 2002

    Megjártram Nordkappot végig stoppal 2002 nyarán. A Baltikumon és Finnországon keresztül mentem, majd lefelé Narviknál vágtam át a félsziget másik oldalára, Svédországba, majd le egészen Malmöig, Koppenhága, Németo. és haza. Finno-ban elég jó volt a stopp, de északon kevés a helyi autó, fõként turisták jártak arra, ezért nehezebb volt, Norvégiában Tromsotõl délre már jól ment. Svédo-ban tényleg nehézkes a dolog, de azért lejutottunk délre. Mondjuk lánnyal voltam, így biztosan könnyebb.

    #58062 Hozzászólás

    wape

    nordkapp

    hát skandinávai már csak ilyen. Stopp nem nagyon mûködik. szerintem egyszerûen csak rossz eszközzel vágtál neki nordkappnak vagy hamar elvesztetted a türelmed.
    csoki
    wape

    #58061 Hozzászólás

    Sajo

    Hajjj…

    …hat ez bizony diakeveimet idezi. Sajnalom, hogy nem jott ossze az uticel, de igazabol, ahogy Te is irtad, nem az a legfontosabb.

    Ezek szerint szerencse, hogy eszakon en annak idejen nem probalkoztam (bar nekem az olaszokkal sem volt rossz tapasztalatom, kulonosen amikor a baratnommel stoppoltunk :-)).

    Szoval sok sikert a legkozelebbi utadhoz.

    Sajo’

    #58060 Hozzászólás

    emil

    Lelkesen

    olvastam útibeszámolódat, de egy kicsit elkeseredtem, hogy nem jutottál el a Nordkappra. Teljes mértékben igazad van, hogy nem a cél elérése számít, hanem a vágy. Remélem jövõre sikerül, sok szerencsét.

19 hozzászólás megtekintése - 1-19 / 19
Hozzászólás: Úton-útfélen
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.