Visszaemlékezés Líbiában eltöltött éveimre

Kezdőlap utazas.com Fórum Útleírás Visszaemlékezés Líbiában eltöltött éveimre

  • Indította
    Témakör
  • #1132 Hozzászólás

    Gábor

    Így a tél kezdete felé, mikor az utazási láz csillapul és a hamar sötétedõ estéken felidézzük nyári emlékeinket, talán több idõ jut útiélmények olvasgatására is.
    A közelmúltban a HIX-en közöltem egy kilenc részbõl álló visszaemlékezés félét a nyolcvanas évek második felében Líbiában töltött munkáséveimrõl. Feltételezem, hogy az utazás fórum írói és olvasói közül nem mindenki tagja a HIX levelezõlistának, így ha van igény rá, szívesen felteszem ide is.
    Nos, van kedvetek olvasgatni?
    üdvözlettel
    Gábor

20 hozzászólás megtekintése - 21-40 / 94
  • Szerző
    Hozzászólás
  • #55197 Hozzászólás

    Gábor

    autóbérlés

    Na, itt egy jónak tûnõ link.

    http://destinia.com/car-rental/Libya

    Ha beírod a keresõbe, hogy “rent a car in Libya”, egy csomó más link is lejön. Talász ott hotelekre vonatkozó infókat is.

    #55196 Hozzászólás

    Gábor

    Líbia

    Szia!

    Nekem sincs infóm a szállás és autóbérlés lehetõségeirõl, sajnos utoljára 1989-ben voltak ilyen problémáim és azóta sokminden megváltozott arrafelé.

    Viszont az Interneten vannak linkek a líbiai turizmusról, ott lehetne búvárkodni.

    Keresek én is és ha találok, megadom a linket.

    #55195 Hozzászólás

    chriska
    Regisztrált – bejelentkezve üzenet küldhető

    élmények vonzásában

    Szia Gábor!

    Esetleges segítségedet szeretném kérni, ha módodban áll.
    Gyermekkoromban én is Tarabulus-ban töltöttem közel 5 évet, így helyismereti és nyelvi problémáim szerencsére nincsenek. Most szeretném megmutatni Kedvesemnek, merre rúgtam volt a port (homokot) még ifjúként, így egy egyéni utazást tervezgetünk Al Jamahiria-ba. Amirõl semmilyen infóm nincs, az a szállás-, és az autóbérlés lehetõségei.
    Ha már visszamennék, szívesen bejárnám ismét Cyreneikétõl Leptis Magnán át Sabratha-ig az egész partot, délre le Huns-ba, de természetesen a Tejura-i strandot sem hagynám ki. A google earth-ön nézegettem, alaposan megválltozott Tarabulus, de azért még nem tévedtem el. :) /’81-’86-ig voltunk kint/
    Várom válaszod, üdv,

    Krisztián

    #55194 Hozzászólás

    Gábor

    8 év

    Most látom, majd nyolc éve indítottam ezt a topicot és még mindig él.

    Köszönet érte azoknak, akik olvassák és velem együtt Líbia-fertõzésben szenvednek :)

    #55193 Hozzászólás

    Gábor

    Ritának

    Elég sokat jártam akkoriban a követségen, de a konyhájához nem volt szerencsém :)

    Ma már azért sokkal könnyebb eljutni Líbiába, de persze ez nem azt jelenti, hogy felülsz a repülõre és csak úgy utazgatsz az országban. Kissé kívül esnek még a schengeni határon…

    #55192 Hozzászólás

    Rita

    afrika

    Kedves Gábor
    Jóhiszemü irigységgel olvastam a Líbiai élményeidet. Én is szeretnék egyszer eljutni Tunézi és Egyiptom után Líbiába, abba a gyönyörû országba ahol az apukám dolgozott 3 évet a nagykövetségen mint szakács úgy 20-22 évvel ezelõtt.

    #55191 Hozzászólás

    zsu

    Szti-nek

    Kedves Szti!
    Hidd el,én sem gondoltam volna, Sõt,más sem hinné el a “civilizált” világban.
    Mi nem érthetjük meg azt a kötödést a szülökhöz, mi nem adjuk meg azt az alázatot és azt a fanatikusan mélységes tiszteletet a szüleinknek.
    Kisgyerekkoromban éltem Indiában,bár csak rövid ideig,de egyszerüen el nem tudtam képzelni hogy élhetnek emberek olyan körülmények között,olyan igénytelenül. Nap mint nap látni,hogy abban a folyóban fürdenek,mosnak az emberek,amelyikbe a halottaikat temetik,ameliykben végzik a dolgukat. Látni azt,hogy szarvasmarha ürülékbõl galacsinokat csinálnak, azt rakják a tüzre,azon fõ az étel. A galacsingyúrás után semmi kézmosás,úgy készitik a napi betevõt. Még rágondolni is gyomorforgató volt számomra. Azoknak a népeknek az a természetes,nekünk meg ez.

    A muzulmán és hindu vallásban minden a hit-bõl ered. A fanatizmus is. Én nem bántom az akkori szerelmemet, a HITe miatt váltunk szét. Mostmár megértem hogy nem tehetett mást,hiszem ha ellenszegült volna édesapja akaratának,kitagadták volna.

    #55190 Hozzászólás

    Szti

    Köszi Zsu

    Szia Zsu!

    Köszönöm hogy megosztottad a történetedet, azt hiszem nagyon tanulságos, és örülök, hogy sserencsére jól sikerült kijönnöd belõle. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen létezhet…

    Szti

    #55189 Hozzászólás

    zsu

    sztinek

    fele annyira nem érdekes a folytatás,mint amilyen történeteket és utleirásokat olvasok itt nap mint nap

    csak röviden: mikor beléptünk a házba (persze mezitláb)a ház ura elõhivta a feleségeket,köztük a párom édesanyját is.
    furcsa volt nekem hogy az asszonyok nem beszélnek angolul,igy kénytelen voltam elõvenni nagyon halvány,gyerekkoromból visszamaradt arabtudásoat, amivel le is nyügöztem az ottaniakat.
    egy hét alatt kiderült,hogy párom családja hajlandó befogadni, méltó vagyok elsõszülött fiúkhoz. csak én még ekkor nem tudtam ez mit is takar.
    megdöbbenve vettem észre hogy nem járhatok-kelhetek saját akaratomból nemhogy az utcán,hanem még a házban sem. voltak szolgák,akik kisértek jobbra-balra. szolgával kellett üzennem,hogyha a páromat látni akartam, az együttlavásról szó sem lehetett. na meg a fürdés: nem engedték,hogy egyedül fürödjek. el tudjátok képzelni milyen az,ha valakit vadidegen szappanoz? hát,engem kivert a veriték,,és közöltem párommal,hogy én nem tûröm el,ha valaki is hozzám ér.
    három hét után az egyik nap hoztak egy gyönyörû anyagot, letették az ágyamra, az anyaghoz hasonló mintáju és szinû cipõt is raktak mellé,hozták a szokásos fürdetö kellékeket és a párom anyukája sejtetö vigyorral az arcán belépett egy kis dobozzal,hogy atadja nekem a családjuk egyik felmenöjétõl származó ékszert (mondanom sem kell hogy a Margitszigetet meg lehetett volna venni az árából). AZtán elment. A párom egyik szimpatikus leánytestvérétõl megkérdeztem,hoyg hová fogunk menni ma, vagy mi ez az ünnepélyes készülödés. A gyerek a képembe vágta hogy ma lesz az esküvõnk, abban a megtiszteltetésben lehet részem,hogy az elsõszülött fiú elsõ felesége lehetek. AZt hittem a nem tökéletes arabtudásommal nem értettem jól,ezért mégegyszer megkérdeztem,de ugyanazt a választ kaptam. Persze a páromnak egész nap halaszthatatlan dolga akadt,igy nem tudtam beszélni vele. Más se kellett nekem, nehogymár akaratomon kivül férjhezmenjek, sehol a családom,a párom oldaláról meg 2000 ember. “Elkéredzkedtem” a városba hogy adjanak mellém egy szolgát,mert van ami hiányzik még az esküvöre. Fogtam az útlevelemet,a tárcámat és a szolgát lerázva egyik taxis elvitt a követségre,ahonnan értesitették apámat és értemjött.
    Hazajöttem, átiratkoztam egy másik egyetemre, a fiú visszament Libiába. Talán most is ott él,nem tudom. Szégyent hozott a választásával és a vendégsereg elõtt lejáratta az egész családját.
    Évekig nem mertem egyedül menni sehová sötétedés után,mert féltem hogy véletlenül beugrasztanak a Dunába,vagy leüt valaki ugy hogy soha nem ébredek fel.
    De igy huszonpárév távlatából ma is azt mondom,nem minden a pénz és a hatalom.
    A külföldre házasodni kivánó emberkéknek meg azt üzenem,hogy járjanak utána a leendö párjuk népének szokásainak,vallásuknak. A szerelem nem elég.

    #55188 Hozzászólás

    Gábor

    infó

    2003-ban újra jártam Líbiában és az írásomban közöltekhez képest azért sokminden elõnyére változott. A Zöld téren, ahol korábban veszélyes dolog volt fényképezni, ma (azaz 2003-ban) autók parkolnak és a turista egy giccses hintóra szállhat, ha kocsikázni támad kedve. Viszont mikor arab teát akartam inni egy vendéglõben, forró vizet hoztak benne egy Lipton-teafilterrel – majdnem otthagytam mérgemben :)

    Van újra bazár a városban és legalábbis a városközpont egész nyugatias lett. Ez persze nem feltétlen elõny.

    De Leptis Magna környéke úszik a szemétben :((

    A sivatag pedig ugyanolyan vonzó számomra, mint 21 éve.

    #55187 Hozzászólás

    Gábor

    Zsunak

    Kedves Zsu, leszek annyira szerénytelen és azt mondom: örülök, hogy örömet tudtam okozni az írásommal.

    #55186 Hozzászólás

    Szti

    Zsu és a folytatás??

    Ha már elkezdted azért írhatnál még mi történt utána?

    #55185 Hozzászólás

    zsu

    Líbia

    érdekes volt olvasni az írásodat, Gábor!
    én egy teljesen más Líbiát ismertem meg. 19 évesen az egyetemen megismeretem egy libiai srácot, aztán szerelem lett és összeköltözés. volt már némi fogalmam az arabokról,mivel 12 éves koromban Indiában éltem háromnegyed évet. szép volt és mesés minden. az összes csoport- és évfolyamtársam irigyelt,hogy milyen jó nekem, mesés a vagyona a srácnak,utazhatunk szabadidönkben a világban jobbra-balra.
    Mohammad-nak (mily meglepõ hogy igy hivják)népes családja volt otthon, õ volt az elsõszülött fiú,minden joggal felvértezve. itt ,egy civilizált országban ezekkel a jogokkal nem élt és nem élhetett, tudta ö ezt nagyon jól, s a lehetö legjobb szándékkal próbált “világi emberré” válni. 1 év kellett hozzá,hogy rábeszéljen,menjünk meglátogatni a szüleit Tripoliba.

    nagy nagy harcok árán beleegyeztem,elhihetitek ,inkább Franciaországba vagy Svájcba mentem volna, de egy idö után nincs kibúvó,meg kell ismerni a választottunk szüleit, családját- így diktálja az etikett.

    csak azért mertem bevállalni,mert édesapám akkor a külügynél dolgozott, és megbeszéltük,hogy akármi történik,ha egy nap nem adok életjelt magamról,megkeres.
    megkaptam -persze titokban- a követség számát és hogy baj esetén kit kell keresnem.

    aztán elindultunk. nemcsak az utazást élveztem,hanem mindent. egyre jobban vágyodtam megismerni a választottam életét,környezetét,országát,családját,népét,vallását.
    20 éves voltam.

    Mikor megérkeztünk két hatalmas “fekete hodály” várt minket a repülötéren. Hozzá voltam szokva a diplomata autokhoz, de ezek tényleg monumentális méretekkel birtak.Az egyikben a családfõ és a “következö” fiútestvér, a másikban a család többi férfitagja.
    A ház, (mit ház? csodálatos palota..)egyszerüen mesés volt.

    Na de mit mesélgetek én itt. talán éln is nyitok egy forumot,de fele annyira sincs olyan szókincsem ,mint nektek!

    Csak annyi lett volna,hogy Gábor, iszonyatosan élveztem az irásodat!!!!! KÖSZÖNÖM!!!!!

    #55184 Hozzászólás

    Gábor

    útleírás

    Van egy ‘Almásy nyomán a Nyugati Sivatagban” címû írásom is, meg egy rövidebb szösszenet egy a Dolomitokban tett kirándulásról.

    #55183 Hozzászólás

    Nekem csak

    Líbia

    most volt szerencsém olvasni ezt az útibeszámolót. Nagyon érdekes! Gábor, készítettél még beszámolót valamelyik országról ezen a fórumon?

    #55182 Hozzászólás

    Gábor

    Nem

    ismertem Pecás nevû egyedet. Ez nem csoda, több ezer magyar dolgozott Líbiában akkortájt.

    #55181 Hozzászólás

    Bubi

    Gabor

    Pecas nevu vendegmunkast aki kameleonbeszerzest is folytatott (lehet, hogy csak egyszeri alkalommal), nem ismerted veletlenul? 1985-bol.

    #55180 Hozzászólás

    Gábor

    Attilának

    felhoztam a mélybõl ezt a topicot.

    #55179 Hozzászólás

    Gábor

    Diónak

    Jó olvasást!

    #55178 Hozzászólás

    Gábor

    Lacinak

    Közösen eltöltött éveinken való nosztalgiázáshoz jó olvasást ehhez is!

    Gábor

20 hozzászólás megtekintése - 21-40 / 94
Hozzászólás: Visszaemlékezés Líbiában eltöltött éveimre
Info: Ne a hozzászólásokba írd az elérhetőséged, hiszen itt évek múlva is megmarad. Inkább regisztrálj egy percben és ott tüntesd fel. Azt egyszerűbb módosítani és törölni is. Csatolmányokhoz (JPEG, ZIP, DOC, PDF) be kell jelentkezni! Kerülendők a trágár szavak és értelmetlen vagy többszörös karakterek használata, mint pl. !!!! vagy ????. A hozzászóló magára nézve kötelező jelleggel elfogadja az ÁSZF összes pontját.




Hozzászólások lezárva.